|
Buddhák útja
Astus 2004.08.05. 15:57
A megvilágosodás felé vezető ösvény
A cél az élet. Egy olyan élet, amiben jól érezzük magunkat. Aki ezt eléri, azt megvilágosodottnak nevezzük. Én legalábbis még nem láttam olyan embert, aki megvilágosodás nélkül is mindig jól érezte volna magát. Persze, elképzelhető ez is.
Mit jelent megvilágosodottnak lenni? Azt, hogy minden pillanatban szabad vagy. A megvilágosodás maga pedig felismerni ezt a szabadságot, felismerni, hogy mindig is szabad voltál. Ezt a szabadságot aztán még sokféleképpen nevezhetjük, mint például nem-ragaszkodás, szeretet, békesség, buddhaság, önmegvalósítás, stb.
Ezt felismerni senki nem tudja helyetted, senki nem tudja neked elmondani, megtanítani. Minden tanítás csupán útjelzőtábla, amivel próbálnak a felismerés felé terelni. Aztán vagy érted, vagy nem, hogy merre is mutatnak. De ezen már lehet segíteni, ha te azt akarod. Itt mindig van egy mester. Ez lehet egy élő személy, vagy egy hagyomány, vagy egy konkrét tanítás.
Lehet azt is, hogy nem érdekelnek a táblák, hanem mész a magad feje után. Mondván, úgy is neked kell felismerni a lényeget. Ezt a módot több szinten lehet művelni. Leggyakoribb, mikor meghallgatnak mestereket, olvasnak könyveket, aztán ebből maguknak összerakosgatnak valamit. Láthatóan nem túl sikeres módszer. Van, aki pedig egyszerűen csak kitalálja, hogy ő most meg fog világosodni, s vagy összejön, vagy nem. Ez nagyjából a hétköznapi filozófus világa.
A zen a sok hagyomány közt az egyik. Tradicionálisan kizárólag kolostori képzést ad csak szerzeteseknek, adott mester irányítása alatt. Világiak a XX. századig nem is nagyon gyakorolták. Aztán egyszer csak itt van Magyarországon, de se kolostorok, se szerzetesek. Mikor a világi ember elkezd foglalkozni vele, legtöbbször elfelejti, hogy a történetek és a tanítások mind szerzetesekről és szerzeteseknek szólnak. Ez csupán annyiban bajos, hogy megfeledkezik elsősorban az erkölcsről, másodsorban a gyakorlásról. Marad az elmélet. Az pedig elég kevés. Minden buddhista tanítás három részt foglal magában. A bölcsességet (pradnyá), az erkölcsi fegyelmet (szíla) és a gyakorlást (szamádhi). Háromból egy igen kevés. És legtöbbször elégtelen.
Manapság szeretik az emberek a vallást feleslegesnek és értelmetlennek találni. Nos, a buddhizmus nem követeli meg azt a fajta életmódot, amit az emberek általában vallásosnak neveznek. Egészen hétköznapi szinten alkalmazható, s különösebb erőfeszítést nem igényel.
Az első az erkölcsösség. Ez legegyszerűbben az öt fogadalommal fejezhető ki.
1. Tartózkodás mindenféle előlény életének szándékos kioltásától.
2. Tartózkodás annak elvételétől, amit nem adtak oda.
3. Tartózkodás a felelőtlen szexuális viselkedéstől.
4. Tartózkodás a hazugságtól, a durva és rosszindulatú beszédtől.
5. Tartózkodás bódító italok és kábítószerek fogyasztásától.
Ez nem parancsolat, sem törvény, hanem vezérelv. Olyan, amire törekszik az, aki ezt az utat kívánja járni.
Az egésznek a lényegét megadhatjuk két szóban: ne árts. Se magadnak, se másoknak, meg úgy általában semminek se. Elsőre talán nagyon egyszerűnek hangzik, hisz feltehetőleg nem vagy bűnöző. Ám sokkal finomabb fajtái is vannak az ártásnak, mint a gyilkosság, az erőszak, a lopás, vagy a csalás. A legnyilvánvalóbb és a legkönnyebben irányítható az a cselekvés. Ne árts tetteiddel senkinek! Ennél nehezebb, hogy ne árts szóban. A beszédnek nagy hatalma van, könnyen megbánthatunk vele másokat. Mikorra eljutottunk oda, hogy nem teszünk és nem mondunk olyat, ami másoknak árt, akkor meg kell szabályoznunk gondolatainkat is. Igen nehéz feladat, hogy még gondolatban se ártsunk. Elsősorban érdemes odafigyelni a haragra, bosszúvágyra, ellenérzésekre. Emellett pedig vegyük észre azokat a kicsi halk gondolatainkat is, amik ártó szándékkal vannak töltve. Ne feledjük, hogy a nem ártás önmagunkra is vonatkozik. Vagyis ne kritizáljuk, ne hibáztassuk magunkat se. Ne tekintsük magunkat rosszabbnak, de jobbnak se.
