(ĀRYA-PRAJÑĀPĀRAMITĀ RATNAGUṆA-SAṀCAYA-GĀTHĀ)

I. ének

A mindentudás gyakorlása

1.

Örömteli áhítattal, bizalommal telve,

a szenvi homályt eloszlatva, mocsoktól mentesen,

hallgasd a lények kedvéért érkezett Nemeslelkű

tökéletes bölcsességét, a hősök gyakorlatát!

2.

A világon létező valamennyi folyam,

virágot, gyümölcsöt, fát-füvet tápláló,

a Hűsvizű Tó Sárkánykirályának erejéből fakad,

a Sárkányok Urának varázshatalmából.

3.

A Győztes tanítványainak összes tanítása,

minden érvelésük és tanmagyarázatuk,

a legüdvösebb tevékenység és végeredménye,

a Beérkezett személyes erejéből fakad.

4.

Mert az igazi tanítványok azt gyakorolják,

amit a Győzedelmes Buddha tanított nekik,

és ha tapasztalatuk alapján adják át a tudást,

azt nem önhatalmúlag, hanem a Buddha erejéből teszik.

5.

Nem létezik önfelülmúló megismerés,

sem tökélyharcos, sem megvilágosodás;

aki meg sem rezzen ennek hallatán,

az a Buddha bölcsességét gyakorló bódhiszattva.

6.

Nincs forma, se érzet, se képzet, se elgondolás,

a tapasztaló ezekre egy csöppet sem támaszkodhat.

Semmihez sem ragaszkodva, otthontalan vándorolva,

megragadás nélkül éri el a megvilágosodást.

7.

Srénika, a máshitű vándoraszkéta felismerése

egy csapásra romba döntötte a halmazokat;

az a tökélyharcos, aki így ismer meg mindent,

nem tér nirvánába, hanem ismerésben marad.

8.

Mi ez a megismerés, kié, és honnan van?

Hiszen ez a tapasztalás teljesen üres!

Aki nem esik kétségbe e felfedezés láttán,

az a tökélyharcos azonnal megvilágosodik.

9.

Ha a tökélyharcos ostobán formákat tapasztal,

vagy érzetek, képzetek elgondolások foglalkoztatják,

vagy akár azt hiszi: üresek mind a halmazok;

csak jelekkel foglalkozik, feledve a születetlent.

10.

De ha ezek közül egyikkel sem foglalkozik,

sőt, még azt sem gondolja: "engem ez foglalkoztat",

otthontalanul vándorol, s a bölcsességben megszilárdul,

s a születetlen elmélyülés roppant nyugalmát eléri.

11.

Azt a tökélyharcost, aki megbékélt magával,

a hajdani beérkezettek már régen megjósolták.

Mivel jól tudja, hogy minden egyformán üres,

még az elmélyülés képzete sem teszi beképzeltté.

12.

Ezáltal a Buddha-bölcsességgel foglalkozik,

ám tudja, hogy ez semmivel sem foglalkozás,

nem érdekli semmiféle elképzelés,

csak az önfelülmúló megismerés gyakorlása.

13.

Ami nincs, azt joggal nevezzük nemlétezőnek,

csak a gyermetegek képzelik el létezőnek,

valójában nincs sem létező, sem nemlétező;

az ezt tudó tökélyharcos megbizonyosodik.

14.

Aki tudja, hogy az öt halmaz csak elképzelés,

de nem különbözteti meg őket a képzelettől,

annak elcsitulnak hemzsegő gondolatai,

és csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

15.

Aki jó barátokkal és éles látással bír,

az nem riad vissza e tanítás hallatán,

ám aki rossz barátok hatása alá kerül,

az égetetlen edény gyanánt esik össze.

16.

Miért nevezik tökélyharcosnak?

Mert véget akar vetni minden kötődésnek,

hogy elnyerje a teljes megvilágosodást.

Ezért hívják "tökélyre törekvő lénynek".

17.

Miért hívják őt nagyra hivatottnak?

Mert az összes lény közül a legtöbbre hivatott:

hogy megváltsa a világot a nézetektől;

ezért nevezik nagyra hivatottnak.

18.

Nagylelkű, nagyvonalú és nagyerejű.

A legnagyobb kocsi bakjára fölhágva,

nagy páncélban száll szembe a Gonosszal;

ezért hívják nagyra hivatottnak.

19.

Mint a fejvesztésre ítélt milliókra,

akiket egy mágus varázsolt a piactérre,

úgy tekint a lényekre a tökélyharcos;

nem rettenti, hogy káprázat minden.

20.

Forma, érzet, képzet, indíttatás, tapasztalat

nem kötött és nem kötetlen, hiszen nem létezik.

Ez sem tántorítja el a tökélyharcost;

ez az állhatatos ember legjobb páncélzata.

21.

Miért nevezik a nagy kocsit nagy kocsinak?

Mert ezen szabadítja meg a lényeket.

A nagy kocsi felmérhetetlen, mint a tér,

aki csak felszáll rá, boldog révbe ér.

22.

Nincs ki felszálljon rá és nem halad semerre,

a nirvánába tart, mondják, de még senki sem látta;

hiszen a tűz sem megy sehová, amikor kialszik;

ezért nevezik a nirvánát ellobbanásnak.

23.

A múltban, a jövőben vagy a mostban

a tökélyharcost lehetetlen megtalálni;

tisztasága egyszerű és oszthatatlan,

mert csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

24.

Amikor a tökélyharcos bölcsességszeme kinyílik,

Attól kezdve mindenben megpillantja a születetlent;

Hatalmas együttérzés fogja el, mégsem gondol a lényekre,

hanem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

25.

Ha a lények vagy a szenvedés képzete ébred benne:

"Szolgáljam a lények javát, szabadítsam meg őket a szenvedéstől!"

önmagáról és másokról képzeleg a tökélyharcos,

és nem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

26.

Úgy látja a többi lényt, mint saját magát,

a dolgokat meg éppen úgy, mint amazokat;

sem szülöttnek, sem nem-szülöttnek nem képzeli őket,

hanem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

27.

Túllépve mindenen, amiről a világon beszélnek,

felülmúlva mindent, ami csak keletkezett,

elérhető a felmérhetetlen, halhatatlan tudás;

ezt nevezik önfelülmúló megismerésnek.

28.

Azt a harcost, aki rendületlen ezzel foglalkozik,

Kimozdíthatatlan bölcsességűnek nevezhetnők;

Tudja már, hogy semmi sem létezik önmagától,

így csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.