Hódolok a dicsőséges Vadzsraszattva lábainál.

Az érdemek széleskörű gyűjtésének köszönhetően rendelkezünk a nehezen elérhető szabadságok és előnyök támasztékával. Bár most egészséges emberi alakunk van, a következő életekben nehéz lesz ilyet találni. Jól elmélkedj ezen! Továbbá, ez az alak törékeny, összetett és mulandó. Bármi született, annak végül meg kell halnia, s nem lehet megmondani, hogy fiatalon vagy öregen fog. A halál körülményeinek megjósolhatatlanságán elmélkedés is segíti a tudatot a Dharma felé irányítani és a Dharma gyakorlás beteljesítését biztosítani. Nincs ennél mélységesebb módszer a szorgalom szeleinek szítására és a csak ezzel az élettel foglalkozó tevékenységek felhagyására.

Amikor meghalunk, nincs más választásunk, mint a lények hat osztályának valamelyikében születni, ahol a szamszára általános szenvedését fogjuk tapasztalni: a feltételesség átható szenvedését a felsőbb birodalmakban, a szenvedés szenvedését a három alsóbb birodalomban, és a változás szenvedését a mennyei birodalmakban. A sajátos szenvedéseken is elmélkedjünk, mint a poklok szélsőséges forrósága és hidege!

Minden szenvedés forrása az öt szennyezett fenntartó halmaz. Belőlük származik minden hiba. A gyökérok a klésák sokasága, melyek mindegyikét magában foglalja a három méreg. A kellemes tárgyaktól érzünk vágyat, a kellemetlenektől érzünk haragot, és a semlegesektől tapasztalunk tompa érdektelenséget. E három érzelem bármelyikétől indíttatott tett elsődlegesen a tíz erénytelen tett közé sorolható. Ennek alapján szorgosan azon lenni, hogy tetteket aprólékosan és hibátlanul véghez vigyünk vagy elkerüljünk, úgy ismerik, mint rendelkezni a helyes világi nézettel. Fontos, hogy rendszeresen bizalmat ébresszünk az ok és okozat tévedhetetlen működésében.

Aki a test, beszéd és tudat tíz erényét gyűjti – amik a tíz erénytelen tett ellentétei – azért, hogy istenek és emberek boldogságát elérje, az egy kisebb képességű lény. Közepes képességű – egy srávaka vagy pratjékabuddha – az, aki a megszabaduláshoz vezető erényeket azért gyűjti, hogy kijutva a szamszárából békére és boldogságra tegyen szert csak önmaga érdekében. A bódhiszattvák, a nagyobb képességű lények útja a mahájána megszabadulásához vezető tettek gyűjtéséből áll, amit minden érző lény javának kívánása vezérel. Ezekből a nagy lények útja az, amit alkalmaznunk kell a gyakorlásunkban.

Nemes önzetlen indíttatásból, amit egyáltalán nem mocskol be egyéni érdek, az összes testi, szóbeli és tudati erényes tettünket – legyenek azok nagyok vagy kicsik, fogalmiasítottak vagy sem – ajánljuk az érző lények közvetlen és közvetett javára, kiknek száma végtelen, mint a tér tágassága! Mondjunk ennek elérésére különleges törekvő imákat, és gyakoroljunk túláradó szeretetet és együttérzést, amik egyetemesen kiterjednek, mint a tér!

Továbbá, ez a hozzáállás természetszerűen üres minden létrehozandó tárgytól, a létrehozó cselekvőtől, és a létrehozás cselekvésétől. Viszont az ilyen tapasztalat függő keletkezése akadálytalanul megtörténik. Ezt hívjuk az üresség és együttérzés egységének, a két igazság egységének, az üresség és függő keletkezés szétválaszthatatlanságának, az üresség és jelenség egységének, és így tovább. Bár sok név utal ugyanarra, bemutathatók az üresség és együttérzés ezen lényegi pontjával. Ez ténylegesen a valódi bódhicsitta. Ezzel érhető el a nagy nirvána, ami elkerüli a létezés és csendesség két szélsőségét.

A feladat itt abból áll, hogy újra és újra meditáljunk a tudat képzésén, amiben magunkat másokra cseréljük, a három ékkőbe vetett bizalom és az érző lények iránti erős együttérzés kifejlesztésén, a bódhiszattvák tengernyi cselekvésére törekvésen, és a mások javának őszinte, igaz kívánásának művelésén. Egyedül ennek van nagy jelentősége. Lényeges, hogy megpróbáljunk kifejleszteni egy ilyen értékes indíttatást, a bódhicsitta hozzáállását, és alkalmazzuk minden erényes tettünkre, amit csak teszünk, legyen bármilyen nagy vagy kicsi.

