Test és lélek
Astus 2005.12.06. 20:26
"Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok." (Gal 5:17)
Vajon a test és a lélek azonosak, vagy pedig különbözőek? Ez az egyik olyan kérdés, amire a Buddha sosem válaszolt. Több okát is látom ennek, s ezek közül az egyik az, hogy rossz a kérdés. Mert ha bármelyik oldal mellett dönt is az ember, egy olyan végletes nézetbe zuhan, aminek csúf következményei lesznek. Ezért én adok egy középső megoldást. Minden egyetlen rendszert alkot. A "minden" alatt a tapasztalatokat értem, amit csak érzékelünk. Tehát, ha nem osztjuk fel a világot külsőre és belsőre, hanem mindenre mint csupán élményre tekintünk, akkor nem jön létre a test-lélek kettősségének, vagy egységének kérdése. Így az elme nem létezik külön a testtől, de nem is azonos vele. Ezért tudjuk megtenni azt, amit elgondolunk. És fordítva, a tetteink hatással vannak a gondolkodásunkra. Ebből következően az a kérdés jöhet elő, hogy ha nincs külső és belső, akkor hol vagyok én? Hiszen egy száguldó autó, vagy egy kósza felhő látványa nincs külön, nincs odakint, hanem ugyan olyan tapasztalat, mint az öröm, vagy a fájdalom érzése. Amit érdemes megérteni, hogy ebben a tapasztalt világban okozati folyamatok, rendszerek vannak. Egy kamion zajának hangja valószínűleg nem okoz viszketést a bal kéz mutatóujjának. A folyamatok eme különállósága az, ami könnyen elhiteti az emberrel, hogy különálló és független dolgokról van szó, ám ez tévedés. Egyszerűen a hangból nem viszketés következik, hanem például az a gondolat, hogy kamion, de meglehet, hogy ezután majd egy teherautó hangjára elkezd visszketni a bal mutatóujjad, mert annyit beszéltem róla. Szóval, visszatérve arra a kérdésre, hogy akkor hol is vagyok én, kézenfekvő válasznak tűnik az, hogy hát én vagyok az, aki tapasztal. Ez igaz is és nem is. Annyiban nem igaz, hogy ha én tapasztalok mindent, akkor amint "én"-t mondok, máris egy tapasztalatot csináltam belőle. Amennyiben pedig igaz, arra csupán rámutatni lehet, de megragadni valami módon nem. Ha megértjük azt, mit is jelent ez az "én", mi is az, ami tapasztal, rengeteg bajtól szabadulhatunk meg. Például attól, amiről az idézet beszél a szöveg elején.
|