Hódolat az áldott és nemes Túlvivő Bölcsességnek!

I.
1. Így hallottam.

2. Egyszer a Buddha Srávasztíban időzött, a Dzséta-ligetben, Anáthapindada kertjében, nagyszámú, mintegy ezerkétszázötven szerzetessel, és sok nemes szellemű bódhiszattvával.

3. Egy napon kora reggel a Buddha felöltötte ruháját, vette koldulócsészéjét, köntösét, és elindult Srávasztí nagy városába alamizsnát gyűjteni. Elfogyasztván az adományokat a Buddha visszatért útjáról, letette koldulócsészéjét és köntösét, lábat mosott, leült a számára előkészített helyre, és keresztezett lábakkal, egyenes törzzsel magába mélyedt.

4. Ekkor számos szerzetes kereste föl azt a helyet, ahol a Buddha ült, fejüket lábához hajtották, jobb felé háromszor körüljárták, és leültek egy oldalra.

II.
1. Ugyanebben az időben a tiszteletreméltó Szubhúti is csatlakozott hozzájuk, és leült körükben. Majd fölemelkedett helyéről, köntösét átvetette az egyik vállán, jobb térdére ereszkedett, s összetett kezét a Buddha felé nyújtva, így szólt:
2. Csodálatos, ó, Buddha, fölöttébb csodálatos, ó, Tathágata, hogy a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata miként, mily nagymértékben árasztja legmagasabb kegyét a nemes szellemű bódhiszattvákra! Csodálatraméltó, miként irányítja a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata legmagasabb útmutatásaival a nemes szellemű bódhiszattvákat!

3. Akkor hát hogyan viselkedjen, ó, Buddha, egy jó család fia vagy lánya, miután a bódhiszattvák ösvényére lépett, miként haladjon, hogyan zabolázza meg gondolatait?
4. Miután a tiszteletreméltó Szubhúti így beszélt, a Buddha e szavakkal felelt neki:
Jól mondád, jól mondád, Szubhúti! Úgy van, úgy van, ahogy mondod. A nemes szellemű bódhiszattvák a Tathágata legmagasabb kegyét élvezik, a nemes szellemű bódhiszattvák a Tathágata legmagasabb útmutatásait kapják.

5. Ezért tehát, ó, Szubhúti, figyelj és fogadd szívedbe, jól és helyesen. Elmondom neked, hogy valaki, miután a bódhiszattvák ösvényére lépett, hogyan viselkedjen, miként haladjon, és mi módon zabolázza meg gondolatait.
6. Ekkor a tiszteletreméltó Szubhúti válaszolt a Buddhának, mondván:

Legyen így, ó, Buddha!                                              

III.
1. Ekkor a Buddha így szólt hozzá:
Mindenki, aki a bódhiszattvák ösvényére lépett, így alakítsa gondolatait:

2. Ahány lény van a létezőknek ebben a világában, ahányra csak ráillik a "lény" fogalma - legyen bár tojásból, anyaméhből, nedvességből vagy csodálatos módon született, formával rendelkező vagy forma nélküli, névvel rendelkező vagy névtelen, se nem névvel rendelkező, se nem névtelen - amennyire a lények bármely formája elképzelhető, ezeket mind át kell mentenem a nirvána tökéletes világába.

3. És mégis, miután így mérhetetlenül sok lényt megszabadítottam, egyetlen lény sem szabadult meg. Hogy miért?

4. Ha, ó, Szubhúti, egy bódhiszattva bármiféleképp hisz egy "lény" fogalmában, akkor nem lehet őt bódhiszattvának nevezni. És miért?

5. Mert, ó, Szubhúti, senki sem nevezhető bódhiszattvának, aki számára még létezik egy lény, egy lélek vagy egy személy fogalma.

