A Csung-ling feljegyzés

A Van-ling feljegyzés

Egyszer megkérdeztem a mestert: „Néhány száz szerzetes lakik azon a hegyen. Hányan érték el a te Dharmádat?” A mester válaszolt: „Tudni, hogy hányan érték el lehetetlen, mert a Tao csak a Tudattal fejeződik ki és értődik meg, nem szavakkal. Minden gondolat és szó csupán ügyes eszközként használatos, hogy tanítsa az ártatlan gyerekeket.”

Kérdés: „Mi a Buddha?” A mester válaszolt: „A Tudat a Buddha; a nem-tudat a Tao. Csak legyél tudat nélkül és hagyd abba a gondolkozást. Csak légy abban a Tudatban, ahol nincs létezés vagy nemlétezés, nincs hosszú és nincs rövid, nincs én és nincs más, sem rossz vagy jó, sem belül vagy kívül. Csak tudd mindenek felett, hogy a nem-megkülönböztető Tudat a Buddha, hogy a Buddha a Tudat és hogy a Tudat az üresség. Ezért, a valódi Dharmakája csak üresség. Nem szükséges semmit sem keresni, és mindaz aki folytatja a keresést valami után, csak meghosszabbítja a szenvedését a szamszárában. Még ha annyi számtalan sok kalpán keresztül is gyakorolnák a Hat Páramitát, mint amennyi homokszem van a Gangesz folyóban, akkor sem érnék el a Legfelsőbb Szintet. És miért nem? Csak azért, mert az olyan gyakorlás elsődleges és másodlagos okoktól függ, és mikor azok az okok szétválnak, ezen ösvény gyakorlója még csak az állandótlanság szintjét érte el. Ezért, még a Szambhógakája és a Nirmánakája sem az valódi Buddha. Ugyan úgy, aki a Dharmát terjeszti, az nem a valódi Buddha. Ezért valójában mindenkinek fel kéne ismernie, hogy csak a saját Tudata az Eredeti Buddha.”

Kérdés: „A szent tudat-nélküli a Buddha, de vajon a világi tudat-nélküli belesüllyedne az ürességbe?” A mester válaszolt: „Ne tartsd fenn sem a szent sem a világi fogalmát; ne gondolj se az ürességre vagy a nyugalomra a Dharmában. Mivel eredendően nincs nem-létező Dharma, ezért az nem szükséges, hogy legyen a létezésről mint olyanról véleményed. Ezenfelül, a létezés és nemlétezés fogalmai mind téves nézetek, mint ahogy az a látszat, amit a beteg szemre helyezett hártya kelt. Hasonlóképpen, a látás és hallás észleletei, mint a beteg szemre helyezett hártya ami a látszatot kelti, okozzák az összes érző lény hibáit és tévedéseit. Indíttatás, vágy vagy vélemény, és kiegyezés nélkül lenni, az a Pátriárka útja. Ráadásul, indíttatás nélkül lenni az a princípium, ami engedi a Buddha virágzását. Ezzel ellentétben, az erősen megragadott megkülönböztető vélemény táplálja Mára hadseregének növekedését.”

Kérdés: „Ha a tudat már az eredeti Buddha, attól még kéne gyakorolnunk a Hat Páramitát és a többi ilyen módszert?” A mester mondta: „Csak a Tudattal világosodunk meg, nem számit, hogy követjük-e a Hat Páramitát és a többi módszert. Minden ilyen módszer és a tanítások csak mint ügyes eszközöket használnak, hogy segítsenek megmenteni minden érző lényt. A cél felismerni a Bódhit, a megszabadulást és a Dharmakáját; még a Bódhiszattvák négy Gyümölcse (Phala) és tíz szintje sem más, mint ügyes tanítás – bizonnyal nem önmagukban végződnek – hogy segítsenek az érző lényeknek felismerni a Buddha Tudatot. Mivel valójában a Tudat a Buddha, az első és egyetlen tanítás ami szükséges az érző lények megmentéséhez az A TUDAT A BUDDHA.” Ha a születés és halál, mint ahogy a szenvedés és szennyezettség fogalmai nélkül lennénk, nem lenne szükség a Bódhi Dharmájára. Így minden Dharma amit valaha is mondott a Buddha, az ügyes eszközként lett mondva, s mondják ma is, hogy felszabadítsa minden érző lény tudatát. Azonban, ha minden lény tudat nélkül van, akkor egyáltalán nem szükséges semmilyen Dharma. A Buddha és a Pátriárkák semmi másról nem beszéltek, mint az Egy Tudatról, amit Egy Járműnek is hívnak. Ezért, még ha a tíz irányban is keresel, nem találsz más járművet, ami az Igazság lenne az Egy Tudat felismerésén kívül. Így a Gyülekezetben, ami rendelkezik a Helyes Nézettel, nincsenek levelek vagy ágak – csak az Egy Jármű.

Azonban, különösen nehéz a legtöbb lénynek elhinni vagy megragadni ennek a Dharmának a mély jelentését. Bódhidharma eljött Liang és Vej országaiba, csak azért, hogy terjessze a tiszteletreméltó Vaj-kuo ezoterikus hitét a Dharmában és a megértést, hogy az ember saját Tudata a Buddha. A test-nélküli és a tudat-nélküli a nagy Tao! Mivel minden érző lény alapvetően ugyan azzal a természettel bír, mindenkinek képesnek kéne lenni, hogy mélyen higgyen. A Tudat és az öntermészet nem különböző. Az ember öntermészete a Tudat. A Tudata az öntermészet. Gyakran mondják, hogy a meglátása és felismerése a tudat és az öntermészet azonosításának túl van az érthetőségen.”

Kérdés: „A Buddha valóban megvált, vagy megment minden érző lényt?” A mester mondta: „Valójában nincsenek érző lények, akiket meg kéne mentenie a Tathágatának. Mivel valójában nincs sem én sem nem-én, hogy lehetne egy Buddha aki megment, vagy érző lények, akiket meg kéne menteni?”

