1. Ugyanebben az időben a tiszteletreméltó Szubhúti is csatlakozott hozzájuk, és leült körükben. Majd fölemelkedett helyéről, köntösét átvetette az egyik vállán, jobb térdére ereszkedett, s összetett kezét a Buddha felé nyújtva, így szólt:
2. Csodálatos, ó, Buddha, fölöttébb csodálatos, ó, Tathágata, hogy a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata miként, mily nagymértékben árasztja legmagasabb kegyét a nemes szellemű bódhiszattvákra! Csodálatraméltó, miként irányítja a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata legmagasabb útmutatásaival a nemes szellemű bódhiszattvákat!

3. Akkor hát hogyan viselkedjen, ó, Buddha, egy jó család fia vagy lánya, miután a bódhiszattvák ösvényére lépett, miként haladjon, hogyan zabolázza meg gondolatait?
4. Miután a tiszteletreméltó Szubhúti így beszélt, a Buddha e szavakkal felelt neki:
Jól mondád, jól mondád, Szubhúti! Úgy van, úgy van, ahogy mondod. A nemes szellemű bódhiszattvák a Tathágata legmagasabb kegyét élvezik, a nemes szellemű bódhiszattvák a Tathágata legmagasabb útmutatásait kapják.

5. Ezért tehát, ó, Szubhúti, figyelj és fogadd szívedbe, jól és helyesen. Elmondom neked, hogy valaki, miután a bódhiszattvák ösvényére lépett, hogyan viselkedjen, miként haladjon, és mi módon zabolázza meg gondolatait.
6. Ekkor a tiszteletreméltó Szubhúti válaszolt a Buddhának, mondván: