Huan herceg a Nagy Csarnokban olvasgatott, a csarnok előtt meg Pien, a kerékgyártó egy keréken munkálkodott. Egyszer csak félretette szerszámait, felment a lépcsőkön, és így szólt a herceghez:

- Szabad-e megkérdeznem, nagyuram, mit olvas?

- A bölcsek szavait - mondta a herceg.

- Élnek még ezek a bölcsek? - kérdezte tovább.

- Már rég meghaltak - volt a válasz.

- Így hát csak a régiek borának seprőjét olvassa nagyuram!

A herceg erre így szólt:

- Hogy jön egy kerékgyártó ahhoz, hogy leszolja olvasmányomat? Ha van mit felhozni mentségedre, hát ki vele, ha nincs, akkor meghalsz!

A kerékgyártó így felelt:

- Szolgád csak saját mesterségéből tud példát mondani. Ha kereket csinálok, és csak gyengén szorítom meg, nem tart majd eléggé. Ha meg túl erősen, akkor nem illik egybe. Se túl gyengén, se túl erősen - akkor a kezemnek éppen úgy sikerül, ahogy elgondoltam. Szavakkal nem lehet ezt elmondani, ennek csak fogásai vannak. Még saját fiamnak sem tudnám elmagyarázni, és ő sem tudná megtanulni tőlem. Így van ez: hetvenedik évemet taposom, és öregségemre még mindig kerekeket csinálok. A régieknek is volt átadhatatlan tudásuk. Ők már mind halottak, hát ezért van, hogy nagyuram a régiek borának seprőjét olvashatja csupán.

(Csuang ce XIII. 10.)