Kérdés: „Harminckét Laksana van, ami hagyományosan minden élő lény megmentését jelenti, így hogy mondhatjuk, hogy nincsenek érző lények?” A mester mondta: „Minden formával rendelkező valótlan. Ha minden formát úgy látsz mint valótlant, akkor észreveszed a Tathágatát, a Buddha, az érző lények és a formák végtelen változata – mind a hamis  nézeted szüleménye, mivel nem érted meg az Eredeti Tudatot. Ha csak annyi nézetet is tartasz meg, hogy a Buddha valóságos, akkor még a Buddha is akadály! Ha megragadod azt a nézetet, hogy az érző lények valóságosak, akkor az érző lények ugyan úgy akadályok. Ha van olyan nézeted, ami megjelöli a jelenségeket mint világi, szent, tiszta, mocskos, stb., akkor ez is akadálya a megvilágosodásnak. Ezen tudatodban levő akadályok miatt vándorolsz a hat látszat ösvényen, rögzülsz hozzá a vándorlás kerekéhez, épp mint ahogy a majom megragad egy tárgyat és elenged egy másikat egy véget nem érő szokásszerű, egyhangú ismétlésben.

A fontos az, hogy megtanuljuk az Igazságot; mert tanulás nélkül valójában nincs szent, nincs tiszta, nincs mocskos, nincs nagy, nincs kicsi, stb., csak üresség és nem-cselekvés és hogy ez egyedül az EGY TUDAT és hogy mindig, bármilyen díszítés is legyen, csak ügyes eszköz az igazság tanulásához, az ember csak káprázathoz ragaszkodik. Ezenfelül, még ha kívülről is megtanulod a Három Járművet és a Mahájána kánon tizenkét részlegét, el kell hagynod az egészet. Ezért a Vimalakírti szútra mondja, hogy miként egy ember betegsége miatt ágyban kell maradjon, csak egy ágyban fekszik, így csak egyetlen egy Dharma van, amelyik nem akadályozza a Dharmát – vagyis, a Nem-Dharma Dharma. Ez a Dharma nézet az, mely egyedül képes áthatolni a három anyagi, tudati és világi birodalmat, és ez egyedül az, melyből a világfeletti Buddha áll.

Így, épp ahogy valaki földre borul, nem ragadva meg semmit, így ez a nézet egyáltalán nem eretnek, mivel a Tudat nem különbözik a Dharmától – mivel a Tudat nem-cselekvés és a Dharma nem-cselekvés – akkor mindent a tudat teremt. Ha a tudat üres, akkor minden Dharma üresség, és minden dolog azonos – beleértve a teret a tíz irányban – az Egy Tudattal. Mert megkülönböztető véleményt alkotsz, ezért különböző neveid, formáid és dolgaid vannak, épp ahogy az összes Déva egy egyetlen-ékköves tálból eszik, de az étel színe és íze a boldogságuk és erkölcsösségük szintjétől függ. Így, valójában nem volt Dharma, amivel az összes Buddha a tíz irányban elérte volna azt, amit Legfelsőbb Megvilágosodásnak hívnak. A forma vagy a csillogás megkülönböztetése nélkül nincs győzelem, sem pedig vereség; és ha nincs győzelem vagy vereség, akkor az érző lényeknek nincs formájuk.”

Kérdés: „Ha valójában sosem volt forma a Tudatban, hogyan mondhatjuk akkor, hogy lehetséges megmenteni mindent érző lényt a harminckét Laksana és a nyolcvan jelentős testi jegy eszközével?” A mester válaszolt: „A harminckét Laksana forma. A szútra megmondta, hogy minden, ami formával bír, nem valóságos. A nyolcvan jelentős testi jegy megjelenés. Erre a Gyémánt szútra azt mondta: „Aki külső megjelenésben és hangban keres engem, az a nem-buddhista ösvényen jár és nem láthatja meg a Tathágatát.”

Kérdés: „A Buddha és az érző lények természete azonos, vagy különböző?” A mester válaszolt: „A természetük nem rendelkezik olyan jellegzetességekkel, mint azonos és különböző. Tegyük fel, hogy egy elméleti három-jármű tanítás megkülönböztetést tett a Buddha Természet és az érző lények közt. Ennélfogva az ok és okozat nézetét követné, és ebből akkor azt mondhatnánk, hogy természetük rendelkezik olyan jellegzetességekkel, mint azonos és különböző. Azonban, tegyük föl, hogy a Buddha és a Pátriárkák soha sem beszéltek így, csupán csak rámutattak az Egy Tudatra. Akkor nem lehetne semmilyen azonos és különböző, semmilyen ok és okozat és, kivéve mint ügyes tanítás, semmilyen kettő vagy három.  Ezért valójában csak az Egy Jármű van!”

Kérdés: „A mérhetetlen testét egy Bódhiszattvának lehet látni, vagy nem?” A mester válaszolt: „Valójában nincs mit látni. Miért nincs? Csak mert a Bódhiszattva mérhetetlen teste a Tathágata. Így, újból, nincs mit látni. Csak ne alkoss semmilyen nézetet a Buddháról és akkor soha nem kerülsz a Buddha végletébe; csak ne alkoss semmilyen nézetet az érző lényekről és akkor soha nem kerülsz az érző-lények végletébe; csak ne alkoss semmilyen nézetet a létezésről és akkor soha nem kerülsz a létezés végletébe; ne alkoss semmilyen nézetet a nemlétezésről; ne alkoss semmilyen nézetet a világi jellegzetességekről és akkor soha nem kerülsz a világi-jellegzetességek végletébe; ne alkoss semmilyen nézetet a szent jellegzetességekről és akkor soha nem kerülsz a szent-jellegzetességek végzetébe. Így csupán a minden nézettől mentes állapot már maga a Mérhetetlen Test. Ha van valami amit láthatsz, eretnek vagy. Míg az eretnekek szeretnek mindenféle különböző nézetet vallani, a Bódhiszattvákat nem mozdíttatnak meg egyetlen nézet által sem. A Tathágata jelenti minden jelenség olyanságát, az összes dharma nem megkülönböztetett egészét.

