India nagy bölcsének tudata

titokban adódott át nyugatról keletre.

Míg az emberi képességek élesek vagy tompák,

az Útnak nincsenek északi vagy déli ősei.

A szellemi forrás tisztán világít a fényben;

a szerteágazó folyamok tovább csorognak a sötétben.

Dolgokat megragadni biztos tévedés;

az azonossággal való egység még nem megvilágosodás.

Az érzékek minden tárgya

összefügg és mégsem.

Az összefüggés kölcsönös részvételt vonz.

Másképpen, mindegyik megtartja helyét.

A látványok különböznek minőségben és alakban,

A hangok különböznek kellemességben és durvaságban.

Kifinomult és hétköznapi beszéd összetalálkozik a sötétben,

Tiszta és homályos beszéd megkülönböztetettek a fényben.

A négy elem visszatér természetéhez

épp ahogy a gyerek anyjához tér;

A tűz melegít, a szél mozgat,

a víz nedvesít, a föld szilárd.

Szem és látványok, fül és hangok,

orr és szagok, nyelv és ízek;

Így mindegyikkel és mindennel,

eme gyökerektől függve, a levelek tovább terjednek.

A törzs és az ágak osztoznak a lényegben;

tisztelt és hétköznapi, mindnek megvan a maga beszéde.

A fényben sötétség van,

de ne vedd sötétségnek;

A sötétben fény van,

de ne lásd fénynek.

Fény és sötét egymás elleni

mint az elülső és hátulsó láb járáskor.

A tízezer dolog mindegyikének megvan a maga erénye,

működés és hely szerint kifejeződve.

A jelenségek léteznek; doboz és fedő összeillik;

az alapelv válaszol; a nyílhegyek találkoznak.

Hallva a szavakat, értsd a jelentést;

ne állíts fel saját elveket.

Ha nem érted az épp előtted levő Utat,

hogyan fogod ismerni az ösvényt ahogy mész?

A fejlődés nem messzi, vagy közeli kérdése,

de ha zavarodott vagy, a hegyek és folyók elállják utadat.

Tisztelettel sürgetlek, hogy tanulmányozd a titkot,

ne töltsd napjaidat és estéidet hasztalanul!