Hódolat az összes buddhának és bódhiszattvának!

Így hallottam egyszer. A Magasztos a Rádzsagrha melletti Vénuvanában levő Kalandakanivápában tartózkodott 1250 szerzetes nagy gyülekezetével és bódhiszattva mahászattvák sokaságával. A Magasztos az őt körülvevő és tisztelő sok százezres hallgatóságnak a Dharmát tanította. Kifejtette az üdvös cselekvést, ami erényes az elején, erényes a közepén, és erényes a végén, és ami jelentésében kiváló, szavaiban kiváló, különleges, tökéletes, teljesen tiszta, és egészében kifinomult.

Abban az időben a magadhai Srénja Bimbiszára király elindult Rádzsagrha nagy városából. Nagy királyi pompával és hatalommal Vénuvanába a Magasztos elé ment. Fejét a Magasztos lábaihoz hajtotta, háromszor körbejárta, és leült az egyik oldalra.

Az egyik oldalt ülve a magadhai Srénja Bimbiszára király megkérdezte a Magasztost:

- Magasztos! Egy végrehajtott és felhalmozott tett, ami megszűnt és régóta megszűnt, hogyan jelenik meg a tudatban, amikor a halál pillanata jön? Mivel minden összetett üres, hogyan nem vesznek el a tettek?

A Magasztos válaszolt a magadhai Srénja Bimbiszára királynak:

- Nagy király! A következőképpen van. Egy hasonlattal élve: egy ember azt álmodta, hogy az ország legszebb nőjével incselkedett, és miután felébredt, rendszeresen felidézte az ország legszebb nőjét. Mit gondolsz, király? Létezik az ország legszebb nője az álomból?

- Nem, Magasztos, nem létezik. - válaszolta.

- Nagy király, mit gondolsz? Ebben az esetben, aki megrögzöttje lett az ország legszebb nőjének, az bölcs természetű? - kérdezte a Magasztos.

- Nem, Magasztos, nem az – válaszolta - Miért? Az ország legszebb nője az álomból teljességgel nemlétező és megfigyelhetetlen; mivel sehogy sem tud vele incselkedni, az az ember szükségszerűen nyomorult és kimerült lesz.

- Nagy király! - mondta a Magasztos - A gyermeteg és tanulatlan lények ugyanígy megrögzöttjei a kellemes formáknak, amiket látnak a szemükkel. Megrögzötté válva sóvárgóak lesznek. Sóvárgóvá válva beleszerelmesednek. Beleszerelmesedve szenvedélyből, haragból, és tudatlanságból eredő tetteket követnek el, amiket meghatároz a test, a beszéd, és a tudat. Az így meghatározott tettek aztán megszűnnek. Megszűnve egy tett nem marad sehol, sem keleten vagy délen, nyugaton vagy északon. Nem marad felül, alul, vagy a köztes irányokban.

De máskor, bármikor, amikor a halál pillanata közeleg és a jelen életnek megfelelő karma kimerül, az utolsó tudat megszűnik, és a következő karma megjelenik a tudatban, pont úgy, mint az ország legszebb nője az alvó, majd alvásból felébredő embernek a hasonlatban.

Nagy király! Így van az, hogy az utolsó tudat megszűnik és a következő élethez tartozó első tudat létre jön, legyen az az istenek, emberek, aszurák, pokollakók, állatok, vagy préták közt.

Nagy király! Amint az első tudat megszűnik, utána keletkezik a születésnek megfelelő tudatfolyam együtt az abban megjelenő karmikus gyümölcsök élményeivel.

Nagy király! Egyetlen jelenség sem vándorol át ebből a világból egy másik világba, mégis léteznek a születés és halál megnyilvánulásai.

Nagy király! Az utolsó tudat megszűnését úgy ismerik, mint halál. Az első tudat keletkezését úgy ismerik, mint születés. Nagy király! Abban a pillanatban, amikor az utolsó tudat megszűnik, nem megy sehova. Abban a pillanatban, amikor a születéshez tartozó első tudat keletkezik, szintúgy nem jön sehonnan. Miért van ez? Mert nincsen lényegi természetük.

Nagy király! Az utolsó tudat mentes az utolsó tudattól, a halál utáni átvándorlás mentes a halál utáni átvándorlástól, a tett mentes a tettől, az első tudat mentes az első tudattól, és a születés mentes a születéstől, mégis a tettek megnyilvánulnak anélkül, hogy elvesznének.

Nagy király! A születéshez tartozó első tudat nem szűnik meg hamarabb, mint hogy ne keletkezne, bármiféle megszakítás nélkül, a tudatfolyam, amiben megjelennek a karmikus gyümölcsök élményei.

Így beszélt a Magasztos. Miután a Szugata beszélt, a Tanító továbbá kijelentette:

Ezek mind puszta nevek:

Csupán fogalmakként vannak.

Szóbeli jelölésüktől külön,

Amit megjelöl nem létezik.

Bármilyen névvel

Jelölnek jelenséget,

Abban nincsenek.

A jelenségek természete ez.

A név természete névtől mentes.

Egy név nem létezik, mint egy név.

Minden névtelen jelenséget

Névvel jelöltek meg.

Jelenségek nincsenek;

Fogalmi gondolatból jönnek.

A fogalmi gondolat, ami üresként fogalmiasítja őket,

Szintúgy nem létezik.

„A szem formát lát”

Mondja, aki helyesen figyel.

A torz önteltségű világnak

Ezt viszonylagos igazságként tanították.

Amit a Vezető megismertetett,

Hogy a látás összetalálkozásból jön,

Arról a bölcs úgy beszél,

Mint a végső igazság jelölésének alapja.

A szem nem lát formát

És a tudat nem tud jelenséget.

Ez a legfőbb igazság;

A világ nem fogja fel.

Miután a Magasztos beszélt a magadhai Srénja Bimbiszára király, a bódhiszattvák és a szerzetesek, és a világ annak isteneivel, embereivel, aszuráival, és gandharváival örvendezett és dicsérte a Magasztos szavait.

Ezzel vége a Létezéseken átvándorlásról szóló nemes mahájána szútrának.

Fordítás: Hadházi Zsolt, 2022.II.15.

Forrás: The Sūtra on Transmigration Through Existences https://read.84000.co/translation/toh226.html