Ezért, Maitréja és az összes szentek és bölcsek is olyanság, nincs sem születésük vagy haláluk sem jellegzetességük vagy nézetük. A valódi és igazi kifejeződése a Buddhának a Teljes Nézet. Azonban, ha nem alkotsz nézetet Teljes Nézetről akkor soha nem kerülsz a Teljes Nézet végletébe. Emlékezz, hogy a Buddha teste nem-forma és nem-cselekvés, folyton megkövül vagy materializálódik a jelenségben, épp ahogy az üresség nagy terében semmi sem hiányzik és semmiből sincs túl sok. Ne különböztesd meg az ént a másokkal szemben, ha elválasztanál ily módon, akkor az káprázat tudás lenne – vagyis tudat. Ezért merülj el a teljes Tökéletes Tudat óceánjában, folyva, visszatérve és sodródva egyedül. Csak tanuld meg, hogyan kell csendesen megvilágosodni és megszabadulni. Arra a nézetre való tekintettel, amelyik győzelemre vágyik és nem szeretne vereséget – csak kérdezni tudok: mire jó egy ilyen nézet? Csupán azt tanácsolom, hogy nem számít, mi a szokásos módja a cselekvésnek vagy látásnak, ne engedd a tudatodat elvadulni. Ha egyszerűen abbahagyod a vélemények alkotását, akkor nincs szükség az igazság keresésére. Ebben az értelemben akkor mind a Buddha, mind a Déva Mára gonoszak. Ezért mondta Madzsúsri: Ha bárki teret enged a megszabadulás múlandó, kettős nézetének és azt valóságnak hívja, a két összezáródó vas hegyhez kéne száműzni a világ végére. Mandzsúsri képviseli a valóság bölcsességét, míg Samantabhadra képviseli a viszonylagos igazság bölcsességét, mert csak Egy Tudat van. Még a Tudat maga sem a Buddha, sem pedig az érző lények természete. Még ha hirtelen látomásod is lenne a Buddháról. az is egyidejűleg az érző lényekről való látomás. A nézet, amelyik a létezés és nemlétezés, és az állandó és állandótlan kettősségét vallja, olyan, mint a két összezáródó vas hegyektől behatároltnak lenni, mert a megértést és a megszabadulást a mindenféle nézet akadályozza. Rámutatni, hogy az érző lények Eredeti Tudata a Buddha, ez volt a nyugatról jött Pátriárka egyedüli célja. Így hirtelen, inkább mint fokozatosan, az Eredeti Tudatra mutatva, a Pátriárka megmutatta, hogy az nem is világos vagy sötét és hogy a világos nélkül nincs sötét és hogy sötét nélkül nincs világos. Ebből következően az jön, hogy nincs tudatlanság és ugyan úgy, nincs a tudatlanság megszüntetése. Ahogy valaki belép a Dhjána ajtaján, ezzel az éberséggel és megértéssel kéne rendelkeznie. A valóság megértése a Dharma – ami nem más mint az éberség a Buddhára mint ami nem Buddha és a Szanghára mint ami a nem-cselekvés Szanghája és a Drága Három felismerésére mint ami az Egy Test. Ha keresel, hogy jobban megértsd a Dharmát, ne ragadd meg a Szanghát. Fel kéne ismerned, hogy nincs semmi keresni való. Ugyan úgy, ne ragadd meg a Buddhát, vagy a Dharmát, mert, ismétlem, nincs egyáltalán semmi keresni való. Ne ragadd meg a Buddhát a keresésedben, mert nincs Buddha. Ne ragadd meg a Dharmát a keresésedben, mert nincs Dharma. Ne ragadd meg a Szanghát a keresésedben, mert nincs Szangha. Ilyen az igazi és helyes Dharma!”

Kérdés: „Mester, a Dharmát terjeszted most, így hogyan mondhatod, hogy nincs Szangha és nincs Dharma?” A mester válaszolt: „Ha azt gondolod, hogy nekem van Dharmám, amit terjeszthetnék, akkor ez azt jelenti, hogy te a Tathágatát a hanggal látod meg. Ha te valóban láttad a Tathágatát, akkor az azt jelenti, hogy látsz egy helyet is. Az igazi Dharma a nem-Dharma! Az igazi Dharma a Tudat! Így vedd észre, hogy a Tudat Átadásának Dharmájában, a Dharma valójában sosem volt Dharma. A Dharma és a tudat nézete nélkül azonnal megértenénk, hogy minden tudat a Dharma. Ebben a pillanatban létrehoznánk a Bódhimandalát. Emlékezz, valójában nincs semmi, amit meg lehetne szerezni, mert a Bódhimandala minden nézet nélkül való. A megvilágosodottaknak a Dharma az üresség és semmiség. Akkor hol szennyeződött be bármilyen porral? Ilyen a Bhútatathatá a tisztaságában. Ha felfogod ezt az igazságot belsőleg, összehasonlíthatatlan örömben és szabadságban lesz részed.”

Kérdés: „Azt mondod, eredendően semmiség van. Ez a nézet tán nem feltételezi, hogy a semmiség létezik?” A mester válaszolt: „A semmiség sem létezik. A Bódhi nincs sehol és nincs is ilyen nézete.”

Kérdés: „Mi a Buddha?” A mester válaszolt: „A Tudatod a Buddha. A Buddha és a Tudat nem különböző. Ha a Tudat eltávozna, semmi más nem volna a Buddha.”

Kérdés: „Ha az ember saját Tudata a Buddha, hogyan adhatta át a nyugatról jött Pátriárka?” A mester válaszolt: „A nyugatról jött Pátriárka csak a Buddha Tudatot adta át és közvetlenül rámutatott, hogy a te Eredeti Tudatod a Buddha. Az Eredeti Tudat nem különbözik a híres Pátriárkától. Ha megérted mélyen ennek a jelentését, akkor hirtelen meghaladod a Három Járművet és Bódhiszattva fejlődésének összes szintjét és felismered azt, mivel minden eredendően Buddha, hogy nem szükséges gyakorolni.”

