Nyugodt, tiszta fehér felhők
Tágas égen jönnek és mennek,
Vizek keletre folynak, ömlenek
Bele a nagy tenger tudatába.

Hol kanyart, hol egyenest vesz a víz,
Ez sem ilyen, sem olyan.
Hol nagyok, hol kicsik lesznek a felhők,
Ez miben érdekes, miben érdektelen?

A tízezer dolog eleve tétlen,
Nem mondják: Zöld vagyok. Sárga vagyok.
Csak az emberek zajonganak,
Erővel megszülik: Ez szép. Ez ronda.

Tárgyát érintve a tudat olyan lenne,
Mint a felhők és vizek észjárása,
A világ széltében és hosszában
Ugyan mi gond lehetne?
Ha az emberi tudat erővel nem nevesít,
Szép és ronda miből keletkezhetne?

Tárgyat felejtik nem a tudatot az ostobák,
Tudatot felejtik nem a tárgyat a bölcsek.
Tudatot felejtve a tárgy magától csendes.
Csendes tárggyal a tudat magától ilyen.
A nincs tudat igaz elvének jelentése ez.

Fordítás: Hadházi Zsolt, 2021.VII.20.
Forrás: Collected Works of Korean Buddhism, vol 8, p 277-278