A Zenben és a Tanításban két módszer van, a tíz tökéletesség tízezernyi gyakorlatának legtiszteltebbjei. Először megállításnak és látásnak hívják, hogy segítse az új tanulókat; később koncentrációvá és bölcsességgé válnak, a megvilágosodás gyökereivé.

Ezek csak egyetlen valóság, aminek úgy tűnik, két része van. A valóság lényegének csöndjében megállítás van az igazság megértése által; mikor néma, bár mindig éber, a kifinomult látás jelen van.

A koncentráció az apa, a belátás az anya; megérthetik az ezer bölcset, kifejlesztve képességeiket és erőiket, ápolva szent tehetségük, buddhákat és Zen mestereket szülve a gondolat minden egyes pillanatában.

A koncentráció a tábornok, a belátás a miniszter; segíthetnek a tudat uralkodónak a meghaladhatatlan elérésében, mindenkinek eszközt adva, hogy bármikor megvalósíthassák az Utat az ősi buddhák módján.

A koncentráció olyan, mint a holdfény, ami olyan erőset világít, hogy a rossz hamisságok csillagai eltűnnek. Ha fel tudod tartani a tudás fáklyáját, mennyivel inkább a tisztítójáét. A megvilágosodás csíráit öntözve eltűnnek az érzelmi kötések.

A belátás olyan, mint a ragyogó nap, elfoszlatja a tudatlanság sötétjét. Képes a hamis nézetekkel teli tudatlan Zenjét világfeletti bölcsességgé változtatni.

A csend egy rövidke ideje, a mozdulatlanság egy pillanata fokozatosan helyes koncentrációvá épül. A bölcsek, viszonylag kevés erőfeszítést téve, végérvényesen meglátják a szellem emelvényének finom lényegét.

Amint meghallod akárcsak a Tanításnak egy kis darabját is, úgy befolyásolhatja a tudatalattidat, hogy a megvilágosodás magvai kifejlődnek. Mikor az éberség fényét körbeforgatod, a pontos megismerés feltárul, egy pillanat alatt így tudod beteljesíteni a Buddha tanítását.

A meditatív koncentráció ereje felfoghatatlan; a hétköznapiakat egy pillanat alatt bölcsekké változtatja. A határtalan születés és halál gyökerét így elvágja, a korok alatt felgyülemlett világi erőfeszítések fészkét elpusztítja. Ez az a víz, mely lenyugtatja a tudatot, a gyöngy, amelyik megtisztítja az akaratot; a fénye tízezernyi formát beborít, ezernyi utat világít be.

Mikor kinyitod a saját szemeidet, nincsenek akadályok; eredendően nincs a világban semmi, ami korlátoz. Mikor a figyelem és az elmélkedés tolvajai elnyugszanak egy alkalmas időben történő módon, akkor a tárgyaktól való megszállottság betegsége hirtelen szertefoszlik.

Elmosva a gondolatok szennyét és eltakarítva a zavar porát, megjelenik a valóság teste és megerősödik a bölcsesség élete. Mintegy megváltoztathatatlan hegy, mint egy nyugodt tenger, még ha az ég hirtelen meg is rándulna és a föld átfordulna, rád hatással nem lenne. Fényes, mint a kristály holdfénnyel telve, békés és szabad, független vagy.

Senki sem mérheti meg a bölcsesség belátását; természetesen jeleníti meg a tudat fényét, a helyzethez illően. Tízezernyi gyakorlat vezetője, minden idők szellemi uralkodója. Elpárologtatja a szenvedés óceánját és szétzúzza a hamisság hegyeit.

Mikor a káprázat felhői teljesen visszahúzódnak egy időre, a szegény asszony házában az arany egyszerre előtűnik, és a birkózó homlokába ágyazódott gyöngy újra előbukkan. A bolondság hálóján keresztülvágva, megszakítva a vágyak áramát, a nagy hős lenyűgöző erejének nincsen párja; le tudja hűteni a pokol vaságyait és ércrúdjait és a démonok, s ellenségek tetteinek eredményeit megszünteti. Elrendezi a vitákat, beteljesíti a becsületet és igazságot, mindenhol megmutatja a buddhák bölcsességét. A téves és elferdített tudás mind átirányul a forráshoz; a legkisebb és a legnagyobb egyaránt útmutatást kap.

