|
XV
Buddha 2004.08.03. 02:05
1. És ha, ó, Szubhúti, egy nő vagy férfi annyiszor áldozná föl magát egy reggelen, ahány homokszem van a Gangeszben, s ha ugyanezt tenné délben és este is, s ha ugyanígy föláldozná magát több százezerszer milliószor milliárd korszakon keresztül,
2. s ha valaki más, miután hallotta a Tan e magyarázatát, elfogadná azt, akkor ez utóbbi e tette révén mérhetetlenül nagyobb és megszámlálhatatlanul több érdemet halmozna fel.
3. Mit mondjunk akkor arról, aki miután leírta ezt a szútrát, megtanulja, emlékezetében őrzi, megérti, és hiánytalanul elmagyarázza másoknak?
4. Továbbá, ó, Szubhúti, a Tan e magyarázata elgondolhatatlan és páratlan. Ezt a Tathágata hirdette azok részére, akik ráléptek a legfelsőbb és legnagyszerűbb ösvényre.
5. S akik megtanulják a Tan e magyarázatát, akik emlékezetükben őrzik, elismétlik, megértik, és hiánytalanul elmagyarázzák másoknak, azokat buddha-tudásával meg fogja ismerni a Tathágata, buddha-szemével látni fogja a Tathágata.
6. Ezek a lények mind, ó, Szubhúti, mérhetetlenül nagy érdemeket szereznek, felfoghatatlan, páratlan, mérhetetlen és határtalan érdemek halmazát. Ezek a lények mind, ó, Szubhúti, egyaránt részesülnek a buddha-tudatból. És miért?
7. Mert lehetetlen, ó, Szubhúti, hogy a Tan e magyarázatát a kevésbé eltökéltek is hallják, olyanok, akik hisznek az énségben, lényben, lélekben, vagy személyben. Lehetetlen, hogy a Tan e magyarázatát olyanok is hallják, megtanulják, őrizzék emlékezetükben, ismételjék és megértsék, akik nem tettek bódhiszattva-fogadalmat. Ez nem lehetséges.
8. Továbbá, ó, Szubhúti, a világnak az a része, ahol e szútrát magyarázzák majd, az istenek, emberek és félistenek egész világa számára az imádat tárgya lesz, olyan, mint egy áldott szentély.
Vissza
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
