Csak a Buddha tanításai adhatnak valódi boldogságot - a jelenben és a létforgatag (saṃsāra) hátralevő részében. A Felébredett tanításait a Hármas kosár (Tipiṭaka) őrzi. A Hármas kosár nagyon tág. Ha kiemeljük a lényegét a Hármas kosárnak, akkor a harminchét felébredési minőséghez (bodhipakkhiyādhammā) jutunk. A harminchét felébredési minőség lényege a nemes nyolcrétű ösvény nyolc része (maggaṅga). A nemes nyolcrétű ösvény lényege a hármas képzés (sikkhā): felsőbb fegyelem, felsőbb figyelem, felsőbb bölcsesség (adhisīla, adhicitta, adhipaññā). A hármas képzés lényege az egy mód[1] (eko dhammo).
Ha uralkodsz testeden és tudatodon, mint most, akkor nem lehet jelen fizikai vagy szóbeli durvaság. Ez az adhisīla, avagy tökéletes erkölcs.
Ha az adhisīla megerősödik, a tudat békés lesz, nyugodt, és elveszíti keménységét. Ezt hívják adhicittának.
Ha az adhicitta (samādhi) megerősödik és a tudat sokáig egyhegyű marad, akkor felismered, hogy a másodperc tört része alatt az anyag milliárdszor és milliárdszor keletkezik és elmúlik. Ha a tudat (nāma) tudatában van az anyagnak (rūpa), akkor tudja, hogy az anyag egy szempillantás alatt milliárdszor és milliárdszor keletkezik és elmúlik. A keletkezésnek és elmúlásnak ezt az ismeretét hívják adhipaññānak.
Bármikor be- és kilélegzünk, a bejövő és kimenő levegő megérint valahol az orrlyukban vagy annak közelében. A testérzet (kāyapasāda) észleli a levegő érintését. Ebben a folyamatban a megérintő létezők az anyag és a megérintést tudó létező a tudat. Így hát ne járkálj másokhoz kérdezősködni a tudatról és az anyagról; figyeld meg a légzésedet, és magadtól rá fogsz jönni!
Mikor bejön a levegő, megérint. Mikor kimegy a levegő, megérint. Ha folyamatosan tudatában vagy ennek az érintésnek, akkor a vágyódásnak (lobha), az ellenszenvnek (dosa), és a zavarodottságnak (moha) nincs esélye létrejönni, és a sóvárgás, harag, és tudatlanság tüzei alábbhagynak.
A levegő érintéséről nem tudsz, mielőtt ténylegesen megjelenne. Miután elmúlt, többé nem tudsz róla. Csak akkor érzed az érintést, amikor a levegő ki- és beáramlik. Ezt hívjuk a jelen pillanatnak.
Amikor érezzük a levegő érintését, tudjuk, hogy csak tudat és anyag van. Magunktól tudjuk, hogy nincs „én”, nincs egy másik személy, nincs férfi és nő, és magunktól felismerjük, hogy amit a Buddha mondott, az tényleg igaz. Nem kell mástól megkérdeznünk. Amíg tudatában vagyunk a belégzésnek és a kilégzésnek, nincs én vagy attā.
Amikor ennek tudatában vagyunk, a nézetünk tiszta; ez a helyes nézet. Abban a pillanatban tudjuk, hogy nincs semmi más, csak nāma és rūpa, tudat és anyag. Azt is tudjuk, hogy tudat és anyag két különböző létező. Ha ekképp különbséget tudunk tenni nāma és rūpa közt, elértük a tudat és anyag megkülönböztetésének képességét (nāmarūpaparicchedañāṇa).
Ha tudatában vagyunk a levegő érintésének úgy és akkor, amikor létrejön, a tudatunk tiszta, és ennek jutalmát nyerjük el. Ne gondold, hogy az így, akár a másodperc töredéke alatt nyert jutalmak csekélyek! Ne gondold, hogy akik meditálnak, azok nem szereznek semmilyen előnyöket a gyakorlásukból! Most, hogy egy boldog létsíkon születtél és találkoztál a Felébredett tanításaival, nagy jutalmakat szerezhetsz. Ne aggódj az evés és ivás miatt, hanem tegyél meg minden tőled telhető erőfeszítést!

Forrás: Selected Discourses of Webu Sayadaw, translated by Roger Bischoff, p 39-41 - https://www.ubakhin-vipassana-meditation.org/s/WebuSayadawDiscourses.pdf

Fordítás: Hadházi Zsolt, 2020. XII. 1.