Kérdés: „Ha hirtelen az összes Buddha megjelenne a tér mind a tíz irányából, milyen Dharmát tanítanának azok a Buddhák?” A mester válaszolt: „A tér mind a tíz irányából megjelenő összes Buddha csak az Egy Tudat Dharmáját tanítaná. Ezért, a Világ Tiszteltje csak ezt az ezoterikus Dharmát adta tovább Mahákásjapának. Az Egy Tudat Dharmája tisztán ürességből és az egyetemes Dharmakájából, amit kizárólagosan neveznek Minden Buddha Igazságának. Az ember nem keresheti ezt a Dharmát az alanyi és tárgyi kettősségben; könyvekben és fogalmakban való keresgéléssel sem lehet megtalálni, ahogy az időben vagy a térben sem lehet meglátni. Egyedül csak csendesen megérteni lehet. Ez a kapuja a nem-cselekvés Dharma megértésének. Ha fel akarod fogni, csak legyél tudat nélkül és hirtelen megvilágosodsz; mert ha szándékozol, vagy tervezel tanulni, vagy vágyni, hogy megszerezz valamit, akkor nagyon messze fogod találni magadat az igazságtól. Azonban, ha nem teszel megkülönböztetést, nem ragadod meg a gondolatot és elhagysz minden nézetet, akkor a tudatnak, ami szilárd és kemény mint egy darab fa vagy kő, lesz egy esélye felismerni a Taót.”

Kérdés: „Hát, rengeteg hamis gondolat van valójában, akkor hogyan mondhatod, hogy nincs egy sem?” A mester válaszolt: „A hamis gondolatoknak nincs öntermészetük, mert a te megkülönböztető tudatodból jönnek létre. Ha felismered, hogy a Tudat a Buddha, akkor a Tudat nem hamis és nem jelenik meg egyetlen gondolat sem amelyik a Tudatot hamisnak látná. Így, ha nem hozol létre egyetlen gondolatot sem, vagy nem kezdesz el semmilyen gondolkodást, akkor természetszerűleg nincs egyetlen hamis gondolat sem; azonban, mikor a tudat kavarog, mindenféle dolog jön létre; de mikor a tudatot megsemmisítették, az összes különféle dolog eltűnik.”

Kérdés: „Mikor a hamis gondolatok kavarognak, hol van a Buddha?” A mester válaszolt: „Mikor látod a hamis gondolatok kavargását, pont az a látás a Buddha. Ha nincsenek hamis gondolatok, nincs Buddha. Miért nincs? Mert ha van egy nézeted a Buddháról, azt fogod gondolni, hogy tényleg van egy Buddha, amit el kell érni. Ha van egy nézeted az érző lényekről, akkor azt fogod gondolni, hogy tényleg vannak megmentendő érző lények. Ilyen a hamis gondolataid összessége. Azonban, ha minden gondolat vagy nézet nélkül vagy, hol van a Buddha? Ezért mondta Madzsúsri: Ha van bármilyen nézeted a Buddháról, az olyan korlátozottság, mint mikor két összezáródó vas hegy akadályoz.”

Kérdés: „A Megvilágosodás látásának és elérésének pillanatában hol van a Buddha?” A mester mondta: „Honnan jön a kérdés és honnan jelenik meg a látás? Beszélgetés és csend, mozgás és nyugalom, hand és forma mind a Buddha ügye, így hol másutt kereshetnéd a Buddhát? Nem kéne keresned, hogy egy fejet tegyél egy fejre, vagy egy szájat adj a szájhoz. Csak engedj el minden megkülönböztető nézetet, és a hegy az hegy, a víz az víz, a Szangha a Szangha, a világiak a világiak; és ezek a hegyek, folyók, a föld, a nap, a hold és az összes bolygó egyáltalán nincs a saját tudatodon kívül.

Még a három fajtája az ezernyi nagy világegyetemnek (triszáhaszramahászáhaszralókadhátu) is mind a te saját éned, és egyáltalán nincsen semmi a saját tudatodon kívül. Ebből következik, hogy a zöld hegyek és a kék vizek és a végtelen világ sokféle szeme csak üresség ami nagyon tiszta és ragyogó. Ezenfelül, ha megvan a dolgok nem-nézete, akkor minden hang és forma a Buddha bölcsességszeme. A Dharma, hogy minden jelenség valódi, nem kelt egyetlen dolgot sem, ami egy teremtett birodalomtól függ. Mégis, a Buddha sok különféle bölcsességet használt az érző lények érdekében. Azonban, a Buddha egész nap beszélt és nem mondott semmit; és az érző lények reggeltől estig hallgatták, de nem hallottak semmit. Ebben az értelemben lehet állítani, hogy Sákjamuni Buddha a Dharmát negyvenkilenc éven át tanította, de egyetlen szót sem mondott soha.”

Kérdés: „Ha ez tényleg így van, akkor hol van a Bódhi?” A mester válaszolt? „A Bódhi nincs sehol! Még a Buddha sem érte el a Bódhit, miközben egyetlen érző lény sem vesztette el soha. Sem a test nem szerzi meg, sem pedig a tudat nem keresi. Minden érző lény valójában a Bódhi formája.”

Kérdés: „Hogyan lehetséges kifejleszteni a Legfelsőbb-Megvilágosodás Tudatot?” A mester mondta: „A Bódhi azt jelenti, hogy nincs mit elérni. Még most is, ahogy engedsz egy gondolatot megjelenni, semmit sem szerzel. Így, ráébredni arra, hogy egyáltalán nincs semmi elérni való, ez a Bódhi Tudat. A felismerés, hogy nincs sehol tartózkodni és nincs mit elérni, ez a Bódhi. Ezért mondta Sákjamuni Buddha: Mivel nem volt valójában semmilyen Dharma, amivel a Tathágata elérte a Legfelsőbb Felébredést, így Dípankara Buddha megjövendölte rólam az utolsó életemben, „Következő életedben Buddha leszel, Sákjamuni nevezetű”. Teljesen tiszta, hogy mivel eredendően minden érző lény a Bódhi, ezért nincs újra elérni való Bódhi. Így, épp most hallottad, hogyan lehet kifejleszteni a Bódhi Tudatot. Azt gondolod, tényleg van egy Tudat amit ki kellene fejleszteni? Azt gondolod, hogy te tényleg egy Buddha vagy, akinek meg kell valósítania önmagát? Ha ezzel a nézettel, vagy ilyen módon gyakorolsz, még a három Aszankhjéja kalpán keresztül is csak a Szambhógakáját és a Nirmánakáját érnéd el. Mi köze ezeknek a te Eredeti Buddha Tudatodhoz? Ezenkívül, a Buddha Tudat formáját keresni a saját tudatodon kívül káprázat, ezért – bármit is találsz – az nem a te Eredeti Buddha Tudatod.”

