Ne járj társasággal, tisztelőkkel:

elvonja figyelmedet,

nehézzé válik az

összeszedettség.

Sok emberrel együtt lenni fájdalmas.

Látva ezt,

ne pártold a társaságot.

Egy bölcs ne látogasson családokat:

elvonja figyelmedet,

nehézzé válik az

összeszedettség.

Ízek után vágyódó és sóvárgó,

ki elvéti a célt,

ami boldogságot hoz.

Tudják, hogy ez egy mocsár –

a családok hódolata és tisztelete –

egy könnyű nyíl, nehezen kihúzható.

Felajánlásokat az érdemtelen

nehezen enged el.

***

Lejőve lakhelyemről,

alamizsnáért beléptem a városba,

udvariasan álltam egy ételét

fogyasztó leprás mellett.

Rothadó kezével egy falatot

lökött nekem,

s ahogy a falat esett,

egy ujj zuhant vele ott

egyenesen.

Fal mellett ülve,

megettem a falat ételt,

sem evés közben,

sem evés után

nem éreztem semmilyen

undort.

Az ember, ki elsajátította

az otthagyott maradékot ételnek,

a bűzlő vizeletet orvosságnak,

egy fa lábát lakhelynek,

kidobott rongyokat ruhának:

Az mind a négy irány

embere.

***

Hol egyesek kifáradtak

a hegy mászásában,

ott

a Felébredett örököse

– figyelve, éberen,

különleges képességeitől fenntartva –

Kasó mászik.

Visszatérve alamizsna körútjáról,

megmászva a csúcsot,

Kasó zent végez

ragaszkodás nélkül,

elhagyva rémületet

és félelmet.

Visszatérve alamizsna körútjáról,

megmászva a csúcsot,

Kasó zent végez

ragaszkodás nélkül,

eloldódva

olyanok közt, kik égnek.

Visszatérve alamizsna körútjáról,

megmászva a csúcsot,

Kasó zent végez

ragaszkodás nélkül,

szennytől szabadon,

kötelessége

elvégezve.

Indákkal beterített,

tudatot örvendeztető helyek,

elefántoktól visszhangzó,

vonzó:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Kék-sötét felhők színe,

csillogók,

katicabogarakkal borított

tiszta-folyású patakok

vizétől lehűlve:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Mint a kék-sötét felhők csúcsai,

mint a kiváló hegyes-tetejű épületek,

elefántoktól visszhangzó,

vonzó,

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Kedves arcuk esőtől nedves,

látóktól látogatott

és páváktól visszhangzó

hegyek:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Ez elég nekem –

kívánva a zen végzését,

eltökélt, éber;

elég nekem –

kívánva a célt,

eltökélt,

egy szerzetes;

elég nekem –

kívánva a kényelmet,

eltökélt,

gyakorló;

elég nekem –

kívánva kötelességemet,

eltökélt,

Olyan.

Len-virág kék,

mint az ég

felhőktől borított;

megannyi madár

seregével teli:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Elhagyatott

a világiaktól,

látogatott

őzcsordáktól

megannyi madár

seregével teli:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Tiszta vizek és

hatalmas szikladarabok,

majmoktól és őzektől

látogatott,

vízinövényekkel és mohával

befedett:

ezek a sziklás szirtek

felüdítenek engem.

Nincs oly gyönyöröm

egy öttagú csapat zenéjében,

mint abban, mikor tudatom

egyszerre

meglátja helyesen a

Törvényt.

***

Ne végezz sok munkát,

kerüld az embereket,

ne foglald le magadat.

Ízek után vágyódó és sóvárgó,

ki elvéti a célt,

ami boldogságot hoz.

Ne végezz sok munkát,

kerüld azt,

mi nem a célhoz vezet.

A test elhasználódik,

kifárad.

Fájdalmak közt nem találni

nyugalmat.

***

Csupán a száj járatásával

még önmagadat sem

látod meg.

Ki nyakasan jár

azt gondolja,

„Jobb vagyok mint ők.”

Nem jobb,

de jobbnak gondolja magát,

az ostoba:

a bölcs nem dicsőíti

a nyakas embert.

De akit nem zavar meg

a különféle felfogás

„én jobb vagyok,

nem jobb.

Én rosszabb vagyok.

Én olyan vagyok”;

aki megfontolt,

aki úgy tesz amint mondja,

megalapozott az

erényekben,

elkötelezett

az éberség nyugalma iránt,

ő az, akit a bölcsek

dicsérnek.

Aki nem tiszteli

társait a szent életben,

oly messze van

az igaz Törvénytől,

mint a föld

az égtől.

De kiknek lelkiismerete

és a gonosztól félelme

mindig helyesen megalapozott: azok

kivirágoztak a szent életben.

Számukra

nincs további létesülés.

Egy beképzelt és hiú szerzetes,

még ha öltözéke

kidobott rongyokból készült ruha is,

mint egy majom egy oroszlán bőrében,

nem ragyog attól.

De egy szerzetes, ki nem beképzelt

vagy hiú,

képzett,

érzékei visszafogottak, ragyog

kidobott rongyokból készült ruhájától,

mint egy oroszlán

egy szikla hasadékában.

***

Ez a sok isten,

erősek, tekintélyesek

– tízezer isten –

mind Brahma kíséretéből,

állnak kezükkel szívük felett,

tiszteletüket adva Sáriputrának,

a Törvény-tábornoknak,

megvilágosodottnak,

összeszedettnek,

a zen nagy mesterének,

[mondva:]

„Tisztelet neked, Óh megérett férfi.

Tisztelet neked, Óh felülmúlhatatlan férfi –

kiről nincs közvetlen tudásunk

még arról sem,

hogy mi alapján

végzed a zent.

Mily nagyon csodálatos:

a felébredettek

saját mély távolságuk –

amiről nincs közvetlen tudásunk,

bár úgy jöttünk

mint haj-választó íjászok.”

Látva Sáriputrát,

egy tiszteletre érdemes férfi,

kinek hódolnak az isteni kísérők,

Kapphina

mosolygott.

***

Ameddig ez a buddha-föld tart

– kivéve a nagy bölcset magát –

én vagyok

a kimagasló

aszketikus tulajdonságokban.

Senki sincs olyan

mint én.

Szolgáltam a Tanítót;

a Felébredett szava, megcselekedve;

a nehéz teher, letéve;

a létesülés vezére, gyökerénél kitépve.

Sem ruhához,

sem lakhelyhez

sem ételhez

nem ragaszkodik:

Gautama,

mint a víztől nem érintett

lótusz, hajlamos

a lemondásra, elvált

a létesülés három síkjától.

Ő,

a nagy bölcs,

négyes éberség a nyaka,

meggyőződés a keze,

értelem a feje.

A zen nagy mestere

mindig meg nem kötötten jár.

Megjegyzés: csóróge=théragáta, makakasó=mahákasszapa, dainiszacura biku=thanisszáró bikkhu, zen=dzshána