Zen : A nyugalom könyve I. |
A nyugalom könyve I.
Wanshi Shogaku 2006.01.31. 17:43
Sójóroku – A nyugalom könyve
Összeválogatta: Vansi Sogaku Zen mester (1091-1157)
Fordítás: Hadházi Zsolt – a Szanbó Kjódan iskola angol nyelvű kötetéből
Váljon e mű minden érző lény üdvére!
1. eset: A Magasztos felmegy az emelvényre – Lásd: Hekiganroku 92.
Egy nap a Magasztos felment az emelvényre. Manydzsusri rácsapott az asztalra a bottal és azt mondta:
- Szemlélődjetek tisztán a Dharma-király Dharmáján! A Dharma-király Dharmája ilyen.
Erre a Magasztos lement az emelvényről.
2. eset: Bódhidharma, „tágas és üres”– Lásd: Hekiganroku 1.
A Rjóbeli Bu császár megkérdezte Bódhidharma nagymestert:
- Mi a legfőbb értelme a szent valóságnak?
- Tágas és üres, nincs szentség. – válaszolta Bódhidharma.
- Ki vagy te, aki itt van előttem? – mondta a császár.
- Nem tudom. – mondta Bódhidharma.
A császár nem volt hozzávaló. Végül Bódhidharma átkelt a Jangce-folyón és elment a Sórin templomba. Ott kilenc évig ült a fallal szemben.
3. eset: Az indiai király meghívja a pátriárkát
Kelet-India királya meghívta ebédre Pradnyátarát, a huszonhetedik pátriárkát.
- Miért nem recitálod a szútrákat? – kérdezte a király.
- A szegény út[i] nem marad az alany világában mikor belélegzünk, és semmi dolga a tárgyak világában mikor kilélegzünk. Én állandóan az olyanság-szútrát recitálom millió és millió kötetben.
4. eset: A Magasztos a földre mutat
Mikor a Magasztos a gyülekezetével sétált, kezével a földre mutatott és ezt mondta:
- Ez a hely jó templom építésre.
Indra[ii] fogta egy fű szárát és beledöfte a földbe majd ezt mondta:
- A templom megépült.
A Magasztos mosolygott.
5. eset: Szeigen, „a rizs ára”
- Mi a buddhizmus lényege? – kérdezte egy szerzetes Szeigent.
- Mi az ára a rizsnek Rorjóban? – mondta Szeigen.
6. eset: Ba mester, „fehér és fekete” – Lásd: Hekiganroku 73.
- A négy kifejezést mellőzve és a száz tagadáson túl, kérlek mondd meg közvetlenül mester, hogy mi a jelentése Bódhidharma nyugatról való jövetelének. – kérdezte egy szerzetes Ba mestert.
- Ma fáradt vagyok, nem tudok neked elmagyarázni. Menj, kérdezd meg Csizót. – mondta Ba mester. A szerzetes megkérdezte Csizót.
- Miért nem kérdezed meg a mesterünket? - mondta Csizó.
- Ő mondta, hogy kérdezzelek meg téged. – mondta a szerzetes.
- Ma fáj a fejem, nem tudom neked elmagyarázni. Menj, kérdezd meg Kai testvért. – mondta Csizó. A szerzetes megkérdezte Kai testvért.
- Nem értek semmit a kérdésből. – mondta Kai. A szerzetes mindezt elmondta Ba nagymesternek.
- Csizó feje fehér, Kai feje fekete. – mondta a nagymester.
7. eset: Jakuszan felmegy az emelvényre
Jakuszan hosszú ideje nem ment fel a templomi emelvényre.
- Az egész gyülekezet régóta szeretne útmutatást. Kérlek mester, tarts egy beszédet a gyülekezetnek. – mondta a templomszolga.
Jakuszan megkondíttatta a harangot. A gyülekezet összegyűlt. Jakuszan felment az emelvényre és ott ült egy darabig. Majd lejött az emelvényről és visszatért szobájába.
A templomszolga követte és megkérdezte:
- Az imént azt mondtad, hogy tartasz a gyülekezetnek egy beszédet. Miért nem szóltál egy szót sem?
- A szútrákhoz vannak szútra szakértők. A sásztrákhoz[iii] vannak sásztra szakértők. Miért vannak kétségeid ezzel az öreg szerzetessel kapcsolatban?
8. eset: Hjakudzsó és a róka – Lásd: Mumonkan 2.
Bármikor, ha Hjakudzsó mester beszédet tartott, egy öreg ember mindig ott volt a szerzetesekkel és figyelt. Mikor a szerzetesek elmentek, elment ő is. Egy nap azonban hátramaradt.