Kérdés: „Ha eredendően minden a Buddha, hogyan lehet négy formája a születésnek, hat körülménye az érző lényeknek és hogyan lehetnek az összes többi különböző formák?” A mester válaszolt: „Az összes Buddha egyetemes teste, növekedés és csökkenés nélkül, képviselik mindenütt a tökéletes összetételt. Minden érző lény a Buddha, épp ahogy a nagy higanycsepp sok helyre szóródik szét, de minden kisebb csepp megmarad kereknek, mint az eredeti, és épp ahogy minden rész lehetőségeként ott van az eredetiben, ha az nem szóródik szét. Az egy minden és minden az egy! Végy egy házat mint további példát. Elhagyjuk egy szamár házát hogy belépjünk egy ember házába. Aztán elhagyjuk egy ember testét hogy megszerezzük egy mennyei lény testét. Míg be nem lépsz a Srávaka, Pratjékabuddha, Bódhiszattva és a Buddha házába, folyamatosan elfogadsz, elutasítasz és különbséget teszel a sokféle hely és test között, így különbséget tapasztalsz – a névben és formában – és szenvedést. De hol van bármiféle megkülönböztetés az Eredeti Tudatunkban?”

Kérdés: „Hogyan lehetséges a Dharmát terjeszteni és az összes Buddha nagy együttérzéséből fakadó cselekedeteket végrehajtani?” A mester válaszolt: „A Buddha ama együttérzése közvetlen okozati kapcsolat nélkül a Nagy Együttérzés. Mikor nem látsz elérendő Buddhát, az a Nagy Együttérzés. Mikor nem látsz semmilyen szenvedéstől megszabadítandó érző lényt, az a nagy könyörület. A Dharmát terjeszteni: sem beszélni sem jelezni; a Dharmát hallgatni: semmit sem hallani és semminek az elérésére sem vágyni. Ha mint egy látszólagos személy terjeszted a Dharmát egy másik látszólagos személynek, vagy ha azt gondolod, hogy helyesen megérted a Dharmát, még ha egy erényes barátodtól hallottad is, vagy ha létrehozod azt a gondolatot, hogy vágyod elérni a nagy tanulást és együttérzést – ezek a körülmények biztosan nem a te Megvilágosodott Tudatod. Végül pedig, ilyen nézetek megragadásával úgy munkálkodsz, hogy a végén semmit sem érsz el.”

Kérdés: „Mi a tiszta fejlődés?” A mester válaszolt: „Nem engedsz semmilyen nézetet a testről és a tudatról megjelenni, ez a legmagasabb és legerősebb tiszta fejlődés. Engedni akárcsak egy kicsi gondolat megjelenését annyi, mint kívül keresni; akkor, mint Kalirádzsa, ide és oda akarsz utazgatni hogy vadássz. Azonban, a Tudat amely nem keres magán kívül olyan, mint Ksántirisi. Tudat-és-test nézet nélkül lenni, ez a Buddha útja.”

Kérdés: „Ha a Dharmát megkülönböztetés nélkül gyakoroljuk, hogyan tudjuk meg, hogy az a helyes Dharma?” A mester mondta: „Megkülönböztető tudat nélkül lenni, ez a helyes Dharma. Amikor jót és rosszat gondolsz vagy akárcsak egyetlen gondolatot is engedsz megjelenni, a hely fogalma megjelenik; másrészt, ha nem jelenik meg semmilyen gondolat, a hely és a tudat fogalmai mind eltűnnek. Valójában nincs semmi keresendő és semmi ami után kutatni lehetne.”

Kérdés: „Hogyan lehetséges elhagyni a három birodalmat?” A mester válaszolt: „Sem a jó sem a gonosz nézetét nem vallani a három birodalom elhagyása. A Tathágata megjelent a világban, hogy elutasítsa a létezés három fajtáját. Ezért, ha nincs egyáltalán semmiféle tudatod, akkor hirtelen megszűnik a három birodalom. Hogy példázzam: ha egy részecskét száz részre osztanak és kilencvenkilenc részt elpusztítanak, s csak egy rész marad, ennek az egy megmaradt résznek a létezése, mint a legkisebb megkülönböztető gondolat, lehetetlenné teszi a Nagy Jármű győzelmét. Amíg ez az utolsó kicsi darabka megkülönböztetés el nem tűnik, a Mahájána Dharma nem lehet igazán győzedelmes.”

A mester mondta: „A Tudat a Buddha. Az összes Buddha és az összes érző lény ugyan azzal a Buddha-természettel és egy Tudattal rendelkezik. Ezért, Bódhidharma eljött nyugatról, csak hogy átadja az Egy-Tudat Tanát. Azonban, mivel az érző lények tudata ugyan az, mint az eredeti Buddha-természet, nincs szükség gyakorlásra; mert ha valaki felismeri a saját Tudatát és látja a saját Természetét, akkor nincs semmi sem, amit önmagán kívül kereshetne. De hogyan ismeri fel valaki a saját Tudatát? Épp a Tudat maga akarja meglátni a Tudatot – az a te saját Tudatod, ami olyan üres, mint az Eredeti Tudat, szavak és tettek nélküli. Azonban, nem mondhatjuk, hogy egész idáig semmi másról nem beszéltünk, mint a létezésről.”