IV.
1. Továbbá, Szubhúti, egy bódhiszattva úgy adjon ajándékot, hogy nem bízik a dolgokban; úgy adjon ajándékot, hogy nem bízik semmiben; úgy adjon ajándékot, hogy nem bízik a formákban; sem a hangokban, szaglásban, ízlelésben, tapintásban, tudat-tárgyakban.

2. Mert, ó, Szubhúti, a bódhiszattva, a nagyszerű lény úgy adjon ajándékot, hogy nem bízik semmilyen jelenség képzetében. Hogy miért?

3. Mert, ó, Szubhúti, ama bódhiszattva fölhalmozott érdemeinek nagyságát, aki minden kötődés nélkül ad ajándékot, nem könnyű felbecsülni. Mit gondolsz, ó, Szubhúti, könnyű-e megmérni a tér nagyságát keleti irányban?
4. Szubhúti így válaszolt:
Bizony nem, ó, Buddha.
5. A Buddha ekkor folytatta:
Hasonlóképpen, könnyű-e megmérni a tér nagyságát a déli, nyugati, északi irányban, felfelé és lefelé, a fő és közbenső irányokban, mind a tíz irányban?
6. Szubhúti így válaszolt:
Bizony nem, ó, Buddha.
7. A Buddha e szavakkal folytatta:
Ugyanígy, ó, Szubhúti, egy bódhiszattva fölhalmozott érdemeinek nagyságát, aki minden kötődés nélkül ad ajándékot, nem könnyű felbecsülni. Ezért aztán, ó, Szubhúti, azoknak, akik ráléptek a bódhiszattvák ösvényére, úgy kell ajándékozniuk, hogy nem bíznak semmilyen jelenség képzetében.

V.
1. Nos, mit gondolsz, ó, Szubhúti, látható-e a Tathágata ismertetőjegyei alapján?

2. Szubhúti így felelt:
Bizony nem, ó, Buddha, egy tathágata nem látható saját jegyei alapján. Hogy miért? Mert amit a Tathágata az ismertetőjegyek birtoklásaként hirdetett, az valójában a nem-jegyek nem-birtoklása.
3. Ezután a Tathágata így beszélt a tiszteletreméltó Szubhútihoz:
Ahol a jegyek sajátként jelentkeznek, ott szemfényvesztés van, ahol a nem-jegyek nem sajátként jelentkeznek, ott nincs szemfényvesztés. Így a Tathágata ismertetőjegyei nem-jegyek, s ezek által látható meg.

VI.
1. Ezután a tiszteletreméltó Szubhúti így szólt a Buddhához:
Lesz-e, ó, Buddha, olyan lény a jövőben, az utolsó időben, az utolsó pillanatban, az utolsó ötszáz évben, az igaz Tan romlása idején, akiben, midőn e szútra szavait hallja, helyes képzet alakul ki?
2. A Buddha így felelt:
Ne beszélj így, Szubhúti! Igen, lesznek néhányan a jövőben, az utolsó időben, az utolsó pillanatban, az utolsó ötszáz évben az igaz Tan romlása idején, akik helyes képzetet alakítanak ki magukban, mikor hallják, hogy éppen ezeket a szavakat hirdetik nekik.
3. Továbbá, ó, Szubhúti, lesznek nemes szellemű bódhiszattvák a jövőben, az utolsó időben, az utolsó pillanatban, az utolsó ötszáz évben, az igaz Tan romlása idején, lesznek erős, jó és bölcs lények, akik, midőn éppen e szútrák szavait hallják, helyes képzetet alakítanak ki magukban.

4. De azok a nemes szellemű bódhiszattvák, ó, Szubhúti, nem csak egy buddhának fognak szolgálni, érdemeik halmaza nem egyetlen buddha alatt fog összegyűlni. Éppen ellenkezőleg, ó, Szubhúti, azok a nemes szellemű bódhiszattvák sok százezernyi buddhát szolgálnak majd, és érdemeik halmaza sok százezernyi buddha szolgálatában gyűlik majd össze.

