Nem-született és nem-pusztuló

Az eredeti tudat

Föld, víz, tűz és szél

Ideiglenes lak az éjszakára

Ragaszkodva ehhez

A tiszavirág életű égő házhoz

Te magad gyújtod meg a tüzet, lobbantod fel a lángokat

Amiben felemésztődsz

…

Tartsd meg tudatodat ahogy volt

Mikor a világra jöttél

És azonnal ez az én

Egy élő Tathágata

Elméletek arról

Mi jó, mi rossz

Eme saját éned

Miatt léteznek

Télen a tábortűz

Örömet ad

De mikor eljön a nyár

Milyen zavaróvá lesz!

És a szellők

Miket nyáron szerettél

Még mielőtt az ősz elmúlna

Máris kellemetlenek

…

Eldobva egész életedet

Feláldozod a pénzsóvárgásnak

De mikor látod életed végét

Minden vagyonod hasztalan

Ragaszkodás, vágyódás és hasonlók

Egyike sincsen tudatomban

Ezért mondhatom manapság

Az egész világ valóban az enyém!

…

Mivel ez a változó világ végül is

Valótlan

Ahelyett, hogy dolgokat ragadnál meg

A tudatodban, menj és énekelj!

Csak az eredeti tudat létezik

A múltban és a jövőben is

Ahelyett, hogy dolgokat ragadnál meg

A tudatodban, engedd el őket!

…

Mivel te magad

Csináltad a démon tudatot

Mikor kegyetlenül kínoz

Te vagy a hibás, senki más

Mikor rosszat teszel

Saját tudatod a démon

Nincs pokol

Amit kívül találhatnál

Gyűlölve a poklot

Vágyakozva a menny után

Magadnak okozol szenvedést

Egy boldog világban

Azt hiszed, a jó

Azt jelenti, utálni a rosszat

Ami rossz

Az az utálkozó tudat maga

…

Hírnév, gazdagság, evés és

ivás, alvás és érzéki örömök

Ha már elnyugtattad az Öt Vágyat

Vezetőddé válnak

Az életedben

Fogalmak arról, hogy mit kéne tenni

Sosem léteztek a kezdettől fogva

Veszekedés jóról és rosszról

Az énség műve

Mikor tanulásod

A buddhizmusról véget ér

Rájössz

Nincs semmi újdonságod

…

Ha azt hiszed, a tudat

Ami eléri a megvilágosodást

A tied

Gondolataid küzdeni fognak, egyik a másikkal

Mostanság nem törődöm

Állandóan a megvilágosodás elérésével

És az eredmény

Hogy felébredve reggel jól érzem magamat!

Imádkozás az üdvért egy jövendő világban

Imádkozás saját önző céljaidért

Csak egyre többet és többet halmozol fel

Én-központúságból és fennhéjázásból

…

Halj meg – aztán élj

Éjjel-nappal a világban

Ha ezt megtetted, akkor képes leszel

A világot a saját kezedben tartani!

…

Ha a Tiszta Földet keresed

Saját jutalmadra összpontosítva

A végén csak szidást

Kapsz a Buddhától!

Kezdetektől fogva az embereknek

Nincs ellenségük egy sem

Te magad hozod létre mind

Jón és rosszon veszekedve

Az ok és okozat működése tiszta

Tévedésben vagy, de nem tudod

Ez olyan, amit te magad csináltál

Ezt nevezik én-központúságnak

…

Bár az évek tova kúsznak

A tudat maga sosem öregszik

Ez a tudat az ami

Mindig ugyan az

Csodálatos! Nagyszerű!

Miután kerested, s végül megtaláltad

Azt, aki sosem öregszik

„Én egyedül!”

A Tiszta Föld

Ahol békében lakoznak

Itt és most van, nem messzi

Millió és millió mérföldre

Mikor egy teás kancsót löknek eléd

Kapd el!

Kapd el fürgén egy puha pamuttal

Ügyes tudatod pamutjával!