1.
Leborulok a mindenható Buddha előtt
Kinek tudata ragaszkodástól mentes,
Ki együttérzéséből és bölcsességében
Tanította a kifejezhetetlent.

2.
Igazából nincsen születés,
Így bizonnyal nincs megszűnés, sem megszabadulás.
A Buddha olyan, mint az ég
És az összes lénynek olyan a természete.

3.
Sem Szamszára sem Nirvána nem létezik,
Hanem mind egy összetett folyamat
Az üresség eredendő arcával,
Ami a végső éberség tárgya.

4.
Minden dolog természete
Tükörképszerűen jelenik meg,
Tiszta és természetesen nyugodt,
Az olyanság nem kettős jellegével.

5.
A köznapi tudat egy ént képzel
Ahol egyáltalán nincsen semmi,
És érzelmi állapotokat fog fel,
Boldogságot, szenvedést és egykedvűséget.

6.
A Szamszára hat létállapota
A menny boldogsága,
A pokol szenvedése,
Mind hamis kitaláció, a tudat képzetei.

7.
Hasonlóképp a rossz tett eszméje, ami szenvedést,
Öregséget betegséget és halált okoz,
És az erény eszméje, ami boldogsághoz vezet,
Ezek csupán eszmék, valótlan fogalmak.

8.
Mint a művész ki megijed
Az ördögtől amit festett,
A Szamszárában szenvedő
Saját képzeletétől remül meg.

9.
Mint a futóhomokban ragadt ember
Csapkod és küszködik,
Úgy fulladnak a lények
Saját gondolataik zavarába.

10.
Képzeltet a valóssal összetéveszteni
A szenvedés tapasztalatát okozza.
A tudatot a forma tudatosságának
Értelmezése mérgezi meg.

11.
Eloszlatva kitalációt és képzeletet
Az együttérző belátás tudatával,
Maradj tökéletes éberségben
Hogy segíts minden lényt.

12.
Így eléred a köznapi erényt
Az értelmező gondolat hálójától megszabadultan,
Felülmúlhatatlan megértést szerzel
Mint Buddha, a világ barátja.

13.
Minden viszonylagosságának ismeretében,
A végső igazság mindig látszik.
A kezdet, közép és vég eszméjének eldobásával
Az áramlást Ürességként látod.

14.
Így szamszára és nirvána is annak látszik, ami,
Üres és lényegtelen,
Meztelen és változatlan,
Örökkön nyugodt és megvilágított.

15.
Mint az álom egy képzete
Eloszlik ébredéskor,
Úgy a Szamszára zavara
Elmúlik a megvilágosodásban.

16.
Lényeg nélküli dolgokat eszményíteni
Örökként, lényegesként és kielégítőként,
A vágy ködébe burkolni azokat
A létforgatag megjelenése.

17.
A lények természete nem-született
Mégis köznapian a lények megfogannak a létezéshez.
Mind a lények és eszméik
Hamis hitek.

18.
Semmi más, csak a tudat leleménye
A születés a káprázatszerű létesülésbe,
Jó és rossz tett világába
Amit jó és rossz újraszületés követ.

19.
Mikor a tudat kerekének forgása megáll
Minden dolog véget ér.
Így nincs semmi eredendően lényeges
És minden dolog teljesen tiszta.

20.
A szamszára e nagy tengere,
Tele megtévesztő gondolattal,
Az Egyetemes Megközelítés hajójában átszelhető.
Ki érheti el a túlpartot nélküle?