Mit is jelent ez?

Nézzük először az Egyet.
Az Egy nem más, mint önnön Énünk, másnéven a Tiszta Tudat. Ennek a meglátása egyenlő valódi természetünk megtapasztalásával, s gyakorta ezt nevezik megvilágosodásnak, ellobbanásnak.

A mindenség.
A minden dolog az az én, a világ. Fontos észrevenni, hogy az állandótlan, változó világ része a személyiség, a gondolatok, az érzelmek is.

Az Isten és a Világ.
Felismerni, hogy "minden Isten"/"minden Üresség" (tetszés szerint választható), a legnagyobb tapasztalatok egyike, mely már jóval túl van a józan ész határain, s ide csak egyedül lehetséges eljutni. Ez az a lépés, mikor a bölcs képessé válik visszatérni a világba, ráébredni a dolgok valódi jelentőségére. Ez az igazi Egység, mikor a változó és az örök megszűnik ellentétesnek lenni, a test megbékél a lélekkel, s a lélek a testtel. Ez az igazi Szabadság.

A Pátriárka tanácsa.
Szeng-can azt javasolja nekünk, hogy legyünk mi is szabadok, ahogyan ő. Igen, és is csak hasonlókat kívánhatok, de nem szabad elfelejteni azt, hogy a zen a legtitkosabb tanítás, amit nehéz megérteni és kevesek képesek felfogni, ezért nincs értelme próbálkozni a Tan kifejtésével olyannak, akinek még semmi szüksége rá.

Végső és nem végső.
Azt ígéri a mester, hogy nem kell többé egy gondolatot sem a nem végsőkre vesztegetnünk, ha fenntartjuk ezt az alapállást, vagyis a természetes látásmódot. De el tudná-e nekem valaki magyarázni, hol végződik a végső, s hol kezdődik a nem végső?