1. E szavak után a tiszteletreméltó Szubhúti így szólt a Buddhához:

Ó, Buddha, mi legyen a neve, a Tan e magyarázatának, s hogyan jegyezzem meg?
2. Ezután a Buddha így beszélt a tiszteletreméltó Szubhútihoz:

A Tannak ezt a magyarázatát, ó, Szubhúti, Túlvivő Bölcsességnek hívják, és e néven jegyezd meg. S mondd csak, mit gondolsz, ó, Szubhúti, volt-e bármi, amit a Tathágata hirdetett?
3. Szubhúti így felelt:
Bizony nem hirdetett semmit a Tathágata.
4. A Buddha szólt:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, a földek pora, amit e milliószor millió világot tartalmazó mindenség tartalmaz, vajon sok-e?

5. Szubhúti felelte:
Igen, ó, Buddha, igen, a föld pora bizony rengeteg. Hogy miért? Mert, ó, Buddha, amit a Tathágata a föld pora ként tanított, azt nem-porként tanította. Ezért nevezzük a föld porának. S amit a Tathágata mindenségként hirdetett, azt nem-mindenségként hirdette. Ezért nevezzük mindenségnek.
5. A Buddha szólt:

Mit gondolsz, ó, Szubhúti egy tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata látható-e harminckét jegyébő1?

6. Szubhúti felelte:
Bizony nem, ó, Buddha, egy tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata, nem látható harminckét jegyéből. Hogy miért?

7. Mert amit a Tathágata harminckét jegyeként hirdetett, azt a Tathágata nem-jegyként hirdette. Ezért nevezzük a harminckét jegyének.
8. A Buddha szólt:
Ha, ó, Szubhúti, egy nő vagy egy férfi naponta annyiszor föláldozná az életét, ahány homokszem van a Gangesz folyóban, és így tenne annyi világkorszakon keresztül, ahány homokszem van a Gangeszben,