Ezernyi csábító dolog

Suhan át a tudat tág terén

Egy szempillantás alatt

Mint felhők egy őszi nap egén

Tudatlan gyermekként kapkodsz

Tűnő jelenségek után

Kezeid közt foszlanak el

Mint a fény egy kedd alkonyán

Végül megszűnik minden

Rád is vár a halál

Hiába minden erő és akarat

Az ember nyugalmat nem talál

Hagyd el a vágyat

Hagyd el a ragaszkodást

Ne keress semmit

Hagyj el minden tudást

Az elengedés nem cselekvés

Így el sem érheted

Próbálkozol mindhiába

A győzelmet nem remélheted

Ne vesd meg e világot

Ne is akarj egy másikat

Erőfeszítés nélkül

Megleled szabadságodat

Tekints a tudatra

Megfoghatatlan

Tekints a dolgokra

Felfoghatatlan

Ismerd fel a valódi Buddhát

Túl a léten s nemléten

Kívánalom és elutasítás felett

A tudat honol békében

Mint holdfény a tó tükrén

Akadálytalan mozog

Bármily zavaros a víz

Fénye tisztán ragyog

Mint a füst és a tér

Nem választhatóak el

Jön, megy, marad

És amit nem mondtam el