A mester mondta: „A Tudat valódi természete fej és farok nélküli. Ezt hívják ügyesen alkalmazott bölcsességnek és arra használják, hogy megtérítsen és megszabadítson érző lényeket azok képességeitől függően. Ha nem térítik meg az érző lényeket, nem mondhatjuk, hogy vajon létezés van, vagy pedig nemlétezés. Ezért, az embernek ekképp kéne megértenie: Csak letelepedni az ürességben – ez minden Buddha útja. A szútra mondja: „Az embernek olyan tudatot kéne kifejlesztenie, ami nem lakozik semmiben sem.” Minden érző lény megszületik és meghal végtelen vándorláson keresztül, mert tudat-érzékük engedetlen, mindig a hat érzékelés és létezés ösvényét járja, így megragadja az élet és halál kerekét – ez egy olyan körülmény, ami állandó szenvedést okoz nekik.

A Vimalakírti szútra mondja: „Nagyon nehéz megtéríteni az embereket mert a tudatuk olyan engedetlen, mint a majmok.” Sokféle különböző módszert használnak védelemként a megtérítés ellen, és csak fokozatosan, hosszú idő alatt tudják uralom alá vetni a tudatukat. Ezért, mikor a tudat kavarog, mindenféle dolgot hoz létre; és mikor a tudatot megsemmisítették, a mindenféle dolog elpusztul. Ilyen módon, mindent – embert, Dévákat, a létezés hat módját – a tudat teremti. Ha meg szeretnéd érteni az igazságot vagy elérni a nem-tudat valóságát, csak hagyj abba minden mellékes meghatározást; vagyis, hirtelen és teljesen fejezd be a hamis gondolatok és megkülönböztető vélemények létrehozását. Mások nélkül nincs én, nincs vágy, nincs szeretet, nincs utálat; és nincs győzelem vagy vereség sem. Tehát csak irts ki minden tévképzetet, és ami marad, az az Eredeti Ragyogó Természet – Bódhi és Dharma. Ha ezt nem érted meg, még ha körültekintően tanulsz és szorgalmasan gyakorolsz is és még ha egyszerű az életviteled is, de sosem ismered fel a saját Tudatodat, végül csak a gonosz tettek gyümölcseit termed, talán egy déva-mára leszel, egy eretnek, vagy a víz, esetleg a föld egy istene. Tehát miféle haszna van egyáltalán az ilyen gyakorlatnak? Csi Kung mester mondta: „A Buddha-természet az a saját Tudatod, akkor hogy keresheted, vagy találhatod meg azt szavak és fogalmak által?” Csak ismert fel a saját Tudatodat és hagyd abba a gondolkozást; akkor a hamis gondolatok és a világ minden baja magától eltűnik. A Vimalakírti szútra mondja: „Miként az ember ágyban kell maradjon betegsége miatt, s pihennie gyógyulása érdekében, ne hozz létre semmilyen gondolatot. Miként egy ember betegen ágyban fekszik és próbálja meggyógyítani magát, hagyj abba minden cselekvést, ami súlyosbítja a betegséget. Mikor a hamis gondolatok megszűnnek, a Bódhi megjelenik.” Nos, ha tudatod nagy zavarban van, még ha el is éred a Három Jármű szintjét és a Bódhiszattva fejlődésének minden fokát gyakorolod, még mindig csak a világi és a szent nézetek között lebegsz. Az embernek rá kéne jönnie, hogy minden múlandó, hogy minden hatalom elfonnyad; miként egy égbe lőtt nyíl, felhasználva a lövés erejét a földre hullik, így az emberek folyamatosan mennek körbe a különböző szintjein a szamszárának, az életnek és a halálnak. Ha nem értjük meg a Dharmát és gyakorolunk, helyette csak folytatjuk a szenvedést és tudatlanságban munkálkodunk, semmit sem érünk el, akkor ez nem egy nagy hiba?

Csi Kung mester mondta: „Ha nem a világfeletti valóság képeinek egy tanítójával tanulsz, akkor felesleges lenne bevenned a Mahájána Dharma gyógyszerét. Inkább mikor sétálsz, állsz, ülsz, fekszel, stb., csak tanulj tudat-nélkül és megkülönböztetés vagy valamitől való függőség nélkül. Tanulj meg nem megállni és nem megragadni. Akkor gazdag és boldog leszel, ahogy akarod, mindig, még ha másoknak csupán egy bolondnak tűnsz is. Senki az egész világon nem fog felismerni, de akkor már nem kell neked, hogy felismerjenek téged. Tudatod olyan lesz, mint egy fényezetlen kő törés nélkül – semmi sem tudja átszúrni a tudatodat. Biztosan megállni megragadás nélkül nagyjából ennek az állapotnak felel meg. A három érzék birodalmon átmenve az ember hirtelen a világfeletti Valóságban van. Nem megragadni egyetlen pici szikráját sem a tudatnak a szenvtelen bölcsesség. Ne hozd létre az emberek és a dévák, vagy a pokol karmáját. Ne hozz létre semmilyen gondolatot sem, és az összes feltételes tudat végén leszel. Ezen a szinten akkor a test és a tudat szabad de még nem nem-újraszületett, hanem újraszületik az ember saját kívánsága szerint. Ezért a szútra azt mondja: „A Bódhiszattva akarata szerint ölt testet.” Ha nem érted meg a tudatot vagy ha megragadsz bármilyen formát, ez csak Déva Márához tartozó karmát hoz létre. Még a buddhista szertartásokban és gyakorlatokban való részvétel is – mint amilyen a Tiszta Föld – lehetnek, ha ragaszkodnak hozzájuk, akadályok a Buddha felismerésében. A tudatodban levő akadályok miatt és a fegyelmezettség feltételeihez kötöttségedből fakadóan, amit az ok és okozat hoz létre, nincs szabadság, amiből el lehetne jönni, vagy amiben meg lehetne maradni valamelyik vagy mindegyik különféle birodalomban az ember kívánsága szerint.

