A Mester így szólt:
- Mennem kell.
Magára terítette hosszú köntösét s elindult.
Útközben meglátott egy parasztot, aki négykézlábra ereszkedve a
földön keresgélt. Megkérdezte:
- Azt keresed?
A paraszt így felelt:
- Nem. Egy másikat hagytam itt, de már soha nem találom meg.
  Tovasodorta a szél.
A Mester továbbkérdezett:
- Biztos, hogy itt volt?
- Nem, lehet, hogy odébb - felelte a paraszt. - De ott megtalálom.
A Mester gondolkodott, majd így szólt:
- Megyek.  Én is ráérek megtalálni.
Azzal visszafordult a kolostor felé.


---

        Ki körben fut, egy lépést sem halad előre,
                      mégis mozgásban marad.


---

Százezerszer is elmondhatod a virágnak, hogy: Szép vagy! Ő mégsem
tudja majd azt, hogy ő szép, és azt sem, hogy mi a szépség.
Minek akkor a szó, és minek akkor a fogalmazás, ha a dolgok fogalom
nélkül is ugyanúgy léteznek.


---

- Mester, mi a csönd?
- Mielőtt megszólalsz!


---

- Közelítsd gondolatod arra a helyre, ahol a legjobban marcangolod
magad.
- Közelítem. Már érzem, ott vagyok a legfájdalmasabb ponton.
- Akkor látod azt is, hogy te fájsz önmagadnak, és nem a fájdalom
önmagától.


---

A tanítvány türelmetlenül volt.
- Mester, már két hete itt vagyok. Miért nem szólítasz meg?
A Mester így válaszolt:
- Hogyan szólítanálak meg, mikor még meg sem érkeztél?!


---

A tanítvány türelmetlen volt.
- Mester, már két hete itt vagyok. Miért nem szólítasz meg?
A Mester azonban nem szólt a türelmetlen ifjúhoz.
A tanítvány két hónap múltán újra megkérdezte:
- Mester, miért nem veszel észre?
A Mester újból csak hallgatással felelt.
A tanítvány két évet várt türelmesen, aztán újra a Mesterhez fordult:
- Mester, szólíts meg!
A Mester dühösen csapott botjával a tanítvány felé:
- Hogyan szólítanálak, mikor még meg sem érkeztél?

---

A Mester mondta:
-        Ha meg akarjátok érteni Buddhát, legyetek harmatcsepp a
reggeli napfényben; ha a világot akarjátok megérteni, a levéllé kell
változnotok, mely a harmatcseppet issza; de ha önmagatokat
akarjátok megérteni, át kell élnetek azt a pillanatot, amikor növény és
harmatcsepp eggyé lesznek.



---

- Kérdezz! - szólt a Mester.
A tanítvány bólintott.
- Értem a kérdést - felelte a Mester. - Most válaszolj arra, amit
kérdeztél!
A tanítvány meghajolt és távozott a teremből.



---

Hogy mi a lelkiismeret, arra szolgál ez a történet.
Egyszer az elefánt nagyon megszomjazott. Nagy szárazság volt, a
patakok kiszáradtak majdnem egészen fenékig, így hát rengeteg hal
fuldoklott a tó kevéske vizében. Épphogy csak elfértek és meg nem
fulladtak. Az elefánt reggel óta vándorolt, hogy vizet találjon, s most,
hogy a leapadt tóhoz érkezett, elgondolkodott. Álldogált egy kis ideig,
aztán így szólt:
- Én nem ölök meg senkit!
Aztán a maroknyi vízhez lépett és egy szippantással felszívta azt.




---

- Mester! Gyáva vagyok!
- Gyakorold!

*****
- Mester, elkezdem.
- Előbb fejezd be!


---

Egyszer a legifjabb tanítvány a Mester elé állt.
- Mester! Merre van a bölcsesség útja?
A Mester felvett egy követ és messzire hajította, majd hátat fordított a
repülő kőnek.
- Arra - mutatott maga elé.


---

- Mester! Miért nem születtük tökéletesnek?
A Mester megmarkolta a bambuszbotját és mellbebökte a kíváncsi ifjút.
- Érzed?
A tanítvány bólintott: - Érzem.
- No, hát akkor ez a válaszom a kérdésedre.


---

A Mester megszokott sétáját egy lihegő tanítvány szakította félbe.
- Ó, Mester! Rejts el! - hadarta az ifjú és térdre vetette magát.
A Mester kényelmesen a botjára támaszkodott:
- Miért tetted?
A tanítvány lehajtotta a fejét és elkullogott.