"Az [alap mahámudra] jelen van minden érző lény tudatfolyamában. Ez az elválaszthatatlansága a jelenségeknek és az ürességnek, az éberségnek és ürességnek, és a boldogságnak és ürességnek. Önmagától jelen van, mint a három test és az öt bölcsesség természete. Mentes a megjelenéstől, tartózkodástól és megszűnéstől, és a lét és nemlét fogalmi kimunkálásának végleteitől."

(Mahamudra: The Ocean of Definitive Meaning by the Ninth Gyalwang Karmapa, Wangchuk Dorje; translated by Elizabeth Callahan, 2001)

A Buddha-tudat (mahámudra - nagy pecsét) ott van minden lényben (és a nem-érző lényekben is), megtalálhatja mindenki saját tudatában. Először ezt kell elhinni, megérteni és meglátni, hogy ismerjük azt, amiről szó van. Ha nincs tapasztalatunk, akkor a felfogásunk legyen hibátlan, ha nem is értjük, a hitünk legyen rendületlen a Tanításban, ám amennyiben hitünk ingadozó, törekedjünk meglátni a Három Drágaság erényeit és az élet szenvedésteliségét.

A Valódi Természet nem szögezhető le, nem mutatható meg, mert tökéletes egység. Nem kettőnek, vagy többnek, az összetétele, ezért tökéletes. Nem válik semmitől sem külön, ezért egység.

Egysége a jelenségeknek és az ürességnek. A jelenségek azok, amik a hat tapasztalási területen (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, felfogás) megjelennek és eltűnnek. Az üresség jelentése, hogy mindezek a jelenségek egymástól függően keletkeznek és múlnak el, egyik sem önálló, s nem is örök, emellett pedig valójában nincs egyetlen kiemelhető, megragadható jelenség, nincsenek dolgok, egyben az üresség a mindenség valódi természete. Jelenségek és üresség nem válik szét, a jelenségek azok, amik üresek és üresnek hívják azt, amik a jelenségek.

Egysége az éberségnek és az ürességnek. Az éberség annyit jelent, hogy a jelenségekről tudomással bírunk, azok nincsenek elrejtve, sem pedig homályban, hanem a hat tapasztalási terület mind bír tudatossággal is. Az üresség itt jelenti a tudat nem-ragaszkodó természetét, illetve éntelen voltát, s egyben a jelenségek ürességét. Ezek egysége az, hogy az éberség nincs külön a tapasztalási területektől, az nem olyan, ami valahonnan rájuk vetül, másrészt pedig jelenti azt, hogy a tudat éber mivolta és éntelensége nem elválasztható, mert egyszerre nem-ragaszkodó és tudatos.

Egysége a boldogságnak és az ürességnek. A boldogság a szenvedéstől és vágyaktól mentes maradéktalan elégedettség. Az üresség pedig a Három Méreg (vágy, harag, tudatlanság) üressége, minthogy azok is csupán jelenségek, s egyben a hétköznapi világi tudat. Ily módon eme kettő egysége, ami jelen van a Buddha-tudatban, annak tökéletesen felébredett állapotát jelenti, ahol nincs különbség az érző lények és a megvilágosodottak között.

Minden Buddha három testtel és az öt bölcsességgel rendelkezik. Ezek nem választhatóak szét, s valójában az egyedüli Buddha-tudat attól elkülöníthetetlen kifejeződései.

A Tantest (dharmakāya) a tudat tiszta üresség természete, ami mentes minden szennyeződéstől.

Az Élvezettest (saṃbhogakāya) a tudat akadálytalan természete, ami bármiként megjelenhet és amiben bármi megjelenhet korlátozás nélkül.

Az Átalakulástest (nirmāṇakāya) a tudat éberség természete, ami felismeri a helyzetet és a lények igényeinek megfelelően jelenik meg.

A Tanlényeg Természetének Bölcsessége (dharmadhātu-prakṛti-jñāna) a legvégső tudás, ami a Buddhák legfelsőbb lényege, vagyis a tökéletes üresség.

A Tükörszerű Bölcsesség (adar¶ana-jñāna) a tudat, amiben minden dolog megjelenik és eltűnik, de magát a tükröt nem szennyezik, azzal nem azonosak, de nem is válnak külön tőle.

Az Egyenlőség Bölcsessége (samatā-jñāna) az, ami minden jelenséget egyenlőként kezel, nem lát jobbat és rosszabbat, igazibbat és hamisabbat.

A Megkülönböztető Bölcsesség (pratyavekṣaṇa-jñāna) mindig teljességében ismeri fel az okokat és feltételeket.

A Mindent Beteljesítő Bölcsesség (kṛtyānuṣṭhāna-jñāna) az önmaga és mások jólétéért cselekvés.

A Buddha-tudat mentes a három állapottól és a két véglettől. Ez annyit jelent, hogy sehol sem tartózkodik és mindenhol jelen van. Mert nem jelenik meg, ezért nem található a múltban sem. Mert nem tartózkodik, ezért nem található a jelenben sem. Mert nem szűnik meg, ezért nem található a jövőben sem. Mivel mentes a létezés végletétől, ezért nem állapítható meg valamiként. Mivel mentes a nemlétezés végletétől, ezért nem állapítható meg semmiként. Vagyis a megvilágosodás nem valaminek a keletkezése, nem valamilyen állapot, nem valaminek az elmúlása; nem függ valaminek a lététől, vagy valaminek a nem lététől.