Az első legfontosabb felismerni saját eredendő természetünk. Ez Garab Dordzse három szavas tanításából van: ismerd fel eredendő természeted, az elme természetét. Ez az első nagyon fontos. Felismerni, felfedezni, azonosítani saját eredendő természetünk. A saját természetünket nem valahol máshol kell keresni. Saját eredendő természetünk a saját elménk természete. Először felfedezni, azonosítani, meglátni saját elménk eredendő természetét. Ezeket a szavakat, kifejezéseket használom. Mindegy, hogy te mit használsz, próbáld felfedezni, meglátni saját elméd természetét!

Hogyan van az elme természete? Biztos vagyok benne, hogy sok könyvet olvastatok, sokszor hallottátok, én is sokszor említettem már. Nézz az elmédre! Ez nem valami sokszínű, vagy bonyolult, hanem egyszerű. Nézzünk az elménkbe! Nézz az elmédbe! A tanítás azt is mondja: nézz a nézőre! A nézőre kell néznünk. Legtöbbször mindig kifele nézünk. És amikor a tanítás mondja, hogy nézz az elmédre, akkor máshova próbálunk nézni, mert olyan erős a megszokás, hogy máshova szeretünk nézni. Időnként azt mondják: nézz az elmédre, és talán azon gondolkozunk, vajon miről van szó? Vajon miről beszél a Buddha, amikor azt mondja: nézz az elmédre? Tényleg ilyen gondolataink vannak. …

Tehát ez az első, amit tudnod kell, látnod kell, megtalálnod. A nagy indiai mester Szaraha mondta[1] – és ezt már idéztem párszor: „Nemes fiú és nemes lány! Nézz az elmédre!” Azt jelenti: az elmédre fogsz nézni. Amikor az elmédre nézel, áll ebben a tanításban, nincs semmi létező. Azt jelenti, nem fogsz látni semmi létező dolgot. Majd folytatja: „Ez a nem létező elme teremtett megannyi dolgot.” Milyen megannyi dolgot? Jó, rossz, igen, nem, létezés, nemlétezés, ez, az. Mindezt ez a nincs-elme teremtette. Amikor erre az elmére nézel, az születetlen, nem látsz semmit. Ez maga az, amit a Buddha tanításában a dharmakájának neveznek, a születetlennek. Ez az, amit Szaraha mondott. Amikor ránézel, az nem történet, nem egy mese a hegy túloldaláról, hanem tényleg a saját elmédre nézés, hogy megtaláld, hogy felfedezd, hogy lásd az igaz természetet pontosan ahogy van.

Van egy másik híres tanítás egy nagyon híres tanítótól, akiről mind hallottunk már, úgy hívták Atisa. A XI. században érkezett, s Sántaraksita családjának leszármazottja volt. Sántaraksita nagymester a VIII. században érkezett Tibetbe és a tibeti buddhizmus társalapítója. Szerzetes volt, de a fivérén keresztül fennmaradt a család a XI. századig, amikor Atisa született. A története, ahogy Tibetbe ment a XI. században, mint már ismeritek, nagyon híres. Nagyon sok tanítványa volt. Az egyik leghíresebb köztük Dromtön, aki Atisa követője, tanítványa, s tanításainak továbbadója volt. Ebben a tanításban Atisa és Dromtönpa beszélget egymással a tudat természetéről.[2]

- Sokszor néztem, de nem láttam semmit – mondta Dromtönpa Atisának.
- Drom! Pontosan úgy láttad újra és újra, ahogy van – mondta Atisa.

Mit kérdezett Dromtönpa? Újra és újra néztem, de nem láttam semmit. Mit mondott Atisa? Újra és újra pontosan úgy láttad, ahogy van.

- Akkor csak pihenjek a nem találás állapotában? – kérdezte Dromtönpa.
- Drom! Pihenj, lazíts abban az állapotban – válaszolta Atisa.

Ez elmondja, hogy amikor elméd természetére nézel, akkor nincs semmi sokszínűt látni. Amikor nem látjuk a sokszínű állapotokat, nincs mit tovább nézni ennél. Ez a végső természet. Ahogy a dzogcsen tanításban a nagy tanító mondta: „Ismerd fel, azonosítsd be az eredendő természetet, pontosan ahogy van!” Ez nagyon fontos. Ez az, amit általában a nézetnek hívnak, a nézet felfedezésének.

Most pedig fenn kell tartanod azt, ez a meditáció. Fenntartani annyi, mint folytatni a meditációt jó testtartással, és az összes szép motivációval: örömmel, hálával, odaadással, s mindazokkal az útmutatásokkal, amiket kaptunk. Ezután lazíts, lazíts, ahogy Atisa mondta. Lazíts, és nyugodtan, békésen; erőfeszítés, tevékenység, erőlködés nélkül lazíts! De közben alkalmazd a megszabadító módszereket, a megszabadító viselkedést! Ez mit jelent? Meditáció közben, bármilyen fogalom, gondolat jelenjen meg, azonnal megszabadul. Ez annyit jelent: ne tartsd meg! Ne kövesd azokat a gondolatokat! Vagyis megvan a születetlen igaz természet nézete, amit pontosan úgy látunk, ahogy van, és fenntartod azt a kapott útmutatások szerint, avagy mozdulatlanul, mint egy hegy, mint az óceán, vagy ahogy van. Gondolom sokatok ismeri a tartózkodás négy módszerét[3], de alapvetően: lazítani a természetes állapotban, ahogy van, és a meditáció közben a viselkedés a megszabadítás. Az összes gondolatot, fogalmat, ami felmerül meditáció közben, ne tartsd meg, ne elemezd, hagyjad, azonnal engedd el! Folyamatosan tartsd fenn meditáció közben, és ha tudod, tartsd fenn a meditáció után is, amennyire tudod. Különösképpen a megszabadító módszert, az önfelszabadulás módszerét a meditáció utáni állapotban. Utána ajánld fel az érdemeidet, minden jó erényedet a jó célokra, minden lény javára, erősen jót kívánva szívedben és elmédben minden élőlénynek. Majd kövessük a nagy tanító Sákjamuni Buddha és Guru Padmaszambhava tanításait, és gyakoroljuk amennyire tudjuk! Ez a dzogcsen és a Dharma gyakorlása.

Forrás: Most Important Points of Dzogchen Practice by Ven. Khenpo Tsewang Dongyal Rinpoche;  https://www.youtube.com/watch?v=JrzjEPdRBFs 0:11-2:39, 3:04-12:30
Fordítás: Hadházi Zsolt, 2025.I.9.