Az egyoldalú koncentráció művelése tisztán jin; elrozsdásítja az embereket és kimarja a helyes életvitelt. Ha pontos belátást használsz a meditációd megvilágítására, minden dolog tisztává válik, mint egy tükör.

Az egyoldalú belátás művelése tisztán jang; elfonnyasztja az embereket és az úton késlelteti őket. Finom koncentrációt kellene használnod, hogy segítsd a szemlélődő gyakorlást, miként a hold tiszta fénye eltünteti a köd fátylát.

A koncentráció és a belátás egyenlő művelését ajánlom, nem egyoldalú gyakorlatot. Eredendően egyek, nem két dolog. Olyan, mint a madár, ami két szárnnyal repül az égen, vagy mint a szekér, amit két keréken húznak. Így a mindennapi élet folyamában felmászol a felébredés partjára, majd az együttérzés hajójával vitorlázol a karma óceánján.

Van koncentráció a konkréton, ahol minden a tudat egy pontra helyezésével teljesedik be. Van koncentráció az elvonton, amiben csupán közvetlenül bele kell tekinteni a tudat lényegi természetébe.

Van szemlélődés a konkréton, ahol megtisztulnak a dolgok jellegzetességei és kifejlődik az ítélőképesség. Van az elvont szemlélődése, amiben hirtelen megismerszik, hogy nincs Egy és nincs Túl.

Amennyire a koncentráció maga a belátás, nem egyek, nem kettő, semmiféle számítása a tudatnak. Amennyiben a belátás maga a koncentráció, nem azonosak, nem különbözőek, túl figyelésen és hallgatáson.

Van úgy, hogy együtt működnek, így nem vagy nyugodt, de figyelmes, a valódi tanítását megérted. Van, mikor mindkettő eltűnik; sem koncentráció, sem belátás, ez túllép a mindennapin.

Egy atomban belépni a koncentrációba és atomok sokaságában kiemelkedni belőle az egy természetes dolog a meghaladó belátás viszonylatában. Miközben egy gyerek állapotában időzöl, a valóság törvényeit beszéled meg egy idős ember állapotában. Ha bele tudsz látni egyetlen tárgyba, minden dolog azonos; egy kéznél levő atom, vagy egy távoli táj – mind megérted. Az igazi olyanság útján a születésről és halálról beszélgetsz; a tudatlanság óceánjában kifejted a teljes vallást. A szem elvégzi az orr megvilágosodott munkáját; belépve a koncentrációba az anyag egy atomján át, kiemelkedsz a koncentrációból a szag egy atomján át.

A tudat és a tárgyak mindig azonosak; a nézetek azok, amik különböznek. Aki a gyakorlás nem végzéséről beszél – a hullámok eredendően víz. Sem csendes sem ragyogó, túl szavakon és gondolaton, mégis nyugodt és figyelmes, hasonlíthatatlanul hatásos: ideiglenes és igazi ugyan úgy végrehajtott, megnyitod a helyes utat; dolog és működés egymást segítik, megtestesíted a mélységes üzenetet.

Sürgetlek, hogy ne pazarold az időd, mert gyors mint egy nyíl, sebes mint egy patak. A nyugtalanság teljes mértékben a koncentráció hiánya miatt van; ostobaság és vakság az igazi tudás hiányának következménye.

A valóban igaz szavakat be kellene engedni a fülbe. Ezer írás és tízezer értekezés ugyan azt a dolgot mutatják: a koncentráció és belátás teljes hatását sosem szabadna elfeledni – egyetlen pillanat alatt azonnal visszatérsz a valódi felébredettség állapotába.

A koncentrációhoz gyakorlás kell; a belátáshoz tanulás. Ne hagyd a szellemi emelvényt teljesen elhomályosulni.

Az erős fa egy kicsiny csírából nő ki; a hatásos munka fokozatosan felhalmozva értéket és kiválóságot termel. Még egy majom is, amelyik megtanulja a koncentrációt, a mennyei birodalomban születik; egy kicsi lány, egy pillanat gondolatával belét az Út ajtaján.

Mikor tudsz segíteni magadon és másokon is, akkor az ok és okozat beteljesedett; senki sem beszélhet ennek koncentráció és gyakorlás nélküli véghezviteléről.

Írta: Jung-ming (jap.: Jómjó Endzsú; 904-975, Fa-jen [jap.: Hógen] vonalának utolsó kiemelkedő mestere). Forrás: The Five Houses of Zen by Thomas Cleary, 1997. Fordítás: Astus.