"Buddha gyermeke, most el mondom neked röviden a módszert, hogyan maradj ebben a Szamádhiban. Épp mint a Buddha, a Magasztos, aki ebben a Szamádhiban tartózkodik, egyetlen végtelenül kicsi gondolattal egyetemesen áthat végtelen Buddha-földeken amik a világegyetem minden részén levő hajszálak hegyeiben vannak. Minden egyes részecskéje azoknak a Buddha-földeknek annyi világot tartalmaz, amennyi a Dharma-birodalom összes részecskéje. Hogy minden lény javára legyen, pillanatról pillanatra egyetemesen áthat minden világot, annyi Buddha ügyes eszközeit, nagyszerűségeit és cselekedeteit jeleníti meg, ahány részecske van tíz Buddha-világban, oly módon, hogy míg minden élőlény el nem érte a Megvilágosodást, a Buddha-cselekedetek sosem állnak meg. Ugyanígy, egy Buddha, két Buddha, három Buddha... egészen a tíz irány összes Buddhájáig, a hatalmas és erényes nagy képességeik melyeket megjelenítenek, épp ilyenek."

...

"Buddha gyermeke, figyelj egyetlen tudattal és én elmondok neked, hogyan fejlessz bölcsességet. Ha bármely jó férfi vagy jó asszony el kívánja érni ezt a Szamádhit a meg nem haladott Megvilágosodás tökéletességéért, a továbbiakban bölcsességét kell fejlessze, mert ezt a Szamádhit bölcsességgel kell elérni.

Aki a bölcsességet fejleszti, tartózkodjon a hamis beszédtől, könnyelmű beszédtől, pletykától, figyelemelterelőktől, és minden értelmetlen dologtól, bár nagy együttérzés kelt fel minden élőlény iránt, tudata összeszedett, szenny és zavar nélküli.

Akkor el kell mennie egy magasztos lakhelyre, hogy a Buddha szobrát nézze. A Buddha teste arany és magasztos, a Buddha testének jegyei tökéletesen szépek, számtalan látszat (csodálatosan teremtett) Buddhák ülnek Szamádhiban egyenként a dicsfényében.

Akkor a gyakorló hajoljob a Buddha lábaihoz a szobor előtt és azt gondolja: "Tudom, hogy a tíz irány végtelen számú Buddhái, akik jelenleg léteznek: Minden Jelentés Tökéletessége Buddha, Amitábha Buddha, Ratnakétu (Kincs-folyam) Buddha, Aksóbhja Buddha, Vairócsana Buddha, Ratnacsandra (Kincs-hold) Buddha, Ratnaprabhá (Kincs-fény) Buddha, és így tovább." Akkor tiszteletteljesen ébresszen fel tiszta hitet bármelyik Buddha iránt amelyet kedvel, és meditáljon a Buddha képén. Úgy kezelje a képet, mint a Tathágata igazi testét, tisztelettel és imádattal. Meditáljon a képen az előtte levő Buddha szobornak megfelelően, nézzen fel és lefele óvatosan, összeszedettséggel.

Akkor üljön egy lakatlan helyen, üljön egyenesen és idézze fel a Buddha képét, mintha a Buddha előtte lenne egy karnyújtásnyira. Folyamatosan meditáljon a Buddha képén, sose feledje, vagy veszítse el. Ha időlegesen elfelejti, vagy elveszíti a képet, menjen vissza a magasztos lakhelyhez és nézze a Buddha szobrot újra.

Mikor a szobrot nézi, mélyen tisztelje és imádja azt, minthe a Buddha igazi teste lenne előtte, nézze részletesen, és ne kezelje többé szoborként. Mikor látta ezt, tiszteletteljesen kerülje meg a Buddhát a jobb oldalán tartva, ajánljon fel és táplálja a Buddhát különleges virágokkal, szilárd füstölőkkel, puha füstölőkkel és különféle anyagokkal.

Mindig nézzen ilyen módon, egyetlen tudattal, mintha a Magasztos előtte lenne. "A Buddha, a Magasztos, aki mindent lát, mindent hall, mindent tud, teljesen ismeri szívemet." Ezt gondolva, mikor a felidézés befejeződött, menjen vissza a lakatlan helyre, idézze fel a Buddhát maga előtt, sose felejtse vagy veszítse el a képet.

Egyetlen tudattal, gyakorolja ezt húszonegy napig. Ha a felhalmozott szerencséje és erényei elegendőek, azonnal látni fogja a Tathágatát megjelenni maga előtt. Ha nem képes látni a Tathágatát karmikus akadályok miatt, amit előző életében elkövetett rossz tettei hoztak létre, akkor ha szorgalmasan képes gyakorolni egyetlen tudattal, nem esik vissza, és nem gondol semmi másra, akkor hamar látni fogja a Tathágatát.

Miért? Mert ha valaki a felül nem múlt Megvilágsodásra törekszik, elmélyülten gyakorol egyetlen dharmát, biztosan sikert ér el. Viszont, ha valaki nem rettenthetetlen és újból és újból visszaesik abban, amit gyakorol, még önmagát sem tudja megszabadítani, hogyan tudna akkor minden szenvedő lényt megszabadítani? Ha valaki találkozott ezzel a helyes és igaz rövidítéssel a Megvilágosodáshoz de nem tudja szorgalmasan gyakorolni, akkor az csupán nehéz teher földanyán."

