Odaadással teli testemmel, beszédemmel és elmémmel leborulok
A karmapa, a végső guru, a kiváló hódító megtestesüléseinek.
Elmagyarázom a nagy főpap, a Dharma király
Uralkodói vonalának érdekeltségeit.

Amit mahámudrának neveznek, az a jelenségek és az üresség szétválaszthatatlan egysége, a szamszára és nirvána egészének természete.

Szamszára és nirvána különbségéről azt mondják:

„A megszabadulás nem más, mint a hiba megszűnése.”[1]

Más szóval, amikor zavarodottság van, az a szamszára; amikor eltakarították a zavarodottságot, az a nirvána.

Ezt a zavarodottságot úgy hívják: fogalmi rögzítés[2]. Úgy tanítják, a szamszára nem más, mint fogalmi rögzítés. A fogalmi rögzítés hiánya a nirvána.

Mindennek fényében: ez a szamszárai helyzet az alap mahámudrá; a szamszára elhagyására irányuló meditáció az út mahámudrá; és a szamszára elhagyását követő felébredés elérése a gyümölcs mahámudrá.

E háromból az út művelésének folyamata három részből áll:

1. A megértendő nézet.
2. Azzal a nézettel összhangban meditálás.
3. A meditációd minden lehetőségét megvalósító viselkedés.

1. A nézet

Minden jelenség az elme vetülete, nincs semmi az elmén kívül. Olyanok, mint az álmok alvás közben. Nárópa ezért mondta:

„Minden jelenség az elméd.
Külsőként észlelésük zavarodott értelem.
Mint az álmok, lényeg nélküliek.”[3]

Ha megvizsgálod az elmét, meglátod, hogy tegnap nem ugyanaz volt, mint ma; hogy ma reggel nem ugyanaz volt, mint ami épp most. Egyetlen pillanatban is ez egy változó dolog, mulandó és üres. Egy tantra így mondja:

„Elméd eredendően születetlen,
Meghatározó jellemzője az üresség.”[4]

De az üresség nem puszta semmi, mert jelen helyzetünkben szüntelen keletkeznek nappal és éjszaka jelenségei. Amikor meghalunk, ott lesznek a köztes lét és a következő életünk jelenségei. Tehát a jelenségeket nem lehet elnyomni. Hasonlíthatjuk őket a Hold tükröződéséhez a vízben: lényegében üres, de attól még megjelenik. Egy tantra így mondja:

„Nem valós, nem valótlan:
Minden olyan, mint a Hold a vízben.
Ó jóginík, ezt értsétek meg!”[5]

Amikor valóban felismered ennek a nézetnek a természetes állapotát, minden mesterkéltség nélkül, azt hívják természetes megszabadulásnak.

Ezt mutatja be a következő hasonlat. Amikor egy csíkos kötelet kígyónak hiszünk, megrémülünk. De amikor látjuk, hogy csak egy kötél, nem az történik, hogy a kígyót el kellett tűntetni és a kötelet újonnan létre kellett hozni. Elegendő egyszerűen megpihenni a kötél kötélként való felismerésében.

A győzedelmes Maitréja mondja:

„Nincs semmi hozzáadandó,
Nincs semmi elveendő.
Nézni ami van, ahogy van,
Látva, ami van, teljes szabadság.”[6]

2. A meditáció gyakorlata: egyensúly

Keltsd fel a felébredés szellemét a gondolattal: „Szülőm volt minden érző lény. A múltban ellenségként láttam őket, bántalmaztam és szenvedést okoztam nekik. Eredménye, hogy szenvedek, vándorlok a szamszárában, mintha egy oszlophoz kötöttek volna. Ezen most változtatok, segíteni fogok másoknak, mások segíteni fognak nekem, és elérem a felébredés állapotát, ami az én és mások javára is van.”

A gurudon a fejed csúcsán meditálj! Testeddel vedd fel a testtartás fő pontjait, és hagyj fel minden más cselekvéssel! Ez a test elkülönítése.

Beszédeddel imádkozz a gurudhoz és hagyd a légzésed természetesen megállapodni! Ez a beszéd elkülönítése.

