|
XXXII
Buddha 2004.08.03. 01:51
XXXII.
1. És, ó, Szubhúti, ha egy nemes szellemű bódhiszattva számtalan mérhetetlenül nagy világmindenséget megtöltene a hét nemes anyaggal, és ajándékba adná azokat a tökéletesen és teljesen megvilágosodott tathágatáknak;
2. s ha egy jó család fia vagy lánya kiválasztana a Tan e magyarázatából, e Túlvivő Bölcsességből egy mindössze négysoros versszakot, s ezt megtanulná, elismételné, megértené, és hiánytalanul elmagyarázná másoknak, akkor ez utóbbi mérhetetlenül nagyobb és megszámlálhatatlanul több érdemet halmozna fel.
3. S mi a magyarázata ennek?
Mint csillag az égen, káprázat, gyertyaláng,
Délibáb, harmatcsepp, buborék.
Álom, cikázó villám, felhő -
Tekintsünk ilyennek mindent, mi összetett.
4. Így beszélt a Buddha. A kiváló Szubhúti, a szerzetesek és az apácák, a hűséges világi hívők: férfiak és nők, valamint a bódhiszattvák, s az egész világ, isteneivel, embereivel, félisteneivel és gandharváival együtt elragadtatottan magasztalta a Buddha tanítását.
Így végződik a Gyémántvágó szútra, az áldott Túlvivő Bölcsesség.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
