21-40. kóan

41. eset: Rakuho a halálos ágyán

Mikor már halála közeledett, Rakuho megszólította a gyülekezetet, s ezt mondta:

- Egy dolog van, amiről kérdezlek. Ha igent mondasz, egy másik fejet teszel a sajátodra. Ha nemet mondasz, fejed levágásával kutatsz az élet után.

- A zöld hegy mindig felemeli a lábát, nem kell hogy lámpát hordj magaddal nappal[i]. – mondta a vezető szerzetes.

- Milyen idő van, hogy ilyet mondj? – mondta Rakuho.

Egy idősebb szerzetes, akit Gendzsónak hívtak, előre lépett és ezt mondta:

- E két úton kívül, könyörgöm mester, ne kérdezz.

- Ez nem elég. Mondj még valamit. – mondta Rakuho.

- Nem tudom elmondani egészen. – mondta Gendzsó.

- Nem érdekel, hogy el tudod-e mondani egészen, vagy sem. – mondta Rakuho.

- Úgy érzek, mint egy szolgáló, aki semmit se tud válaszolni mesterének[ii]. – mondta Gendzsó.

Akkor este Rakuho magához hívatta Gendzsót és ezt mondta:

- A mai válaszodban volt valami egészen értelmes. Meg kell értened, amit néhai mesterünk[iii] mondott:

„Nincsenek dharmák a szem előtt,

Azonban a tudat a szem előtt van.

Az nem a Dharma a szem előtt.

Azt nem lehet elérni szemmel és füllel.”

Melyik kifejezés a vendég? Melyik kifejezés a gazda? Ha ki tudod válogatni, átadom neked a tálkát és a köntöst..

- Nem értem. – mondta Gendzsó.

- Muszáj megértened. – mondta Rakuho.

- Tényleg nem értem. – mondta Gendzsó.

Rakuho kacut kiáltott és ezt mondta:

- Rémes, rémes.

[Egy másik] szerzetes megkérdezte:

- Mit szeretnél mondani, mester?

- Az együttérzés hajóját nem evezték át a tiszta hullámokon. Elvesztegetett munka volt leengedni a fa libákat a meredek szoroson[iv].

42. eset: Nanjó és a vizeskancsó

- Mi Vairócsana Buddha[v] lényegi teste[vi]? – kérdezte egy szerzetes a nanjói Csú nemzeti tanítót.

- Add ide a vizeskancsót. – mondta a nemzeti tanító.

A szerzetes odaadta neki a vizeskancsót.

- Tedd vissza oda, ahol volt. – mondta a nemzeti tanító.

- Mi Vairócsana Buddha lényegi teste? – kérdezte a szerzetes megint.

- Az öreg Buddha rég elment. – mondta a nemzeti tanító.

43. eset: Razan, „megjelenik és eltűnik”

- Mi az, hogy a dolgok szünet nélkül megjelennek és eltűnnek? – kérdezte Razan Gantót.

- Ki jelenik meg és tűnik el? – mondta szidalmazva Gantó.

44. eset: Kójó, „Szuparnin”

- A nagy sárkány kiemelkedett az óceánból, lenyugtatva mennyet és földet. Hogyan viselkedsz vele, ha megjelenik hirtelen előtted? – kérdezte egy szerzetes kójói Hó mestert.

- Szuparnin[vii], a madarak királya elnyeli az egész világegyetemet. Ki döfheti le a fejét benne? – mondta Hó mester.

- De mi van akkor, amikor megjelenik? – mondta a szerzetes.

- Az olyan, mint mikor egy sólyom elkap egy galambot. Ha nem érted meg, megtanulod az igazságot az „erkély előtti vizsgálat[viii]” által. – mondta Hó.

- Ha így van, akkor összeteszem kezeimet a mellkasomon és hármat lépek hátra. – mondta a szerzetes.

- Te fekete teknős a Szuméru oltár alatt[ix]. Ne várd, hogy újra megüssenek a homlokodon és megsérülj.

45. eset: Négy mondás az Engaku szútrából

Az Engaku[x] szútra mondja:

„Egész idő alatt egyszer sem hozod létre a megtévesztett tudatot.

Mikor mindenféle káprázatszerű gondolat van jelen, nem semmisíted meg őket.

A tudat megtévesztett állapotában tartózkodva nem adsz hozzá megértést.

Mikor nincs megértés, nem különbözteted meg az igazságot.”

46. eset: Tokuszan, „tanulmányok befejezve”

Tokuszan Emmjó nagymester a gyülekezetet tanította és ezt mondta:

- Ha kimerítetted a legvégéig, azonnal megérted, hogy az összes buddha a három világban a falhoz tapasztotta a száját[xi]. Azonban még van egy ember, nagyon nevet. Ha fel tudod ismerni azt az embert, befejezted tanulmányaidat.

47. eset: Dzsósú, „bükkfa a kertben” – Lásd: Mumonkan 37.

- Mi az értelme annak, hogy a pátriárka eljött nyugatról? – kérdezte egy szerzetes Dzsósút.

- A bükkfa a kertben. – mondta Dzsósú.

