Akkor a tiszteletreméltó Mahákotthita odament a tiszteletreméltó Száriputtához, s érkezésekor udvarias üdvözléseket váltottak egymással. A baráti üdvözlések és udvariasságok után leült az egyik oldalra. Ahogy ott ült, ezt mondta a tiszteletreméltó Száriputtának:

- A hat érzékelés [látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás és felfogás] maradéktalan megszűnése és kialvása után úgy van, hogy van valami más?

[Száriputta:] – Ne mondd ezt, barátom.

[Mahákotthita:] – A hat érzékelés maradéktalan megszűnése és kialvása után úgy van, hogy nincs valami más?

- Ne mondd ezt, barátom.

- … úgy van, hogy van és nincs valami más?

- Ne mondd ezt, barátom.

- … úgy van, hogy sem van, sem nincs valami más?

- Ne mondd ezt, barátom.

- Megkérdezve, hogy a hat érzékelés maradéktalan megszűnése és kialvása után van-e valami más, azt mondod „Ne mondd ezt, barátom”. Megkérdezve, hogy … nincs-e valami más … van és nincs valami más … sem van, sem nincs valami más, azt mondod „Ne mondd ezt, barátom”. Nos, hogyan kell érteni szavaid jelentését?

- Az állítás „a hat érzékelés maradéktalan megszűnése és kialvása után úgy van, hogy van valami más?” bonyolítja(1) a nem-bonyolítást. Az állítás „… úgy van, hogy nincs valami más … úgy van, hogy van és nincs valami más … úgy van, hogy sem van, sem nincs valami más?” bonyolítja a nem-bonyolítást. Ameddig a hat érzékelés tart, addig tart a bonyolítás. Ameddig a bonyolítás tart, addig tart a hat érzékelés. A hat érzékelés maradéktalan megszűnésével és kialvásával megjelenik a magszűnése, az elnyugvása a bonyolításnak.

(1) Bonyolítás: papañca; szó szerint sokasítás. A tudat „én vagyok a gondolkodó” feltételezésből kiinduló azon hajlama, hogy a világot kettősségben lássa, s a kettősségből fakadóan a végtelenségig osztályozzon mindent. Lásd még: DN 21, MN 18, Sn 4.11.