Ezért, a Bódhi Dharmája eredendően nem-létező volt, de a Tathágata összes tanítása ügyes eszközként minden érző lény átalakítására való. Épp ahogy az aranysárga leveleket ügyesen használják, hogy a gyerek abbahagyja a sírást, ugyan így van egy Dharma amit Legfelsőbb Megvilágosodásnak hívnak. Nos, ha már megértetted ezt a tanítást, akkor semmi szükség szorgalmasan gyakorolni. Csak irtsd ki régi karmádat és soha ne teremts új szerencsétlenséget. Így a tudatod mindig nagyon ragyogó és tiszta lesz. Tehát hagyd el az összes előző nézeteidet. A Vimalakírti szútra mondja: „Irts ki mindent!” A Lótusz szútra mondja: „Próbáld kilapátolni a szart a saját tudatodból ami az utolsó húszon-akárhány évben halmozódott fel.” Csak irtsd ki a hely és a forma nézetét a tudatodból, és az álokoskodás szarja magától kitörlődik. Akkor és csak akkor fogod felismerni, hogy a Tathágata Raktár eredendően csak üresség. Ezért a szútra azt mondja: „Az összes Buddhaföld igazán üres.” Ha azt gondolod, hogy bármelyik Buddha elérte a Megvilágosodást tanulással és gyakorlással, nem fogsz találni semmilyen alátámasztást egy ilyen nézetnek.

Ha valaki vallja az alany-tárgy nézetet, büszkének fogja érezni magát, ha miután tanult és gyakorolt egy kicsit, azt gondolja hogy csendesen megértette és elérte a Megvilágosodást a Zen módszer szerint. Ebből az okból, ha látunk egy ilyen embert mint ez, aki nem igazán értett meg semmit sem, leszidjuk tudatlanságáért. Ha megért valamit másoktól, akkor nagyon boldog és magasabb rendűnek érzi magát a többieknél, így még több szerencsétlen tudati körülményeket teremt magának. Ha valaki ilyen figyelemmel tanulmányozza a Zent, akkor nincs esély a mély megértésnek; még ha valakinek meg is engedik, hogy megértsen egy kicsi gondolatot vagy elméletet, azt csak megszerzi, mint egy eredményt, mint néhány tulajdonságát a tudatnak, de nem belátást a Zenbe vagy a Taóba. Ezért, Bódhidharma a fallal szemben ült – egy példa az embereknek, hogy teljesen el kell utasítani minden nézetet. Így, indíttatást nélkül lenni a Buddha útja. Legyen bármilyen megkülönböztetése is az embernek, az csak a Déva Mára szintjének elérése. A tudatlan emberek számára a Buddha-természet sosem veszik el. A megvilágosodott embereknek nincs mit elérni. Valójában, a Buddha-természet eredendően nem zavarodott vagy megvilágosodott. Emlékezz, hogy a végtelen tér tíz irányának végtelensége az eredendően az ember saját Tudata. Lehet neked teremtő energiát és testi meg tudati működésed, attól még soha nem vagy elválasztva az ürességtől. Az üresben nincs sem nagy sem kicsi. Szenvtelen, nem cselekvő és nem is nem-cselekvő. Nem zavarodott és nem is megvilágosodott, és minden nézet nélkül való, amit csak a jelenségbeli zavargások teremthetnének. Nincsenek benne érző lények sem pedig Buddhák. Semmitől sem függ, még a legkisebb porszemtől vagy villanástól sem. Alapvetően tiszta és ragyogó és azonos a nem-teremtett türelmes kitartásával. A valódi Buddhának nincs szája és nincs Dharmája amit állítana vagy terjesztene. Azt mondják, hogy fülek nélkül halljuk az igazi Dharmát, de ki hall? Az embernek alaposan meg kéne gondolnia ezt! Valójában nincs mit mondani róla!”

Egy nap a mester, tanítva a Dharma Teremben a gyülekezetnek, ezt mondta: „Ha nem ébredtek fel hamar inkább, mint később, akkor mikor életetek vége eljön, nincs garancia, hogy nem lesz gondotok.” Abban a pillanatban pár eretnek a teremben hangosan arról beszélt, hogy elérték a kung fut (egy kifejezés a meditációs gyakorlat egy bizonyos szintjének elérésére). Az egyik férfi szarkasztikusan mosolygott és azt mondta: „Az utolsó pillanatban még mindig meg lesz a kung fum.” A mester így válaszolt: „Szeretném tudni, hogy mit mondanál hirtelen magadnak az utolsó lélegzetvételedkor, hogy védekezz az ellen, nehogy megint elkapjon az élet és halál ismétlődő körforgása. Próbálj gondolkozni rajta! Tényleg lehetnek terveid vagy belátásod ezekre az utolsó pillanatokra. Mondd meg nekem, hol van valamilyen születésénél fogva Maitréja és hol van nekünk természetes Sákjamunink? Egyesek azt mondják, hogy létezik egy mennyországa az isteneknek és egy pokla a vad és éhes szellemeknek. Ha látnál egy beteg embert, azt mondhatnád neki: „Csak feküdj le és pihenj.” Azonban, mikor te magad leszel beteg, tán nem leszel képes figyelni, és talán összezavarodott és ijedt leszel, képtelen hogy lefeküdj, pihenj, vagy hogy csak bevegyél bármilyen gyógyszert könnyedén. Ezenfelül, még ha meg is tudnád magadat védeni a pokol kardjaitól és az üstök fortyogó olajától, akkor ott nem lenne semmilyen segítséged egyik természetfeletti képességekkel rendelkező lénytől sem. Ezért készítened kéne egy tervet magadnak a megfelelő időben, hogy tudd használni azt vészhelyzet esetén. Ne pazarold az energiádat. Nem szabad a tervedet túl későn elkészítened és aztán egy sajnálatos és elhagyatott állapotban találni magadat. Ha a tudatod az utolsó pillanatban hisztérikus rohamba kerül, hogyan tudod kikerülni a tested tönkremenését és feloszlását? A kilátás sötét és hiányzik belőle a belátás, teljesen elvesznél hogy megtudd, miként oldhatod ezt meg. Szomorú! Szomorú! Általában az ember csak azért tanul a Szamádhiról hogy közhelyeket mondjon a Zenről és a Taóról, vagy hogy ráordítson a Buddhára és szidja a Pátriárkát. Azonban, az utolsó lélegzetvételkor, mindez hasztalan, mindez kárba vész! Ha mindig becsaptad magad és hazudtál magadnak egész életedet át, akkor csak becsapd magad azon az utolsó napon is. Az Avicsi pokol már bebörtönzött téged és nem tudsz megmenekülni az utolsó pillanatban.