Majd pedig, elméddel ne üldözd, ami elmúlt; ne gondolkozz korábbi tetteiden vagy eseményeken! Ne várd, ami még nem jött; ne gondolkozz jövendő tetteiden vagy eseményeken! Ne alkoss elképzeléseket a jelenről! Anélkül, hogy azt gondolnád „ez az” vagy „ez nem az”, „itt van” vagy „itt nincs”, vagy „van” vagy „nincs”; nem gondolva semmire, csak pihenj a hat érzékszerv tapasztalataiban minden ragaszkodás nélkül! Ez az elme elkülönítése.

Újra és újra emlékeztesd magad e háromra, és dolgozz szorgalmasan!

Marpa ezt énekelte:

„A legfőbb jármű végét, a lényegi jelentést,
Kötetlenséget, nem megfontolást,
A mahámudrá tanát ez bemutatja:
E látszólagos tárgyak, külsőnek dologiasítva,
Tág kibomlások, áramlanak tovább és tovább.
Ezen elmetudat, belsőt dologiasító,
Születetlen dharmakájaként ismerszik fel.”[7]

És Tilópa azt mondta:

„Maradj a nem meditáció állapotában.
Amikor eléred az elérhetetlent, eléred a mahámudrát.”[8]

3. Viselkedés: a meditáció után

Hogy a Dharma jelen van vagy hiányzik belőled, a viselkedésed határozza meg. Ha a viselkedésed nincs összhangban a Dharmával, akkor a nézeted és a meditációd hatástalan lesz, pusztán szavak. Vagy pedig a viselkedésed bizonyítja, hogy a nézeted és a meditációd letért az útról.

Ennek fényében, a következő versszak alkalmazható a viselkedésre:

„Mivel nem létezik oly jelenség,
Amely ne függésben keletkezne,
Ezért egyetlen egy nemüres
Jelenség sem létezik.”[9]

Tehát ha erényes tetteket végzel, a boldogság gyümölcsét fogod élvezni, és ha erénytelen tetteket végzel, szenvedés lesz az eredménye. Ez a függő keletkezés tévedhetetlen igazsága.

Ez épp olyan, mint amikor az árpamag, az ok, a meleg és a nedvesség feltételeivel találkozik, akkor az eredmény árpacsíra, nem bab. Ennek megfelelően, amíg nem ismered fel a természetes állapotot, nagyon óvatosan kezeld az okot és az okozatot. Amikor felismered a természetes állapotot, a látszatszerű viselkedés magától kibomlik, és mások javát szolgálod fáradság és erőfeszítés nélkül.

Zárszó: haladás a bódhiszattvák útjain és szintjein

A bódhiszattvák első szintje, a Nagy öröm, akkor van, amikor túljutva a felszínes megértésen, közvetlenül felismered bonyolítástól mentesen az elme lényegét, a jelenségek és az üresség egységét.

Azon tűnődhetsz, miért nem jelennek meg ezzel egyszerre a szinthez tartozó megvilágosodott minőségek. A megvilágosodott minőségek fokozatosan bomlanak ki, ahogy Zsang Judrak magyarázza:

„A felismerés ragyogó hajnala
Maga a látás teljesen tiszta útja…
Ha nem is jelentek meg megvilágosodott minőségei és képességei,
Ki tagadhatná, hogy ez a látás útja?
A Nap, mikor épp csak felkelt reggel,
Nem képes megolvasztani a gleccsereket
Vagy felforrósítani a földet és a köveket,
De ki tagadhatná, hogy az a Nap?”[10]

Ez egy útmutató volt az elmére rávezetésről, a mahámudráról, az egyetlen fehér orvosságról, ami száz betegséget gyógyít. Szabaduljon meg minden lény a segítségével!

A Sákjamuni rendjébe tartozó bhiksu, az ötödik samar, Köncsok Bang írta a Ngomgang kolostorban, hogy teljesítse Dzsang királyi házához tartozó Agyal kéréseit.

Forrás: The Mahāmudrā Way of Resting by the Fifth Shamarpa, Könchok Yenlak; translated by Joseph McClellan, 2026. https://www.lotsawahouse.org/tibetan-masters/fifth-shamarpa/mahamudra-way-of-resting

Fordítás és jegyzetek: Hadházi Zsolt, 2026.VII.9.