A zen ma ismert és elterjedt formája szerintem egyszerűen röhej és azon kívül, hogy elméletileg minden zen mester vissza tudja magát vezetni a Buddháig a tanítványi láncolaton keresztül, alig van köze a buddhizmushoz, illetve Bódhidharma iskolájához.

A zen klasszikus korszakában (VIII-X. század), mikor még a mára legendássá vált mesterek éltek és tanítottak, az iskola egészen radikálisnak számított, pontosabban, a mesterek számítottak annak, mivel olyan, hogy „Zen iskola” csak később jött létre. Miért számított különösnek? Külsőleg olyan okok miatt, hogy kerülték a szertartásokat, a filozófiát, a vitákat, nem épp kenetteljesen szóltak az amúgy szakrális dolgokról és a tanításról, zavarosan viselkedtek. Szóval mindaz, ami külsőleg olyan nagyon „zen”. Ám ezek a külsőségek még nem indokoltak volna semmi egyebet, mint ostoba, műveletlen, s modortalan fajankókat szerzetesnek öltözve. Erről viszont szó sem volt. A zen tanítói nagyon is jártasak voltak mind az írásokban, mind a filozófiában és az irodalomban. A különcség, az újítás magva másban gyökerezett.