E lényegi pont alapján igyekezz az előkészítők gyűjtéseinek és tisztításainak teljesítésén, kezdve a menedékvétellel! Kiemelt erőfeszítéssel mondd a száz szótagú mantrát, ami a lényegi négy erővel (stobs bzhi: támaszték, ellenszer, megbánás, megtartóztatás) teljes, továbbá szavald a Hibák vallomását, a Folttalan vallomás tantrát, és a többit!

A guru jóga az áldások alapja. Határozd el, hogy a gyökérguru egy buddha, és meditálj rajta, mint aki a menedék minden forrásának megtestesítője! Idézd fel a múltbeli kedvességeket és fejleszd ki az odaadást! Ha erőfeszítéseket teszel a guru jógában – kezdve az őszinte hittel, szamajával, s az eltökéltséggel, hogy nehézségeknek vesd alá magad – akkor az áldások kétségtelenül megjelennek.

Amikor a tudatfolyam az egymást követő előkészítőktől így megtisztult, a mahámudrá és a nagy tökéletesség egységének alapra, útra és gyümölcsre vonatkozó fő pontjait a következőképpen lehet alkalmazni. Egyszerűen mondva, saját tudatunk természete túl van a keletkezésen, tartózkodáson és megszűnésen. Nincsenek valódi jellemzői vagy minőségei és túl van léten és nemléten. A tudat alaptermészete – tudatosság, amiben világosság és üresség egységben van – áthatja szamszára és nirvána egészét, és mindig teljesen tiszta. Ez az igazi, alapvető állapot, ami a természetes jelenvaló nézetként ismerszik fel a guru áldása és saját odaadásunk által. Amikor megállapodtunk a közönséges tudatosság igazi, természetes tapasztalatában – a három idő gondolatától mentesen, értelmi elképzelésektől kötetlenül, művietlenül és alakítatlanul – akkor ott van a természetesen jelenlevő éberség, amiben nincs elterelődés. Ezzel egyidőben mentes a meditáció tárgyától és tettétől, jelen van a nagy természetes világosság tapasztalása, a tudatosság bölcsessége, aminek nincs támasztéka, alapja vagy eredete, és tárgyatlan. Ez lényegében kifejezhetetlen, felfoghatatlan és leírhatatlan. Az ilyen tapasztalat megjelenése jelzi az út gyakorlásának szakaszát. Ebből az állapotból cselekedve nincs elfogadás vagy elkerülés, és bármi jelenjen vagy nyilvánuljon meg, az egy ízű a tudatosság alapvető terében. Nincs szükség ellenszert keresni valahol máshol. Bármi jelenik meg, az magától megszabadul nyomtalanul, mint a madár haladása az égen. Ez maga a viselkedés végső formája.

Így gyakorolva belső minőségeink, amiket nem kell valami másféle gyümölcsként keresni, külső fényességként megnyilvánul. A tengernyi minőségek mindig természetesen jelen voltak a tudatosság alap terében, ami a nagy, üres eredeti tisztaság és magától jelenlevő bölcsesség. Ezt hívják a végső szabadságnak, vagy gyümölcsnek.

Az ilyen út lételemét őrizni a hiteles „tárgytalan fő rész” (dngos gzhi dmigs med). Szintúgy fontos lepecsételni minden erényes tettünket tárgytalan felajánlással.

Röviden, az útmutatás fő részei: hit, lemondás, kiábrándulás, együttérzés, üresség, bódhicsitta, odaadás, szamaja, létrehozás és beteljesítés, és természetes tartózkodás ragaszkodás, műviség vagy kötődés nélkül a valótlanban. Ezért kérlek, ennek megfelelően gyakorolj!

Ezt a nagyon tömör útmutatót saját tanítványom, Pema Tekcsok kérésére adtam válaszul. A pontos részleteket a múlt gurujainak utasításaiból tudjátok meg, miként azokat a tapasztalati dalok, kézikönyvek és hasonlók tartalmazzák.

Forrás: Succinct Advice by Jamyang Khyentse Chökyi Lodrö, translated by Adam Pearcey
https://www.lotsawahouse.org/tibetan-masters/jamyang-khyentse-chokyi-lodro/succinct-advice

Fordítás: Hadházi Zsolt, 2022. XI. 22.