48. eset: Vimalakírti, „nem-kettős” – Lásd: Hekiganroku 84.

- Mit jelent az, hogy a bódhiszattva belép a nem-kettősség Dharma-kapuján? – kérdezte Vimalakírti Manydzsusrit.

- Én így látom: egy jelenségben sincsenek sem szavak sem magyarázatok, sem jelképek sem tudás; túl van minden kérdésen és válaszon. Ezt értem én azalatt, hogy „belépni a nem-kettősség Dharma-kapuján. – mondta Manydzsusri.

Ekkor Manydzsusri megkérdezte Vimalakírtit:

- Mindnyájan befejeztük magyarázatainkat. Most elmondhatnád a tiédet. Mit jelent az, hogy a bódhiszattva belép a nem-kettősség Dharma-kapuján?

Vimalakírti csendben maradt.

49. eset: Tózan és a gyászszertartás

Mikor Tózan gyászszertartást tartott Ungannak a portréja előtt, megemlítette az esetet a portréval[xii]. Egy szerzetes odajött és megkérdezte:

- Mikor Ungan azt mondta „csak ezt”, akkor mit értett alatta?

- Akkor én majdnem félreértettem a mestert. – mondta Tózan.

- Azon gondolkozom, hogy vajon Ungan tényleg ismerte-e azt, vagy sem. – mondta a szerzetes.

- Ha nem tudta, hogy az az, hogyan mondhatott volna olyat? Ha tudta, hogy az az, hogyan mert mondani olyat? – mondta Tózan.

50. eset: Szeppó, „Mi ez?” – Lásd: Hekiganroku 51.

Mikor Szeppó egy remetekunyhóban élt, két szerzetes jött oda, hogy tiszteletüket tegyék. Mikor meglátta őket közeledni, Szeppó kezeivel kicsapta remetekunyhója ajtaját, kiugrott és ezt mondta:

- Mi ez?

- Mi ez? – mondták a szerzetesek is.

Szeppó lehorgasztotta fejét és visszavonult a remetekunyhójába.

Később a szerzetesek elmentek Gantóhoz. Ő megkérdezte tőlük:

- Honnan jöttetek?

- Reinanból. – mondták a szerzetesek.

- Meglátogattátok Szeppót? – mondta Gantó.

- Igen, meglátogattuk. – mondták a szerzetesek.

- Mit mondott? – mondta Gantó.

A szerzetesek elmesélték mi történt.

- Mi mást mondott? – mondta Gantó.

- Egy szót sem; lehorgasztotta fejét és visszavonult remetekunyhójába. – mondták a szerzetesek.

- Óh, mostmárt bánom, hogy akkoriban nem mondtam meg neki az utolsó szót! Ha elmondtam volna neki, senki az ég alatt nem tudna semmit sem tenni ellene. – mondta Gantó. A nyári gyakorló időszak végén a szerzetesek visszatértek ehhez a beszélgetéshez és megkérdezték a jelentéséről.

- Miért nem kérdeztetek róla előbb? – mondta Gantó.

- Nem mertünk megkérdezni róla. – mondták a szerzetesek.

- Szeppó ugyan abból a gyökérből nőtt ki mint én, de nem fog ugyan azon a gyökéren meghalni. Ha ismerni akarjátok az utolsó szót, akkor az csak ez. – mondta Gantó.

51. eset: Hógen, „hajó vagy szárazföld”

- Hajóval, vagy a szárazföldön jöttél? – kérdezte Hógen Kaku idősebb szerzetest.

- Hajóval. – mondta Kaku.

- Hol a hajó? – mondta Hógen.

- A hajó a folyón van. – mondta Kaku.

Miután Kaku visszavonult, Hógen megkérdezett egy közelben lévő szerzetest:

- Mondd meg nekem, az a szerzetes, aki épp most volt itt, rendelkezik a szemmel, vagy nem?

52. eset: Szózan, „Dharma-test”

- A Buddha igazi Dharma-teste olyan, mint az üres ég. Alakját a dolgok szerint jeleníti meg – épp mint a hold a vízen[xiii]. Hogyan magyarázod ennek a hasonulásnak az alapelvét? – kérdezte

Szózan idősebb Tokut.

- Olyan mint egy szamár ami a kútba néz. – mondta Toku.

- Szépen fogalmaztad meg, de csak a nyolcvan százalékát tudtad elmondani. – mondta Szózan.

- És te hogy állsz ehhez, mester? – mondta Toku.

- Olyan, mint amikor egy kút néz egy szamárra. – mondta Szózan.

53. eset: Óbaku, „ivók” – Lásd: Hekiganroku 11.

Óbaku a gyülekezetet tanította és ezt mondta:

- Ti mind csak az üledéket isszátok. Ha így folytatjátok az Úton, hol lesz a „Ma”[xiv]? Tudjátok, hogy a nagy Tang birodalomban nincs Zen mester?

Egy szerzetes jött előre és ezt mondta:

- Mit mondanál arra a tényre, hogy különböző helyeket vannak olyan emberek, akik tanítványokat fogadnak és útba igazítják a gyülekezeteiket?