A Dharma eme végkorszakában, mikor a Dharma szinte teljesen eltűnt, vagy egy jó lehetőség egy tökéletes idő azon szerzeteseknek, akik a Nagy Fogadalmat letették, hogy a Dharmát terjesszék és azt cipeljék és átadják a jövő nemzedékeknek, a folyamatos használatért, a Buddhák bölcsesség-életéért, hogy ne hagyják Fogadalmukat elgyengülni vagy meghalni. Nos, vagy egy jó pár vándorló szerzetesünk, akik csupán a hegyek és a folyók szépségeinek ragyogásának látásáért és élvezetéért szeretnének felelősséget vállalni. Azonban, nem tudják, hogy mennyi idejük meredt ebben az életben, mert ha csak egy kicsi kilégzés nem tér vissza mint belégzés, akkor már úton is vagy a következő élet felé. Ezenfelül, senki sem tudja mi lesz vagy mivel kell szembenéznie újra a következő életben. Szomorú! Így hát a tanácsom minden testvéremnek, hogy teljesítsétek ígéreteteket jó egészségetek időszakában és azonnal használjátok ki a jó lehetőségeteket  a Megvilágosodásra. Tedd meg most! Ne várjál! Ez az Egyetemes Megvilágosodás és a Nagy Megszabadulás, amiről az átlag ember elég összezavarodottan gondolkozik. Ezt az összezavarodottságot és akadályt a megértéshez nem nehéz legyőzni. Azonban, ha nincs semmi eltökéltséged és elhatározásod a gyakorlás iránt, csak beszéd, újra és újra, arról, hogy ez az egész milyen nehéz, akkor nem jársz sikerrel. Inkább emlékeznetek kéne a fa merítőkanál eredetére – hogy életét egy fában kezdte. Erre emlékezve meg kéne változtatnotok a gondolkodásmódotokat és a Helyes Út irányába fordítani. Ha igazán bátor vagy, menj és keress egy Kóant!”

Egy szerzetes megkérdezte Csao-csou mestert: „Van a kutyának Buddha-természete?” Csao-csou válaszolt: „Nincs!” A szerzetes azonnal kizárólag a nincs szóra összpontosította tudatát. Minden nap huszonnégy órán át, sétálás, állás, ülés, fekvés közben gyakorolt. Napról napra, még evés és öltözködés, bélmozgatás és vizelés közben is, tudata és tudati energiája minden időben együttesen figyelt a mély és teljes összpontosításra a nincs szón. Fokozatosan megértette a nincs (vu) valójában épp olyan volt. Ha hirtelen megvilágosodsz a Buddha természetére, akkor soha nem verhet át senki a világon az igazsággal kapcsolatban, nem számít milyen okos. Ebben az értelemben akkor azt mondhatod, hogy Bódhidharma eljött nyugatról hogy nagy bajt csináljon a semmiből. Azt is mondhatnád, hogy mikor a Világ Tiszteltje feltartotta az arany virágot, előadása teljes kudarc volt. Ezenfelül még azt kijelentheted, hogy Jáma, a Pokol Királya, és még az összes szent és bölcs sem különbözik tőled. Nem számít, hogy hiszel-e, vagy sem, mert ami valódi az túl van a megértésünkön. Miért? Mert ha tényleg nincs baj vagy szenvedés a világon ami tévképzetre és káprázatra alapul, akkor neked nincs szükséged félni vagy vágyni bármire is.”

A Gátha

Hagyj el minden bajt a világon

Ez a legnagyszerűbb tett.

Mint egy operában, ragadd meg a kötelet

Csak hogy himbálózz, haladj tovább.

Ha nem érzel igazán csípős

Csontig hatoló hideget egyszer,

Hogyan jöhetsz valaha is megszagolni

A szilvavirágok meleg illatát?

Pej Hsziu gáthája

Én már megkaptam a Tudat Átadásának Dharmáját, ahogy az ki lett fejezve a Csung-ling és a Van-ling feljegyzésekben, Huang-po (Hszi-jün) Zen mestertől. Így aztán yrtam egy gáthát a Tudat Átadásáról:

A Tudatot nem lehet átadni;

Csendesen megérteni az átadás.

A Tudat nem lát semmit sem,

De a semmiség az igazi látás.

A jegyzék nem a jegyzék;

És a semmi az nem a semmi.

Ne maradj Káprázat Városban,

Különben eltéveszted a gyöngyöt a homlokodon;

Vigyázz, a „gyöngy” szó csak ügyes eszköz,

Hisz hogy lehetne Káprázat Városnak bármilyen formája?

Csak a Tudat a Buddha,

A Buddha születés nélkül.

Hát tudd közvetlenül hogy „az van!”

Keresés vagy tett nélkül.

Buddhának Buddhát keresni

Csak energiapazarlás.

Ha létrehozol egy Dharma-nézetet,

Csak Mára birodalmába zuhansz.

Ne válaszd el a világit és szentet;

Akkor látás és hallás eltűnik.

Miképp egy tiszta tükör, légy tudat nélkül,

És nincs verseny a dolgokkal.

Miképp a ragyogó üresség, légy gondolkodás nélkül,

És benned van a tízezer dolog.

A Három Jármű a Dharmán kívül van,

De ezt tudni ritka egy kalpa idejében.

Mikor valaki elér egy ilyen felismerést, akkor

Ő a Hős Aki Elhagyja a Világot.

Egyszer hallottam ezt a gáthát egy Mahászattvától aki a folyó keleti partján lakott és aki a mesterrel volt Kao-annál mikor a Tudat Átadásának Dharmáját tanította Pej-hsziu miniszterelnöknek. Akkor volt, hogy Pej-hsziu ezt a gáthát írta és feljegyezte a mester tanítását olyan tisztán és ragyogóan mintha egy képet festene, remélve hogy a süket és a vak hirtelen felébred. Mivel nagy kár lenne, ha Pej-hsziu beszámolója a mester szavairól elveszne vagy elpusztulni, ezért összegyűjtöttem és megszerkesztettem azt ezekben a feljegyzésekben.