Zen Előtt és Után

Astus  2004.12.04. 17:00

Koncentráció, elmélyedés: dzshána (zen). A Nemes Nyolcrétű Ösvény utolsó tagja (szamádhi).
A gyakorlat első része maga az összpontosítás. A Buddha 8 szintjét nevezte meg ennek - ez a nyolc dzshána.
A nyolc dzshánának megvannak a maga jellegzetességei, tényezői (dzshánanga):
1. Alkalmazott gondolat (vitakka) - mikor az elme megragad valamit.
2. Fenntartott gondolat (vicsára) - mikor a megragadott tárgyat vizsgálja az elme.
3. Elragadtatás (píti) - olyan öröm, mint mikor a sivatagi utazó meglátja a távolban az óázist.
4. Boldogság (szukha) - mikor a sivatagi utazó belekortyol a vízbe.
5. Egyhegyűség (ékaggatá) - tárgyra összpontosít s egységesíti az elmét.

 

És maguk a dzshánák:
1. dzshána: mind az 5 tényező megvan.
2. dzshána: a 3-5. tényező van meg. Megjelenik a bizalom.
3. dzshána: 4-5. tényező marad. Megjelenik a felülemelkedett egykedvűség.
4. dzshána: Egyhegyűség és semleges érzés. Különösen tiszta éberség és felülemelkedett egykedvűség.

 

Ezután az alaktalan (arúpa) dzshánák következnek, s ezt nem a tudati tényezők finomításával lehet elérni, hanem a tárgy finomításával. Ezért is az elmélyedés tárgyairól nevezték el eme felsőbb szinteket.

 

5. A végtelen tér érzékelési alapja. (ákászánanycsájátana)
6. A végtelen tudat érzékelési alapja. (vinnyánanycsájátáana)
7. A semmi érzékelési alapja. (ákinycsannyájátana)
8. Sem észlelés sem nem észlelés érzékelési alapja. (n'éva-szannyá-nászannyájátana)

 

Ez az elmélyedési szintek hagyományos felosztása. De a megvilágosodáshoz elég az első négy szintet megvalósítani.:)

 

Ezután következik a bölcsesség kifejlesztése. Ez röviden arról szól, hogy felismerjük a világ három alapvető jellemzőjét: állandótlanság, szenvedésteliség, éntelenség. A módszer pedig az összetevők viszgálata. Ez állhat a külső dolgok megfigyeléséből, mint a négy nagy elem (föld, víz, tűz, levegő), vagy az ember összetevőinek vizsgálatából. Én az utóbbit kedvelem.
Az ember öt összetevőből áll: test, érzés, gondolat, emlék/akarat, tudat/-állapot. Végigmenve az összetevőkön felismerjük, hogy "ez nem én vagyok, ez nem az enyém, ez nem az én énem".
Így a "belátó megértés meditációja eléri a tetőpontját, amikor tökéletesen megérti az állandóság hiányát [aniccsa], a lét nem kielégítő voltát [szenvedés - dukkha] és minden keletkezett dolog én-nélküliségét [anatta], akkor a tudat áttör azon, ami feltételekhez kötött és megvalósítja a feltételekhez nem kötöttet, a nibbánát. Közvetlen felismeréssel látja a nibbánát, a közvetlen megvalósítás tárgyává tesz azt."

 

Ez a zen módszere, a buddha-természetre való rátekintés (kenshó).
A hirtelen megvilágosodás tana azonban azt mondja, hogy hagyjuk ezeket a fenébe, s egyszerűen csak ismerjük fel a lényeget.

 

Az ősi tanítások szerint mikor valaki megpillantja és felismeri a Nirvánát, akkor éri el a folyamba belépő szintjét, ahonnan már nincs visszaesés, s legfeljebb hét élet múlva tökéletesen megszabadul. Ekkor a tíz béklyó közül három szűnik meg:
1. Az énképzetbe vetett hit - belátjuk a dolgok éntelenségét.
2. Kétely - felismerjük a Buddha tamításának igazságát.
3. Szabályokhoz és szertartásokhoz való ragaszkodás - belátjuk, a szabadulás csak Nyolcrétű Ösvény gyakorlásával érhető el.

 

Ezután jön a második szint, amit az egyszer visszatérőnek neveznek, mivel legfeljebb egy élet kell még neki a teljes megszabaduláshoz. Meggyöngül a mohóság (lóbha), az ellenszenv (dósza) és a hamistudat (móha), vagyis a szenvedés három gyökéroka.

 

Majd következik a vissza nem térő szintje, ahol már nincs több újraszületés a földön, hanem a mennyei világokban éri el legkésőbb a megszabadulást. Ekkor megszűnik a negyedik (érzéki vágy) és az ötödik (ellenszenv) béklyója.

 

Végül pedig az arhat (győzedelmes) szintje van, aki ebben az életben, itt és most eléri a végső szabadulást, ezután már többé nem gyakorlója, hanem megtestesítője az ösvénynek.

 

Ez a négy szint persze csupán segítség, nem az abszolút igazság.
A zen gyakorló a kenshó után kezdi el a tényleges zen gyakorlást, egyre jobban elmélyítve megérétését. Ezt hagyományosan világfeletti ösvénynek nevezik, mivel itt már nem a világ múlandó dolgain meditál, hanem a nem keletkezett és meg nem szűnő buddha-természeten, a Nirvánán, abban időzik, folyamatosan benne tartózkodik.

 

Majd mikor elérte a teljes megszabadulást, kikászálódik barlangjából, vállára veti batyuját, lesétál a hegy lábánál fekvő városkába, s a piactéren bort iszogatva disznó vicceket mesél.