- Én nem azt mondom, hogy nincs Zen; csak azt, hogy nincsen mester.

54. eset: Ungan, „Nagy Együttérzés” – Lásd: Hekiganroku 89.

- Mire használja a Nagy Együttérzés bódhiszattvája azt a sok kezet és szemet? – kérdezte Ungan Dógót.

- Ez olyan, mint az az ember, aki az éjjel közepén hátranyul kezével, s párnája után matat. – válaszolta Dógo.

- Értettem. – mondta Ungan.

- Hogyan értetted meg? – mondta Dógo.

- Az egész test kezek és szemek. – mondta Ungan.

- Nagyon jól mondtad. De csak a nyolctizedét fejezted ki. – mondta Ungan.

- Te hogyan mondanád, idősebb testvér? – mondta Ungan.

- Az egész test kezek és szemek. – mondta Dógo.

55. eset: Szeppó a szakács – Lásd: Mumonkan 13.

Szeppó elment Tokuszanhoz, s szakácsnak osztották be. Egy nap késett az ebéd. Tokuszan lement a csarnokba kezében tálkáival.

- Öreg mester, a harangot még nem kongatták meg és a dob sem szólalt még meg. Hova mész a tálkáiddal? – mondta Szeppó.

Erre Tokuszan visszament szobájába. Szeppó elmondta ezt Gantónak.

- Bár Tokuszan nagy ember, még nem értette meg az utolsó szót. – mondta Gantó.

Erről hallva Tokuszan elküldte szolgálóját, hogy hívja elé Gantót, akitől megkérdezte:

- Nem helyesled ezt az öreg szerzetest?

Gantó megsúgta a szándékát. Tokuszan csendben maradt. Másnap mikor Tokuszan felment az emelvényre, a szokásostól igencsak eltérő módon beszélt. Gantó összedörzsölve kezét nevetett és ezt mondta:

- Csodálatos! Milyen boldog vagyok én, hogy a mi Öreg Emberünk megértette az utolsó szót. Mostantól senki témája nem lesz a földön.

56. eset: Missi és a fehér nyúl

Mikor Missi bácsi[xv] és Tózan együtt sétáltak, megláttak egy fehér nyulat elfutni maguk előtt.

- Milyen fürge! – mondta Missi.

- Milyen módon? – mondta Tózan.

- Pont olyan, mint egy ember fehér ruhában[xvi], akit úgy tisztelnek, mint egy miniszterelnököt. – mondta Missi.

- Te egy olyan idős és tiszteletreméltó ember vagy, mégis ilyet mondasz?- mondta Tózan.

- Hát te hogyan állsz hozzá? – mondta Missi.

- Egy ősi ház nemese ideiglenesen elszegényedett. – mondta Tózan.

57. eset: Gon’jó, „egy dolog”

- Mi van akkor, ha egy embernek nincs semmije? – kérdezte a tiszteletreméltó Gon’jó Dzsósút.

- Dobd el. – mondta Dzsósú.

- Mondtam, hogy nincs semmim. Mit dobhatnák akkor el egyáltalán? – mondta Gon’jó.

- Ha így van, akkor cipeld magaddal. – mondta Dzsósú.

58. eset: „Megvetettség” a Gyémánt szútrában – Lásd: Hekiganroku 97.

A Gyémánt szútra mondja: „Ez arról szól, mikor megvetnek az emberek. Ha pokolra kerülsz előző életed bűnei miatt, ezek a bűnök ki fognak aludni, mert e világ emberei megvetnek.”

59. eset: Szeirin, „mérges kígyó”

- Mi van akkor, ha egy gyakorló egy keskeny ösvényen jár? – kérdezte egy szerzetes Szeirint.

- Egy mérges kígyóval fogsz találkozni a nagy úton. Azt tanácsolom, ne fuss bele. – mondta Szeirin.

- Mi van, ha belefutok? – mondta a szerzetes.

- Elveszíted az életedet. – mondta Szeirin.

- Mi van, ha nem futok bele? – mondta a szerzetes.

- Nincs hely, ahová menekülhetnél előle. – mondta Szeirin.

- Pontosan akkor mi legyen? – mondta a szerzetes.

- Elveszett. – mondta Szeirin.

- Azon gondolkozom, vajon hová mehetett. – mondta a szerzetes.

- A fű annyira magas, hogy nem lehet sehol sem keresni. – mondta Szeirin.

- Neked is vigyáznod kell mester, hogy megszerezd. – mondta a szerzetes.

Szeirin összecsapta a kezét és ezt mondta:

- Ez az ember is ugyan olyan halálos.

60. eset: Tecuma, a Tehén – Lásd: Hekiganroku 24.

Rjú Tecuma[xvii] elment Iszanhoz.

- Öreg Tehén, hát eljöttél! – mondta Iszan.

- Holnap nagy ünnepség lesz a Tai-hegyen[xviii]. Elmész, mester? – mondta Tecuma.

Iszan lefeküdt és kinyújtóztatta magát. Tecuma azonnal távozott.

61-80. kóan