Mikor nézetekben honol, mint „legfelsőbben”

a világon a legvégsőnek teszi meg

és onnan mindenki mást alsóbbrendűnek mond,

így nem szabad a vitáktól.

Mikor előnyét látja abban, ami

látott, hallott, érzékelt,

vagy az előírásokban és gyakorlatokban,

minden mást úgy lát, mint alsóbbrendűt.

Az is, mondja a képzett, egy kötelék:

függő attól, ami miatt más alsóbbrendű.

Tehát egy szerzetesnek nem szabadna

függnie látottól, hallottól, érzékelttől,

vagy előírásoktól és gyakorlatoktól;

s nem szabadna nézetet előhoznia a világban

tudással, vagy előírásokkal és gyakorlatokkal kapcsolatban.;

nem szabadna magát „egyenlőnek” tekintenie;

nem szabadna magát alsóbb, vagy felsőbbrendűnek gondolnia.

Elhagyva amit megragadott,

elhagyva ént, nem kötődve,

nem teszi magát függővé

még tudással kapcsolatban sem;

nem követ egy csoportot

azok között, kik szétváltak;

nem zuhan vissza

semmiféle nézetre.

Aki nem hajlik egyik irányba sem,

létezés vagy nemlétezés, itt vagy túl;

akinek nincs álláspontja

mikor tanok közti megragadást vizsgálja,

a legkisebb előfeltevése sincs

látottat, hallottat, vagy érzékeltet illetően.

Kicsoda, s mivel,

szögezhetné le a világban?

Ezt a brahmanát,

ki nem vett fel nézeteket.

Nem idéznek elő, nem vágyakoznak,

még tanokhoz sem kötődnek.

Egy brahmana, akit

nem vezetnek előírások vagy gyakorlatok,

a túliba jutott;

az ilyen

nem zuhan vissza.