Kardommal felhők gyökerét keresem
Őrült szemeket meresztek a világra
Eloldódás a semmiben, a nemlétben
Mily dicső és magasztos cél

Hadonászok, rohanok minden irányba
De egyre csak nyugtalan az ég
Minden erőm beleadom a csapásba
A levegőt hasítom, hasztalanul

Megállok, figyelek, elámulok
Oktalan úszik minden a térben
És eredmény nélkül oszlik el
Tétlen minden megszabadul nyomban

Üres elmém tiszta és csendes
Nincs mi megzavarhatná ezt
Sziklaszilárd bölcsesség az enyim
Hiábavaló ördögök ezernyi hada

És akkor meghallottam a sírást
Ahogy a férget harapta ketté a rigó
Az egész világ ordított fájdalmában
Pedig én könnyezem egyedül

Felhő és kard eggyé vált
Az ég és a fény elválaszthatatlan
Nincs kiről, nincs kinek
Percnyi homály, percnyi élet