Az éntelenség jellemzőjéről szóló beszéd

Buddha  2005.02.25. 18:55

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Benáresznél tartózkodott, az Iszipatanánál levő Őz Ligetben. Ott megszólította az öt szerzetest:
- Szerzetesek!
- Tiszteletreméltó úr! - válaszolták.

 

- A test... érzés... felfogás... emlékezés... tudat nem én. Ha a test...stb volna az én, akkor ez a test...stb nem vezetne fájdalomhoz. Lehetséges lenne, hogy a testre...stb nézve [mondjuk]: "Legyen ez a test...stb így. Ne legyen ez a test...stb így." De éppen hogy mivel a test...stb nem én, a test...stb fájdalomhoz vezet. És nem lehetséges [azt mondani] a testre...stb nézve: "Legyen ez a test...stb így. Ne legyen ez a test...stb így."

 

- Mit gondoltok, szerzetesek: a test...stb állandó, vagy állandótlan?
- Állandótlan, uram.
- És ami állandótlan az fájdalmas, vagy kellemes?
- Fájdalmas, uram.
- És ami állandótlan, ami fájdalmas, mivel változásnak alávetett, arról vajon mondható-e: "Ez az enyém, ez vagyok én, ez az én énem"?
- Nem, uram.

 

- Így szerzetesek, legyen az bármilyen test...stb, akár múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, durva vagy finom, belső vagy külső, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli, helyes megértéssel kell hozzáállni: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.
Így látva a nemes tanítvány kiábrándul a testből, kiábrándul az érzésből, kiábrándul a felfogásból, kiábrándul az emlékezésből, kiábrándul a tudatból. Kiábrándulva a vágy eltűnik. A vágy eltűnésével teljesen megszabadul. Teljesen megszabadulva megjelenik a tudás: "Teljesen megszabadult." Felismeri: "A születésnek vége, a szent élet beteljesítetett, a feladat elvégeztetett. Nincs ezen kívül más teendő többé.

 

Ez az, amit a Magasztos mondott. Elégedetten, az öt szerzetes örvendezett a szavaiban. És miközben ezt a beszédet mondta el, az öt szerzetes szíve teljesen megszabadult a szennyeződésektől a ragaszkodás megszűntével.