Miért tegyünk jót?

Astus  2004.08.10. 15:45

"Ki mit vet, azt aratandja is" szól az ősi bölcsesség. Ha rosszat teszünk, rosszat kapunk. Ha jót teszünk, jutalmaznak. Ez az általános értelmezése az erkölcsnek és a karma tanának. Ez így azért eléggé anyagias hozzáállás, mintha tetteinkkel kereskednénk. Mégis, a félelem és a vágy hajtóerejének köszönhetően működik a rendszer. Személy szerint ezt a felfogást nem tartom megfelelőnek olyan emberek számára, akik a Buddha útját kívánják járni.

 

Nézzük meg elsőként a jó fogalmát! Hogy mi a jó, az helyzettől függ. Nem állítható, hogy őszintének lenni jó. Bemutatom ezt egy egyszerű példával. Sétálsz az erdőben, s látsz elszaladni egy őzikét. Nem sokkal utána arra jön egy vadász, s kérdezi, nem láttad-e merre ment az őzike. Ha megmondod az igazat, akkor a vadász utoléri az őzikét és lelövi. Ha hazudsz, akkor a vadász elveszíti az őzike nyomát, s az őzike életben marad. Meg akarod öletni az őzikét? Melyik neked a fontosabb? Őszintének lenni, és egy gyilkosságban részt vállalni, vagy hazudni és megóvni egy életet? Hasonlóan ehhez, nem állítható, hogy a nem-ártás jó. Mikor egy ember több ember életét veszélyezteti, akkor hagyod, hogy tegyen amit akar, vagy inkább ártasz annak az egy embernek, hogy a többi ember ne sérüljön? És még sok ilyen példát lehetne hozni arra, hogy nem lehet egyetemesen meghatározni azt, mely tett számít jónak, s melyek rossznak. Vagy talán az egyetemes jó fogalmába bele tartozik az is, hogy van nagyobb és van kisebb jó? Hogy egy élőlény kisebb vagy nagyobb rendű mint más élőlény?

Vizsgáljuk meg más szemszögből. A természet a maga rendjét követi. A füvet megeszi a gazella, a gazellát az oroszlán, az oroszlánt az ember, vagy az embert az oroszlán. Ezek a rendszerek tökéletesen működnek, megőrizve egyensúlyukat. Ez a közép út. A Buddha a közép utat tanította. Van, hogy a nyulak nagyon elszaporodnak, s rongálják a termést. Ekkor megy a vadász, s lelő pár nyulat, így visszaáll az egyensúly. De ha kevés a nyúl, elszaporodik a gaz. Fontosabb az egyik a másiknál? Nem, mert mindegyik a maga szerepét tölti be az egészben. Ez nem olyan, hogy egyes dolgok jók, mások meg rosszak, hanem az egész együtt jó, minden egyes tagjával. Hasonlóan nem egy bizonyos tett jó, hanem ha az az egészben betöltött szerepe szerint megfelelő. Az őszinteség, a nem-ártás csupán irányelvek, de semmiképp sem egyetemes törvények.

 

Vegyük most az okozati összefüggést! Ha én jót teszek másokkal, akkor ők is jót tesznek velem. Ez egy szép elmélet, de mint azt tapasztalhattuk, sokszor nem működik. Erre kitaláltak egy olyat, hogy azért tegyek jót, mert önmagában a tett jó nekem. Ez már valamivel finomabb megfogalmazása az előzőnek, s kevésbé követelőző. De még mindig az indíttatás az, hogy nekem jó legyen. De ugyan miért baj, ha jót akarok magamnak?

Nem baj. De ha kitartok ennél a gondolkozásnál, akkor nem a Buddha, hanem a kereskedők útját járom. Természetesen az is egy járható út, csupán másfele vezet. A tanítás szerint eljárva szükséges megérteni, hogy miért tegyek jót, s azért teszek jót, mert tudom, hogy azt akarom tenni. Ez annak a megértéséből fakad, hogy nem csupán én vagyok akinek fájhat, aki szenvedhet, hanem ugyan úgy a többi élőlény is ilyen. A katonáknak a háborúban azt mondják, hogy az ellenséget, a gonoszokat irtja. De ha azt mondanák neki, hogy ugyan olyan embereket kell bántalmaznia, mint amilyenek a barátai, a családja, akik kedves és barátságos emberek, akkor nem valószínű, hogy akárcsak egy ember is katona akarna lenni. Az emberek nem gonoszak, nem rosszat akarnak tenni, csupán nem tudják, hogy mit tesznek. Ez a tudatlanság, ami minden szenvedés gyökere. A tudatlanságot a szokások, a szokásokat a tudatlanság erősíti, vagyis egymást kölcsönösen támogatják. Ezért mikor valaki elindul a szellemi úton, ezeket a szokásokat kell fellazítani. Erre valók a különféle erkölcsi fogadalmak. Ezzel együtt a gyakorlás által a tudatlanságot is megszüntetik. És ha a tudatlanság megszűnt, akkor a szokások maguktól elmúlnak.

Ez vezet el ahhoz, hogy valaki azért tesz jót, mert jót akar tenni, nem pedig nyereségvágyból. És ha nincs vágy, akkor nincs ami táplálja az én fogalmát, ezáltal ébredünk rá az éntelenségre és érjük el a megvilágosodást.