„Van egy olyan tulajdonság, amit mikor kifejlesztettek és megbizonyosodtak róla, négy tulajdonságot tökélyre visz? És négy tulajdonság, amit mikor kifejlesztettek és megbizonyosodtak róla, hét tulajdonságot tökélyre visz? És hét tulajdonság, amit mikor kifejlesztettek és megbizonyosodtak róla, két tulajdonságot tökélyre visz?”

„Igen, Ánanda, vagy egy tulajdonság, amit mikor kifejlesztettek és megbizonyosodtak róla, négy tulajdonságot tökélyre visz; és négy tulajdonság, amit mikor kifejlesztettek és megbizonyosodtak róla, hét tulajdonságot tökélyre visz; és hét tulajdonság, amit mikor kifejlesztettek és megbizonyosodtak róla, két tulajdonságot tökélyre visz. És mi az az egy tulajdonság, amit mikor kifejlesztettek és meggyőződtek róla, négy tulajdonságot tökélyre visz? Mi az a négy tulajdonság, amit mikor kifejlesztettek és megbizonyosodtak róla, hét tulajdonságot tökélyre visz? Mi az a hét tulajdonság, amit mikor kifejlesztettek és megbizonyosodtak róla, két tulajdonságot tökélyre visz?

A ki és belégzésre való éberség, mikor kifejlesztették és megbizonyosodtak róla, az éberség négy alapzatát tökélyre viszi. Az éberség négy alapzata, mikor kifejlesztették és megbizonyosodtak róla, a felébredés hét tényezőjét tökélyre viszi. A felébredés hét tényezője, mikor kifejlesztették és megbizonyosodtak róla, a tiszta tudást és megszabadulást tökélyre viszi.

(A ki és belégzésre való éberség)

A ki és belégzésre való éberséget hogyan fejlesszék és bizonyosodjanak meg róla, hogy az éberség négy alapzatát tökélyre vigyék?

Van úgy, mikor egy szerzetes, aki eltávozott a vadonba, egy fa árnyékába, vagy egy üres épületbe, leül keresztbe téve lábait, egyenesen tartva testét, és figyelmét elől tartja[1]. Mindig éberen, belélegzik; éberen kilélegzik.

[1] Hosszan belélegezve megérti, hogy hosszan lélegzik be; vagy hosszan kilélegezve megérti, hogy hosszan lélegzik ki. [2] Vagy röviden kilélegezve megérti, hogy röviden lélegzik be; vagy röviden kilélegezve megérti, hogy röviden lélegzik ki. [3] Úgy képezi magát, hogy az egész testre érzékenyen lélegezzen be, és az egész testre érzékenyen lélegezzen ki. [4] Úgy képezi magát, hogy a testi folyamatokat elnyugtatva lélegezzen be, és a testi folyamatokat elnyugtatva lélegezzen ki.

[5] Úgy képezi magát, hogy az elragadtatottságra érzékenyen lélegezzen be, és az elragadtatottságra érzékenyen lélegezzen ki. [6] Úgy képezi magát, hogy a boldogságra érzékenyen lélegezzen ki, és a boldogságra érzékenyen lélegezzen be. [7] Úgy képezi magát, hogy a tudati folyamatra érzékenyen lélegezzen be, és a tudati folyamatra érzékenyen lélegezzen ki. [8] Úgy képezi magát, hogy a tudati folyamatokat elnyugtatva lélegezzen be, és a tudati folyamatokat elnyugtatva lélegezzen ki.

[9] Úgy képezi magát, hogy a tudatra érzékenyen lélegezzen be, és a tudatra érzékenyen lélegezzen ki. [10] Úgy képezi magát, hogy a tudatot kielégítve lélegezzen be, és a tudatot kielégítve lélegezzen ki. [11] Úgy képezi magát, hogy a tudatot megszilárdítva lélegezzen ki, és a tudatot megszilárdítva lélegezzen be. [12] Úgy képezi magát, hogy a tudatot megszabadítva lélegezzen be, és a tudatot megszabadítva lélegezzen ki.

