NO EGO!

Ez akar jelmondata is lehetne az ezoteria kovetoinek. (Ebbe beleertve a vallasok ezoterikus oldalat is). De hadd magyarazzam meg ezt a dolgot a Nagymestert segitsegul hivva.

Anatta annyit jelent kb., hogy nem-lelek, nem-en, vagyis nem-atta. Az pali atta szanszkritul atman. Az atman pedig a halhatatlan lelek hiveinek szakszava indiaban, a vedanta tanitasaiban. Am ha a Magasztos azt allitotta volna, hogy egyaltalan semmilyen lelek, szemelyiseg nincsen, akkor az nihilista, vegletes tanitas lenne. De errol szo sincs! A dolgok jonnek es mennek, keletkeznek es elmulnak, vagyis ami letrejott, az el is mulik, egy szoval: anicca, nem-allandosag. Es ehhez a kettohoz kapcsolodik meg egy fontos dolog. Aki nem latja be a vilag allandotlansagat es entelenseget, az ragaszkodik a dolgokhoz, s ebbol kovetkezoen jon letre a szenvedes, vagyis a dukkha, ami szo szerint inkabb felremenest, tevedest jelent. Ez a harom a Felebredett egyik legfontosabb meglatasa a vilagrol: a vilag allandotlan, ezert szenvedesteli, s ami allandotlan es szenvedesteli, az nem en vagyok, az nem lelek.

Ebbol lathato, hogy nem arrol van szo, hogy egyaltalan nincs olyan, hogy ego, csak arrol, hogy ez is feltetelektol fuggo es valtozo. Ebben a pillanatban eppen ilyen vagyok. Aztan a kovetkezoben meg olyan, folyton valtozva. Ez a szamszara, a valtozo vilag, amiben ujbol es ujbol meghalok, majd megszuletek, pillanatrol pillanatra.

A szenvedestol pedig van szabadulas. Ha meglatom, felismerem, megertem azt, ami van. Felismerem, hogy a dolgok csak jonnek es mennek. Felismerem, hogy a szenvedest ennek fel nem ismerese okozza. Ha nem ismerem fel, akkor ragaszkodok az allandosaghoz, olyan valamihez, ami nem valosagos, vagyis egy kaprazatban, sajat elmem szulte vilagomban elek (maya). Ha felismerem, akkor megertem, hogy nincs mihez ragaszkodni, ezaltal a ami jon, azt hagyom jonni, s ami megy, azt hagyom menni (wei wu-wei, cselekves nelkuli cselekves).

Roviden ennyi lenne a dolog lenyege, sajat megfogalmazasomban. Ezt aztan lehet igy is magyarazni, meg ugy is, de csak az szamit, hogy megertjuk-e azt, hogy a dolgok csak jonnek es mennek, vagy nem.

Ta-mej haldokolt. Azt mondta szerzeteseinek: 
- Ami jön, fogadjátok, ami megy, hagyjátok!
Kisvártatva felsivított egy repülőmókus. 
- Ennyi az egész - szólalt meg utoljára. - Vigyázzatok rá!