Hangos üldögélés

Hadházi Zsolt  2024.04.12. 15:37

A fül kapuin dönget

Duda szavú hanglöket.

Pár pillanatig zörög

A szív, gondolat hörög:

„Ez csak hang, csak hang, csak hang.

Ültödből fel ne pattanj!”

A zajfelhő eloszlik,

Aggodalom megnyugszik,

Visszatér a figyelem,

És légzésen megpihen.

De meddig és mi végre?

Egyszer mindig van vége.

Folyton újra kezdeni,

Ugyanazért küzdeni:

Legyen beszív meg kifúj,

Régi után jöjjön új!

Izgalomból unalom,

Élvezetből fájdalom.

Kívánság megint mozgat,

Keresi a boldogat,

Bolondul ismételget,

Így meg nem menekülhet.

Idebenn van kijárat,

Indulat nem kiárad,

Csak jól figyel és tanul:

Az érzet mindig kimúl.

Jó jön megy, rossz jön megy,

Az is ami egyre megy,

Nem marad, hát ne kergesd,

Ne utáld, és ne szeresd!

Belélegzel, aztán ki.

Ültödből nem hajt senki.

És ha magad nem hajtod,

Mikor a hangot hallod,

Felzendül majd néma lesz,

De tőle meg nem remegsz.