- Miféle ember vagy te, aki itt állsz? – kérdezte Hjakudzsó.
- A múltban, Kásjapa buddha idejében, ezen a hegyen éltem mint Zen szerzetes. Egyszer egy szerzetes jött oda hozzám és megérdezte: „Egy tökéletesen megvilágosodott személy az ok és okozat törvényének alávetett, vagy sem?” Én azt mondtam neki: „Nem alávetett.” Emiatt a válasz miatt ötszáz életen át rókaként születtem újra. Most pedig könyörgöm mester, mondj egy jó szót.
- Az ok és okozat törvényét nem lehet elhomályosítani. – mondta Hjakudzsó.
Meghallva ezt, az öregember elérte a nagy megvilágosodást.
9. eset: Nanszen megöl egy macskát – Lásd: Mumonkan 14; Hekiganroku 63, 64.
Egyszer a keleti és nyugati zen csarnok szerzetesei Nanszen templomában egy macskáról vitatkoztok. Ahogy meglátta ezt, Nanszen felemelte a macskát és ezt mondta:
- Szerzetesek! Ha egyikőtök tud mondani egy szót, nem ölöm meg a macskát.
Senki sem tudott válaszolni. Nanszen ketté vágta a macskát.
Nanszen elmesélte Dzsósúnak mi történt, s megkérdezte, mi a véleménye. Dzsósú erre fogta a szandálját, a saját fejére tette és elment.
- Ha itt lettél volna, megmenthetted volna a macskát. – mondta Nanszen.
10. eset: Az öregasszony közel a Taizanhoz – Lásd: Mumonkan 31.
Volt egy öregasszony a Taizan felé vezető útnál. Bármikor, ha egy szerzetes megkérdezte, hogyan juthat el a Taizanhoz, mindig azt válaszolta:
- Egyenesen előre.
Miután pedig a szerzetes tett egy pár lépést, azt mondta:
- Ez a jó és naiv alak is arra megy.
Később egy szerzetes beszélt Dzsósúnak erről.
- Várj egy kicsit. Megyek és átlátok rajta neked.
Elment és megkérdezte ugyan azt a kérdést. Másnap Dzsósú felment az emelvényre és ezt mondta:
- Átláttam az öregasszonyon neked.
11. eset: Unmon, „két kórság”
Unmon nagymester mondta:
- Mikor a fény nem hatol át, kétféle kórság van. Minden homályos és a dolgok előtted vannak – ez az egyik kórság. Még miután felismerted minden dolog ürességét, akkor is valahogy úgy érzed, mintha még mindig volna ott valami. Ez mutatja azt, hogy a fény nem hatolt át egészen.
Hasonlóképp, kétféle kórság van a Dharma-testtel kapcsolatban. Elérted a Dharma-testet, de továbbra is ragaszkodsz a Dharmához és nem tudod kioltani a saját nézeteidet, ezért egy megromlott életet élsz a Dharma-test körül – ez az egyik kórság. Tegyük fel, hogy valóban áthatoltál a végéig, ha feladod a további erőfeszítéseket, nem lesz elég. Aprólékosan megvizsgálod magadat, s azt mondod, hogy nincs hibád – ez nem más, mint egy kórság.
12. eset: Dzsizó ültet a rizsföldön
- Honnan jössz? – kérdezte Dzsizó Suzansút.
- Délről jövök. – mondta Suzansu.
- Hogy áll manapság a buddhizmus délen? – mondta Dzsizó.
- Sok életteli beszélgetés van. – mondta Suzansu.
- Hogy érhet fel ez azzal, hogy mi ültetünk a rizsföldeken és rizsgolyókat csinálunk, hogy megegyük? – mondta Dzsizó.
- Akkor hogyan mented meg a Három Világ lényeit? – mondta Suzansu.
- Mit nevezel a Három Világnak? – mondta Dzsizó.
13. eset: Rinzai, „vak szamár”
Mikor Rinzai a halálán volt, megbízta Szansót a Dharmájával és azt mondta neki:
- Miután eltávozom, ne pusztítsd el az igaz Dharma szemének kincsét[iv].
- Hogy merném elpusztítani az igaz Dharma szemének kincsét? – mondta Szansó.
- Ha valaki kérdez felőle, hogyan fogsz válaszolni? – mondta Rinzai.
Szansó azonnal Kacut kiáltott.
- Ki gondolná, hogy az igaz Dharma szemének kincsét ez a vak szamár pusztította el?
14. eset: Kaku szolgáló teát ajánl
- Hová mentek a régmúlt szentjei? – kérdezte Kaku szolgáló Tokuszant.
- Mi? Mi? – mondta Tokuszan.