[13] Úgy képezi magát, hogy az állandótlanságra összpontosítva lélegzik be, és az állandótlanságra összpontosítva lélegzik ki. [14] Úgy képezi magát, hogy a szenvtelenségre[2] összpontosítva lélegezzen be, és a szenvtelenségre összpontosítva lélegezzen ki. [15] Úgy képezi magát, hogy a megszűnésre összpontosítva lélegezzen be, és a megszűnésre összpontosítva lélegezzen ki. [16] Úgy képezi magát, hogy az elhagyásra összpontosítva lélegezzen be, és az elhagyásra összpontosítva lélegezzen ki.[3]

(Az éberség négy alapzata)

[1] Bármikor a szerzetes hosszan belélegezve megérti, hogy hosszan lélegzik be; vagy hosszan kilélegezve megérti, hogy hosszan lélegzik ki; vagy röviden kilélegezve megérti, hogy röviden lélegzik be; vagy röviden kilélegezve megérti, hogy röviden lélegzik ki; úgy képezi magát, hogy az egész testre érzékenyen lélegezzen be, és az egész testre érzékenyen lélegezzen ki; úgy képezi magát, hogy a testi folyamatokat elnyugtatva lélegezzen be, és a testi folyamatokat elnyugtatva lélegezzen ki: akkor a szerzetes éber marad a testre magára – éberen, figyelmesen és tudatosan – legyőzve a vágyat és szenvedést a világra nézve. Azt mondom, hogy ezt – a ki és belégzést – úgy osztályozzák, mint egy testet a testek között, ami miatt a szerzetes ebben az esetben éber marad a testre magára – éberen, figyelmesen és tudatosan – félretéve a vágyat és szenvedést a világra nézve.

[2] Bármikor a szerzetes úgy képezi magát, hogy az elragadtatottságra érzékenyen lélegezzen be, és az elragadtatottságra érzékenyen lélegezzen ki; úgy képezi magát, hogy a boldogságra érzékenyen lélegezzen ki, és a boldogságra érzékenyen lélegezzen be; úgy képezi magát, hogy a tudati folyamatra érzékenyen lélegezzen be, és a tudati folyamatra érzékenyen lélegezzen ki; úgy képezi magát, hogy a tudati folyamatokat elnyugtatva lélegezzen be, és a tudati folyamatokat elnyugtatva lélegezzen ki: akkor a szerzetes éber marad az érzésekre magukra – éberen, figyelmesen és tudatosan – legyőzve a vágyat és a szenvedést a világra nézve. Azt mondom, hogy ezt – a ki és belégzésre való nagy figyelmet – úgy osztályozzák, mint egy érzést az érzések között, ami miatt a szerzetes ebben az esetben éber marad az érzésekre magukra – éberen, figyelmesen és tudatosan – félretéve a vágyat és szenvedést a világra nézve.

[3] Bármikor a szerzetes úgy képezi magát, hogy a tudatra érzékenyen lélegezzen be, és a tudatra érzékenyen lélegezzen ki; úgy képezi magát, hogy a tudatot kielégítve lélegezzen be, és a tudatot kielégítve lélegezzen ki; úgy képezi magát, hogy a tudatot megszilárdítva lélegezzen ki, és a tudatot megszilárdítva lélegezzen be; úgy képezi magát, hogy a tudatot megszabadítva lélegezzen be, és a tudatot megszabadítva lélegezzen ki: akkor a szerzetes éber marad a tudatra magára – éberen, figyelmesen és tudatosan – legyőzve a vágyat és szenvedést a világra nézve. Nem mondom azt, hogy van éberség a ki és belégzésre egy zavarodott éberségben és figyelmetlenségben, ami miatt a szerzetes ebben az esetben éber marad az tudatra magára – éberen, figyelmesen és tudatosan – félretéve a vágyat és szenvedést a világra nézve.

[4] Bármikor a szerzetes úgy képezi magát, hogy az állandótlanságra összpontosítva lélegzik be, és az állandótlanságra összpontosítva lélegzik ki; úgy képezi magát, hogy a szenvtelenségre összpontosítva lélegezzen be, és a szenvtelenségre összpontosítva lélegezzen ki; úgy képezi magát, hogy a megszűnésre összpontosítva lélegezzen be, és a megszűnésre összpontosítva lélegezzen ki; úgy képezi magát, hogy az elhagyásra összpontosítva lélegezzen be, és az elhagyásra összpontosítva lélegezzen ki: akkor a szerzetes éber marad a tudati tulajdonságokra magukra – éberen, figyelmesen és tudatosan – legyőzve a vágyat és szenvedést a világra nézve. Az aki tisztán, megértéssel látja a vágy és a szenvedés elhagyását, az az ember az, aki egykedvűséggel szemlélődik, ami miatt a szerzetes ebben az esetben éber marad az tudati tulajdonságokra magukra – éberen, figyelmesen és tudatosan – félretéve a vágyat és szenvedést a világra nézve.