Ha gyakorolunk, akkor az erkölcsösség magától is megjelenik, könnyebbé válik. Itt nem arról van szó, hogyha ezeket a fogadalmakat nem tartod be, akkor nem gyakorolhatsz. Vagy el kell hinned, alá kell vetned magad ezeknek a parancsolatoknak. Vizsgáld meg őket! Ha megérted, akkor onnantól már nem is kell gondolkoznod azon, hogy miért vannak ezek az irányelvek, mert egyértelműek. Eme felismerésben fontos szerepet játszik megérteni a szenvedést. Azt, hogy a többi élőlény is ugyan úgy érez, mint mi magunk, nekik is ugyan úgy fáj. Ennek megértéséből pedig együttérzés fakad.
A második a bölcsesség. Ez kezdetben csupán elmélet, tanulás. Ezután megjelenik a hit ennek valódiságában. Majd ezt követően jön a valódi megértés, mikor már biztos és rendíthetetlen tudás, működő bölcsesség.
A tanulás magában foglalja főképp a szentiratokat (szútra), másodrészt a különböző mesterek tanításait. Az adott buddhista iskolának megfelelő tanításokat tanulmányozzuk, és ne össze-vissza. A zen főbb szútrái a Szív, a Gyémánt és a Lankávatára szútra. Ezen kívül még fontosak: Vimalakirti, Surangáma, Maháparinirvána, Lótusz, Virágfüzér szútra és a Hatodik pátriárka könyve. Emellett a zen mesterek tanításainak gyüjteményei is lényegesek. A felsoroltakon kívül természetesen még sok más hasznos szútra létezik, amik közül Sákjamuni Buddha élete során elmondott beszédeit emelném ki, vagyis a Szútra-pitakát.
Ezeket nem azért soroltam fel, mert mindet tanulmányozni kell, hanem csupán könyvajánlóként. A szútrák is csupán jelzőtáblák, nem maga a lényeg. Egyetlen egy verssor is elég valemelyik szútrából a megvilágosodáshoz.
Válassz magadnak egyet, s tekintsd azt az alapnak, annak nyomán végezd a gyakorlást és a tanulást.
Történelmi háttérként: Bódhidharma a Lankávatára szútrát adta tovább, majd Huj-nengtől a Gyémánt szútra lett a leginkább tanulmányozásra ajánlott. De Csinul például, korea egyik legnagyobb zen mestere a Hatodik pátriárka (Huj-neng) könyvét ajánlotta.
A harmadik és legfontosabb a gyakorlás. A zen iskola a zazent használja főképp, aminek több formája is létezik. A testtartás mindig ugyan az, keresztbe tett lábak, egyenes hát. Ami fontosabb, az a tudattartás. Van, ahol azt mondják, csak ülj. Van, ahol kóanokat használnak, ami a hua-tou gyakorlásból lett. A hua-tou annyit tesz, a szó farka, vagyis megfigyelni azt, hogy mi van mielőtt egy gondolat megjelenik. További gyakorlatok még a sétáló meditáció, amit általában két ülő meditáció (zazen) között végeznek. Kolostori gyakorlat a munka is, ami általában takarításból, kerti munkákból áll. Van még ezenkívül szútra recitálás is és mára elterjedt gyakorlat a nembucu is, vagyis Amitábha Buddha nevének az ismétléses mondása (szanszkrit: Námó Amitábha Buddha, kínai: Na-mo A-mi-tuo fo, japán: Namu Amida Bucu), de van, ahol más buddha vagy bódhiszattva nevét mantrázzák (kína: Na-mo Sö-tyia-mo-nyi fo, korea: Kvan Szeum Bószál, japán: Namu Sakjamuni Bucu, Namu Kanzeon Boszacu).
