A világ alapvetően kétpólusú, s ez adja működését, mozgását. A szellemi úton is két tényező harmóniájára szükséges törekedni. Ezek az erő és a bölcsesség.

Az erő az a tudatosság, a koncentráció, a samādhi. Ez a logikus gondolkozás, az összeszedett beszéd, a ok-okozat láncolatának ismerete. A bölcsesség az a megfoghatatlan elv ismerete, ami az okozatiság hátterében működik, ami irányt ad a figyelemnek, ez szakszóval a prajñā.

Ha nincs egyensúlyban a kettő, akkor vagy túl sok erőnk lesz, amivel nem tudunk mit kezdeni, vagy pedig nagy tudásunk, amit nem tudunk felismerni. Általában persze a kettő valamilyen szinten együtt mozog, de az eltérések a kettő mértékében súlyos félremenésekhez szokott vezetni.

Egy példa: az erő olyan, mint a csontváz, a bölcsesség pedig a hús. A csontok megtartják, a hús pedig mozgatja. Ha túl kemény, nem tud mozogni, olyan mint egy darab szikla. Ha túl lágy, nem tud megállni, olyan mint egy tál híg leves.

A tanítvány hét kellékéből az első három az erő: törekvés, őszinteség, tudatosság. A negyediktől a hatodikig pedig a bölcsesség: elfogadás, megelégedés, elengedés. A hetedik, az együttérzés pedig az erő és a bölcsesség együttes működése. A szeretet, vagy együttérzés, mint cselekvő elfogadás, ahol a cselekvés az erő, az elfogadás pedig a bölcsesség.

Nem lehet azt mondani, hogy valamelyik is előbbre való lenne a másiknál. Kölcsönösen segítik egymás működését. A bölcsességgel felismerem a helyzetet, az erővel pedig aszerint cselekszem. Az erővel behatolok a dolgok mélyébe, a bölcsességgel pedig átlátom. Hasonlóan egymásra támaszkodnak, ahogy a nő és a férfi, amik ennek az elvnek az egyik legkézzelfoghatóbb megnyilvánulásai.

A buddhizmusban ez úgy jelenik meg, mint a Tanítás (Dharma) és a Fegyelem (Vinaya), mint a meditáció és a szentiratok. Ám „legszellemibb” szinten ez a logika és a felismerés. Itt a szavak, az észérvek, a rendszerek öntik formába azt a bölcsességet, ami formátlan. Ezért nem szabad elfeledni, hogy a szavak csak utalnak valamire, de a szavak nem maguk a dolgok. Viszont ahhoz, hogy ezt a bölcsességet továbbadhassuk, kell a hordozó is. Így működik együtt a Tanításban, s ezáltal a tanulásban az erő és a bölcsesség.