A gondolat belölünk jön. Hm. Honnan tudhato az, hogy a gondolat tölem jön?

Hisz megjelenik egy gondolat, vagyis érzékelem. De hogy elötte mi volt, vagy utána mi lesz, azt honnan tudhatnám?

Csak arrol tudok, amit éppen érzékelek. Mégis, miért mondjuk azt, hogy ez a gondolat tölem származik?

És ha mégis tölem származik, akkor a forrás, vagyis én, ugyan az vagyok, mint a gondolat? Vagy a gondolat belölem jön?

Ha belölem jön a gondolat, akkor ezzel belölem elveszik valami, vagyis egyre kevesebb leszek? Netán visszatér hozzám, igy egyszerre csökkenek is, meg növök is?

De tegyük fel, a gondolatnak semmi köze hozzám, azon kivül, hogy érzékelem, ahogy érzékelem a fákat, a felhöket, embereket. Látom az ablakombol, hogy jön egy felhö, majd kicsivel késöbb el is tünik. Ehhez hasonlo a gondolat is. De csak mert látom azt a felhöt, már én teremtettem? Már az enyém attol? Uralkodom felette? Nem ugy tünik.

Egyáltalán, a gondolkodásunkat uraljuk? Azt gondolunk, amit akarunk? Vagy maga az akarat is csak gondolat, s az egész megy a maga rendszere szerint, tölem függetlenül?

Tessék, jo pár utat elmondtam, hogyan lehetne ezt megközeliteni. Melyik tetszik? Melyikben hiszel? Melyiket tapasztalod meg valojában?

Kellemes meditálást efölött!