A zen meditációt jelent, s ebből látható, hogy ez a legfontosabb és leghasznosabb amit az ember tehet a megvilágosodás eléréséért. S bár sokan úgy hiszik, de a meditáció nem egy külső forma. A gyakorlás a tudatban történik valójában. És a zen célja ezt a tudatot megérteni, lényegét felismerni; ez a megvilágosodás. A módszer pedig a tudatosság, az éberség, a jelenlét. És ezt bármikor, bárhol lehet végezni. A külső formák, technikák pusztán a tudatosság erősítéséért vannak. Mikor még edzett a tudatunk, akkor összpontosító meditációt gyakorolunk, úgy, hogy egyetlen egy dologra figyelünk, s minden mást kizárunk. Legegyszerűbb a légzés figyelése. Ahogy egy mester mondta: "Ha lélegezni van időd, akkor meditálni is van időd." És ezzel a lényegre mutatott rá. Kezdetben szerencsésebb, ha nyugalmas környezetben végzünk gyakorlatot. A légzés figyelése helyett választhatjuk a mantrázást is. Mantra bármi lehet. Nekem az eddigi legtetszetősebb mantra: "Engedd el". Itt csak magára a szóra figyelünk, ahogy kimondjuk, halljuk, gondoljuk. Az eredmény hamar megmutatkozik. Ha minden nap rendszeresen gyakorlunk, akkor fokozatosan átkerül a mindennapokba is. Kezdetben már sokkal nyugodtabbak leszünk. Mikor mondjuk érezzük, hogy felkel bennünk a harag, akkro csak azt mondjuk: "Engedd el. Engedd el." Így nem az lesz a vége, hogy ordítozunk, veszekszünk, megbántunk másokat, s ezzel fájdalmat okozunk, magunknak is. Másrészt összeszedettebbek leszünk, jobban oda tudunk figyelni. Mikorra úgy érezzük, ez már jól megy, akkor párhuzamossan ezzel elkezdjük gyakorolni a szemlélődést, kezdetben lehetőleg azt is nyugodt helyen. Mikor leülünk meditálni, akkor az első tizenöt percben mantrázunk, vagy a légzést figyeljük. Ezután pedig a figyelmünket nem fordítjuk még erre sem, hanem hátrahúzodunk és szemléljük a testet, az érzéseket, a gondolatokat. Ezt is fokozatosan kiterjesztjük a mindennapokra, hogy még tudatosabbak legyünk magunkra, másokra és a világra. Olyan, mintha egyszerre kiélesedtek volna az érzékeink, sokkal erősebben tapasztalunk mindent. Mikor ebben is előrehaladottabbak lettünk, elkezdhetünk kóanokkal gyakorolni. Egyszerre elég csak egyet használni. Ha úgy érezzük, hogy megoldottuk, akkor csak "Engedd el". Ha pedig nehéznek találjuk, akkor csak "Engedd el". És válasszunk egy másikat. Kóan helyett lehet a saját kérdésünket is feltenni, az is ugyan úgy megfelelő. Érdemes választani egy fő kérdést, amire a leginkább szeretnénk választ találni. Emellett bármilyen éppen felbukkanó kérdést, helyzetet használhatunk. A lényeg, hogy mikor feltesszük a kérdést, szemlélőként figyeljük a tudatot. Elegendő gyakorlással meglepő dolgokat tapasztalhatunk.
Az erkölcsösség, a bölcsesség és a gyakorlás együtt működik. Nem sorban haladunk, hogy először jól viselkedünk, aztán tanulunk, utána pedig alkalmazuk. Ezek mind egymást támogatják. Az erkölcsösség segíti a gyakorlást, a gyakorlás segíti a bölcsességet, a bölcsesség segíti az erkölcsösséget. Mindegyik kölcsönösen hat egymásra, hisz ez mind egy emberben van. Lehetséges, hogy neked valamelyik jobban megy, talán sokkal jobb a gyakorlásod, mint a bölcsességed, vagy a bölcsességed mint az erkölcsösséged, de ez nem baj. Csak ne vigyél túlzásba egyetlen oldalt sem. Ha mondjuk jól tudod uralni magadat, akkor az segíti a gyakorlásodat is, és mert jobban tudsz odafigyelni, segíti a tanulást is. A fontos, hogy egyiket se hanyagold. Ne legyen belőled se erkölcscsősz, se intellektualizáló, se olyan, aki naphosszat ücsörög a fa alatt. Ez egy emberi út, az embernek. Neked, nekem, mindenkinek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