- Parancsot adtam egy kiváló lónak, hogy mint repülő sárkány bújjon elő, de csak egy béna teknős jött ki. – mondta Kaku. Tokuszan csendben maradt.
Másnap, mikor Tokuszan kijödt a kádból, Kaku teát szolgált fel neki. Tokuszan finoman végigsimította Kaku hátát.
- Ez az öreg alak most először nyert bepillantást. – mondta Kaku. Megint, Tokuszan csendben maradt.
15. eset: Kjózan a földbe szúrja kapáját
- Honnan jössz? – kérdezte Iszan Kjózant.
- A rizsföldről. – mondta Kjózan.
- Hány ember van a rizsföldön? – mondta Iszan.
Kjózan a földbe szúrta kapáját és kezeit mellkasán összefonva állt.
- Jó sokan vágják a szárakat a déli hegyen. – mondta Iszan.
Kjózan felkapta kapáját és azonnal elment.
16. eset: Majoku megrázza a gyűrűsbotot – Lásd: Hekiganroku 31.
Majoku, kezében gyűrűsbotjával elment Sókeihez. Háromszor megkerülte körben Sókei emelvényét, megrázta a gyűrűsbotot és megállt egyenesen.
- Jó, jó! – mondta Sókei.
Aztán Majoku elment Nanszenhez. Háromszor megkerülte körben Nanszen emelvényét, megrázta a gyűrűsbotot és megállt egyenesen.
- Nem jó, nem jó! – mondta Nanszen.
- Sókei mester azt mondta „jó, jó”. Mester, miért mondod, hogy „nem jó, nem jó”?
- Sókeihez ez jó, de hozzád ez nem jó. Ez nem egyéb, mint a szél kavarása. A végén eltűnik. – mondta Nanszen.
17. eset: Hógen, „hajszálnyi”
- „Ha egy hajszálnyi különbség van, az annyi, mint a távolság menny és föld között.[v]” Hogyan érted te ezt? – kérdezte Hógen Suzansút.
- Ha egy hajszálnyi különbség van, az annyi, mint a távolság menny és föld között. – mondta Suzansu.
- Ha ez a te megértésed, hogyan érhetted el valaha is azt? – mondta Hógan.
- Az én nézetem csak ez. És veled mi a helyzet, mester? – mondta Suzansu.
- Ha egy hajszálnyi különbség van, az annyi, mint a távolság menny és föld között. – mondta Hógen. Suzansu mélyen meghajolt.
18. eset: Dzsósú kutyája[vi]
- Van a kutyának buddha-természete, vagy nincs? – kérdezte egy szerzetes Dzsósút.
- Van. [U] – mondta Dzsósú.
- Ha van neki, miért kúszott bele abba a bőrzacskóba? – mondta a szerzetes.
- Mert szándékosan csinálja.
- Van a kutyának buddha-természete, vagy nincs? – kérdezte egy másik szerzetes.
- Nincs. [Mu] – mondta Dzsósú.
- Minden élőlénynek van buddha-természete[vii]. A kutyának miért nincs?
- Mert az a karma-tudatában van. – mondta Dzsósú.
19. eset: Unmon, „Szuméru-hegy”
- Egyetlen gondolat sem jelenik meg; van ebben hiba, vagy nincs? – kérdezte egy szerzetes Unmont.
- Szuméru-hegy[viii]. – mondta Unmon.
20. eset: Dzsizó, „különösen személyes”
- Hová mész, idősebb szerzetes[ix]? – kérdezte Dzsizó Hógent.
- Zarándoklaton[x] vagyok, követem a szelet. – mondta Hógen.
- Miért vagy zarándoklaton? – mondta Dzsizó.
- Nem tudom. – mondta Hógen.
- A nem-tudás különösen személyes. – mondta Dzsizó.
Hógen hirtelen elérte a nagy megvilágosodást.
21-40. kóan
[ii] Pontosabban: Sakra dévéndra. A Harminchárom isten mennyének ura.
[iii] Könyvek a buddhista tanokról, amiket régi buddhista filozófusok írtak.
[iv] Eredetiben: sóbógenzó
[v] Az idézet a Sindzsinmeiből (Hit a tudatban) származik, ami a harmadik pátriárka, Szószan műve.
[vi] Lásd: Mumonkan 1. A Sójóroku egy teljesebb szöveget ad a párbeszédről.
[vii] Idézet: Nirvána szútra 7.25.
[viii] A legmagasabb és legerősebb hegy a világon az indiai kozmológia szerint.
[ix] Az „idősebb szerzetes” (dzsóza) egy megtisztelő jelző olyan szerzetesnek, aki több mint tíz éve gyakorol.
|