Dharma : Az önfelülmúló megismerés értékei |
Az önfelülmúló megismerés értékei
Buddha 2006.11.28. 23:00
(ĀRYA-PRAJÑĀPĀRAMITĀ RATNAGUṆA-SAṀCAYA-GĀTHĀ)
I. ének
A mindentudás gyakorlása
1.
Örömteli áhítattal, bizalommal telve,
a szenvi homályt eloszlatva, mocsoktól mentesen,
hallgasd a lények kedvéért érkezett Nemeslelkű
tökéletes bölcsességét, a hősök gyakorlatát!
2.
A világon létező valamennyi folyam,
virágot, gyümölcsöt, fát-füvet tápláló,
a Hűsvizű Tó Sárkánykirályának erejéből fakad,
a Sárkányok Urának varázshatalmából.
3.
A Győztes tanítványainak összes tanítása,
minden érvelésük és tanmagyarázatuk,
a legüdvösebb tevékenység és végeredménye,
a Beérkezett személyes erejéből fakad.
4.
Mert az igazi tanítványok azt gyakorolják,
amit a Győzedelmes Buddha tanított nekik,
és ha tapasztalatuk alapján adják át a tudást,
azt nem önhatalmúlag, hanem a Buddha erejéből teszik.
5.
Nem létezik önfelülmúló megismerés,
sem tökélyharcos, sem megvilágosodás;
aki meg sem rezzen ennek hallatán,
az a Buddha bölcsességét gyakorló bódhiszattva.
6.
Nincs forma, se érzet, se képzet, se elgondolás,
a tapasztaló ezekre egy csöppet sem támaszkodhat.
Semmihez sem ragaszkodva, otthontalan vándorolva,
megragadás nélkül éri el a megvilágosodást.
7.
Srénika, a máshitű vándoraszkéta felismerése
egy csapásra romba döntötte a halmazokat;
az a tökélyharcos, aki így ismer meg mindent,
nem tér nirvánába, hanem ismerésben marad.
8.
Mi ez a megismerés, kié, és honnan van?
Hiszen ez a tapasztalás teljesen üres!
Aki nem esik kétségbe e felfedezés láttán,
az a tökélyharcos azonnal megvilágosodik.
9.
Ha a tökélyharcos ostobán formákat tapasztal,
vagy érzetek, képzetek elgondolások foglalkoztatják,
vagy akár azt hiszi: üresek mind a halmazok;
csak jelekkel foglalkozik, feledve a születetlent.
10.
De ha ezek közül egyikkel sem foglalkozik,
sőt, még azt sem gondolja: "engem ez foglalkoztat",
otthontalanul vándorol, s a bölcsességben megszilárdul,
s a születetlen elmélyülés roppant nyugalmát eléri.
11.
Azt a tökélyharcost, aki megbékélt magával,
a hajdani beérkezettek már régen megjósolták.
Mivel jól tudja, hogy minden egyformán üres,
még az elmélyülés képzete sem teszi beképzeltté.
12.
Ezáltal a Buddha-bölcsességgel foglalkozik,
ám tudja, hogy ez semmivel sem foglalkozás,
nem érdekli semmiféle elképzelés,
csak az önfelülmúló megismerés gyakorlása.
13.
Ami nincs, azt joggal nevezzük nemlétezőnek,
csak a gyermetegek képzelik el létezőnek,
valójában nincs sem létező, sem nemlétező;
az ezt tudó tökélyharcos megbizonyosodik.
14.
Aki tudja, hogy az öt halmaz csak elképzelés,
de nem különbözteti meg őket a képzelettől,
annak elcsitulnak hemzsegő gondolatai,
és csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
15.
Aki jó barátokkal és éles látással bír,
az nem riad vissza e tanítás hallatán,
ám aki rossz barátok hatása alá kerül,
az égetetlen edény gyanánt esik össze.
16.
Miért nevezik tökélyharcosnak?
Mert véget akar vetni minden kötődésnek,
hogy elnyerje a teljes megvilágosodást.
Ezért hívják "tökélyre törekvő lénynek".
17.
Miért hívják őt nagyra hivatottnak?
Mert az összes lény közül a legtöbbre hivatott:
hogy megváltsa a világot a nézetektől;
ezért nevezik nagyra hivatottnak.
18.
Nagylelkű, nagyvonalú és nagyerejű.
A legnagyobb kocsi bakjára fölhágva,
nagy páncélban száll szembe a Gonosszal;
ezért hívják nagyra hivatottnak.
19.
Mint a fejvesztésre ítélt milliókra,
akiket egy mágus varázsolt a piactérre,
úgy tekint a lényekre a tökélyharcos;
nem rettenti, hogy káprázat minden.
20.
Forma, érzet, képzet, indíttatás, tapasztalat
nem kötött és nem kötetlen, hiszen nem létezik.
Ez sem tántorítja el a tökélyharcost;
ez az állhatatos ember legjobb páncélzata.
21.
Miért nevezik a nagy kocsit nagy kocsinak?
Mert ezen szabadítja meg a lényeket.
A nagy kocsi felmérhetetlen, mint a tér,
aki csak felszáll rá, boldog révbe ér.
22.
Nincs ki felszálljon rá és nem halad semerre,
a nirvánába tart, mondják, de még senki sem látta;
hiszen a tűz sem megy sehová, amikor kialszik;
ezért nevezik a nirvánát ellobbanásnak.
23.
A múltban, a jövőben vagy a mostban
a tökélyharcost lehetetlen megtalálni;
tisztasága egyszerű és oszthatatlan,
mert csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
24.
Amikor a tökélyharcos bölcsességszeme kinyílik,
Attól kezdve mindenben megpillantja a születetlent;
Hatalmas együttérzés fogja el, mégsem gondol a lényekre,
hanem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
25.
Ha a lények vagy a szenvedés képzete ébred benne:
"Szolgáljam a lények javát, szabadítsam meg őket a szenvedéstől!"
önmagáról és másokról képzeleg a tökélyharcos,
és nem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
26.
Úgy látja a többi lényt, mint saját magát,
a dolgokat meg éppen úgy, mint amazokat;
sem szülöttnek, sem nem-szülöttnek nem képzeli őket,
hanem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
27.
Túllépve mindenen, amiről a világon beszélnek,
felülmúlva mindent, ami csak keletkezett,
elérhető a felmérhetetlen, halhatatlan tudás;
ezt nevezik önfelülmúló megismerésnek.
28.
Azt a harcost, aki rendületlen ezzel foglalkozik,
Kimozdíthatatlan bölcsességűnek nevezhetnők;
Tudja már, hogy semmi sem létezik önmagától,
így csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.
|