Ez az, ahogyan a ki és belégzésre való éberséget kifejlesztik és megbizonyosodnak róla, hogy az éberség négy alapzatát tökélyre vigyék.

(A felébredés hét tényezője)

Az éberség négy alapzatát hogyan fejlesszék és bizonyosodjanak meg róla, hogy a felébredés hét tényezőjét tökélyre vigyék?

[1] Bármikor a szerzetes éber marad a testre magára – éberen, figyelmesen és tudatosan – legyőzve a vágyat és szenvedést a világra nézve, akkor az ébersége szilárd és szünet nélküli. Mikor ébersége szilárd és szünet nélküli, akkor az éberség, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Fejleszti, és számára az a fejlődésének csúcsára jut.

[2] Ily módon éber maradva, azt a tulajdonságot értelmével megvizsgálja, elemzi és megértésre jut. Mikor ily módon éber marad, azt a tulajdonságot értelmével megvizsgálva, elemezve és megértésre jutva, akkor a tulajdonságok elemzése, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Fejleszti, és számára az a fejlődésének csúcsára jut.

[3] Abban, aki értelmével azt a tulajdonságot megvizsgálja, elemzi és megértésre jut, a lankadatlan kitartás megjelenik. Mikor a lankadatlan kitartás megjelenik abban, aki értelmével azt a tulajdonságot megvizsgálja, elemzi és megértésre jut, akkor a kitartás, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Fejleszti, és számára az a fejlődésének csúcsára jut.

[4] Abban, akinek kitartása megjelent, nem-a-hús elragadtatottsága felkél. Mikor nem-a-hús elragadtatottsága felkél abban, kinek kitartása megjelent, akkor az elragadtatottság, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Fejleszti, és számára az a fejlődésének csúcsára jut.

[5] Annak, aki elragadtatottságban van, a test nyugodttá válik és a tudat nyugodttá válik. Mikor a teste és a tudata az elragadtatott szerzetesnek nyugodttá válik, akkor a nyugalom, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Fejleszti, és számára az a fejlődésének csúcsára jut.

[6] Annak, aki békés – teste nyugodttá vált – tudata összeszedett lesz. Mikor a tudata annak, ki békés – teste nyugodttá vált – összeszedetté válik, akkor az összeszedettség, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Fejleszti, és számára az a fejlődésének csúcsára jut.

[7] Így szemléli a tudatott összeszedetten egykedvűséggel. Mikor így szemléli a tudatot összeszedetten egykedvűséggel, akkor az egykedvűség, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Fejleszti, és számára az a fejlődésének csúcsára jut.

[Ugyan így az éberség másik három alapzatával: az érzésekkel, a tudattal és a tudati tulajdonságokkal.]

Ez az, ahogyan az éberség négy alapzatát kifejlesztik és megbizonyosodnak róla, hogy a felébredés hét tényezőjét tökélyre vigyék.

(Tiszta tudás és megszabadulás)

A felébredés hét tényezőjét hogyan fejlesszék és bizonyosodjanak meg róla, hogy a tiszta tudást és a megszabadulást tökélyre vigyék? Van úgy, mikor a szerzetes kifejleszti az éberséget, mint a felébredés tényezőjét, támaszkodva az elvonultságra… szenvtelenségre… megszűnésre, aminek eredménye az elhagyás. Kifejleszti a tulajdonságok elemzését, mint a felébredés tényezőjét… a kitartást, mint a felébredés tényezőjét… az elragadtatottságot, mint a felébredés tényezőjét… a nyugalmat, mint a felébredés tényezőjét… az összeszedettséget, mint a felébredés tényezőjét… az egykedvűséget, mint a felébredés tényezőjét, támaszkodva az elvonultságra… szenvtelenségre… megszűnésre, aminek eredménye az elhagyás.

Ez az, ahogyan a felébredés hét tényezőjét kifejlesztik és megbizonyosodnak róla, hogy a tiszta tudást és a megszabadulást tökélyre vigyék.”

Ez az, amit a Magasztos mondott. Elégedetten, a tiszteletreméltó Ánanda örvendezett a Magasztos szavainak.