Esteledik. A felhök változtatják szineiket, alakjukat. Egyszerüen nem tudom eleget nézni. Csodálat. Gyönyörüség. És ha az eget nézem, Isten jut az eszembe.

Nem tudom, hogy van-e teremtö, gondoskodo, törödö, szeretö, haragvo, féltékeny, bosszuállo, vagy bármilyen Isten magamon kivül. Nem tudom. De kiváncsi vagyok. Mert nagyon szép elképzelés, hogy van egy Atya/Anya az égben.

A felhök világos lilásak, az ég lassan átvált kékböl ibolyába. Mintha valaki festene egy láthatatlan ecsettel.

Már rozsaszinüek a felhök. Talán Isten csak elbujt mögéjük. Nem tudom. Csak gyönyörködöm és ámulok.

A felhök hol fodros maszatok, másutt elkenödott ecsetvonásokrol árulkodnak. Már majdnem vörösek. Elröppen egy raj madár.

Felkapcsolják az utcai lámpákat. Az ég szürkül, a szinek kikopnak.

Este van. Mondjátok el imáitok!