...

"Ilyen módon gyakorolva, mikor valaki először látja a Buddhát, gondolja ezt: "Ez egy valódi Buddha, vagy csak egy kép?" Ha tudja, hogy amit lát az egy valódi Buddha, akkor térdeljen le a Buddha előtt, tegye össze tenyereit, imádja és gondolja ezt: "Minden hajszál csúcsban, ami az egész világegyetemet beborítják, minden részecskében, végtelen számú Buddha van. Erejük és erényük határtalan. Nagy együttérzésükből fakadóan most megjelennek egyként és elém jönnek. Azt kérem, Magasztos, hogy tanítsd meg nekem a Tathágata Elképzelhetetlen Állapotának nagy Szamádhi Dharmáját." Ha hall bármilyen tanítást a Tathágatától, akkor határozottan és teljesen higgyen el mindent, amit a Buddha mond, ne legyen kételkedő, akkor azonnal eléri ezt a Szamádhit ott helyben.

Ha nem tudja megkérdezni a Buddhát karmikus akadályok miatt, gondolja ezt: Minden jelenség olyan, mint a káprázat, a lángok, a felhők, az árnyékok, a képek, az álmok. Meditáljon ilyen módon, tudja, hogy a dharma-természet üres és nyugodt. Bár Tathágata felismeri, hogy minden jelenség olyan, mint a káprázat és az álom, a lényegi természete Tathágatának se nem káprázat, se nem álom, hanem épp olyan, mint a tér. Így a Magasztos megjelenhet előttem bölcsességével és együttérzésével. Bhagavan, kérlek bocsásd ki nagy együttérző világos fényedet rám, hogy kioltsd minden szenvedésemet." Akkor, a Buddha kibocsát egy sugarat szemöldökei közül, amit "Zöld lángnak" neveznek. Amint a sugár rá világít, minden szenvedése kialszik, akkor eléri a Dhjána általi Dharma-Fény Békét, képes lesz számtalan Szamádhit megvalósítani. A hetedik éjszakán, álmában, a Tathágata megajándékozza a jövendöléssel az Anuttara-Szamjag-Szambódhiról.

Ha tudja, hogy amit lát az egy kép, ezt gondolja: "Az összes Buddha és élőlény ugyanúgy képek, a gondolatokkal jelennek meg, lényeg nélkül. Tudva, hogy a Tathágata olyan, mint egy káprázat, egy látszat, egy álom, egy délibáb, akkor az előttem természetesen megjelenő Buddha hasonlóképp olyan, mint az álombéli dolgok, nem egy létező, nem született így született, nem tűnik el így eltűnik, nem megy így megy, nem észlel így észlel, nem csinál semmit így jelenít meg sok cselekedetet, nem beszél így beszél minden Dharmát, nem én nem más élő, nem élőlény nem táplál, nem közbülső állapot, nem gondolat nem cselekvés, nem tudatosít nem eszik, nem zzkandhával nem szkandhában így jelenít meg minden szkandhát. Hasonlóképp, egész a végsőig, semmi sem létezik és nem nemlétezik. Így, minden jelenség és Buddha valóban egyenlő, azonos jellegű, mint a délibábok is azonos jellegűek.

Minden élőlény, minden Buddha és világ, az ember szívének gondolatai és tudatállapotai által jelennek meg. Minden jelenség amit tudatállapotok és gondolatok okoztak végső soron nem létezőek. Tathágata minden tudatállapottól és gondolattól távol van, így ne jelenségen keresztül keressem. Tudva, hogy a Buddha kép amit látok a szív mutatványa, akkor ugyanúgy, az összes valódi Buddha a hajszálak csúcsaiban, amik beterítik az egész világegyetemet, a szív mutatványai, olyanok mint az űr, egyenlők és különbség nélküliek. Ha értelmezek, akkor látom a Buddhát; ha távol állok az értelmezéstől, akkor semmit sem látok. A szív teremti a Buddhákat, nincs semmilyen Buddha a sziven kívül. Hasonlóképp, a három világ múltbeli, jelenbeli és jövőbeli Buddhái lényeg nélkül valóak, a szív teremtményei."

Amint a Bódhiszattva felismerte, hogy minden Buddha és jelenség a szív gondolatainak mutatványa, eléri az egyetértés Békéjét, vagy belép az első Bhúmira, jelenlegi élete után gyorsan a Csodálatos-Gyönyörök világában születik újra, vagy a Végső-Boldogság tiszta Buddha-földön születik újra, akkor állandóan látni fogja a Tathágatát, felajánlj és táplálja a Tathágatát személyesen."

Great, Upright and Broad Tathagata's Unimaginable State Sutra
Or
Maha-Vaipulya Tathagata's Unimaginable State Sutra

(Da Fang Guang Ru Lai Bu Si Yi Jing Jie Jing)

(Tripitaka No. 301)

Translated during the Tang Dynasty by Kustana Tripitaka Master Siksananda

(Translated into English by Silfong Chen)
(Special thanks to Padma Te Yuen for grammar correction)

Magyar fordítás: Hadházi Zsolt