5. Ha bennük e szútra hirdetésekor csak egyetlen gondolat idejére tiszta bizalom ébred, akkor a Tathágata buddha-tudása révén megismeri őket; a Tathágata buddha-szemével látja őket; s a Tathágata megérti őket.

6. Ők mind mérhetetlen és megszámlálhatatlan mennyiségű érdemet halmoznak föl és őriznek meg. Hogy miért? Mert, ó, Szubhúti, mert azokból a nemes szellemű bódhiszattvákból hiányzik az "énség" képzete, hiányzik a lény képzete, a lélek képzete, a személy képzete.

7. S e nemes szellemű bódhiszattvák számára nem létezik a valóság képzete, sem a valótlanságé. Nem létezik számukra, ó, Szubhúti, semmiféle képzet vagy nem-képzet. És miért?

8. Mert ha e nemes szellemű bódhiszattvák számára létezne a valóság képzete, akkor hinnének egy énségben, hinnének egy lényben, hinnének egy lélekben, hinnének egy személyben. S még ha létezne is számukra a valótlanság képzete, akkor is hinnének egy énségben, hinnének egy lényben, hinnének egy lélekben, hinnének egy személyben. És miért?

9. Mert, ó, Szubhúti, sem a valóságot, sem a valótlanságot nem szabad elfogadnia egy nemes szellemű bódhiszattvának. Ezért a Tathágata ezt a rejtett értelmű mondást hirdette:
10. Azok, akik úgy ismerik a Tanról szóló tanítást, mint tutajként használhatót, hagyjanak föl minden valósággal, s még inkább minden valótlansággal.

VII.
1. És a Buddha ismét szólt a tiszteletreméltó Szubhútihoz:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, van-e bármi, amit a legmagasabb tökéletes tudásként ismerne a Tathágata, vagy van-e bármi, amit a Tathágata tanított?
2. A tiszteletreméltó Szubhúti így felelt a Buddhának:
Ahogy én értem a Tathágata magyarázatainak jelentését, nincs semmi, amit a Tathágata a legmagasabb tökéletes tudásként ismerne, és a Tathágata semmit sem tanított. Hogy miért?

3. Mert az a valami, amit a Tathágata ismert és tanított, az felfoghatatlan és kifejezhetetlen. Nem valami az, és nem az ellenkezője. Hogy miért? Mert a nemes személyek beszéde nem tökéletes.

VIII.
1. A Buddha így szólt:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, ha egy jó család fia vagy lánya ezt a milliószor millió világot magában foglaló mindenséget megtöltené a hét nemes anyaggal, és ajándékul adná a megvilágosodott tathágatáknak, vajon ama jó család fia vagy lánya e tett erejéből adódóan nagy mennyiségű érdemet halmozna-e föl?
2. Szubhúti így felelt:
Igen, ó, Buddha, egy jó család ama fia vagy lánya nagy mennyiségű érdemet halmozna föl. És miért?

3. Mert, ó, Buddha, amit a Tathágata az érdemek halmazaként tanított, azt valójában az érdemek nem-halmazaként hirdette. Ily módon beszélt a Tathágata az érdemek halmazáró1.
4. A Buddha így szólt:
És ha, ó, Szubhúti egy jó család fia vagy lánya ezt a milliószor millió világot tartalmazó mindenséget megtöltené a hét nemes anyaggal és a szent, megvilágosodott tathágatáknak adná ajándékul,

5. és ha egy másik személy a Tannak e magyarázatából kiválasztana akár egyetlen négysoros versszakot, és azt tökéletesen megtanítaná és elmagyarázná másoknak, ő e tettével mérhetetlenül nagyobb és megszámlálhatatlanul több érdemet halmozna fel. És miért?

6. Mert, ó, Szubhúti, a tökéletesen és megvilágosodott Tathágaták legmagasabb tökéletes tudása ebből származik; az áldott buddhák ebbő1 származnak. És miért?

7. Mert, ó, Szubhúti, amikor a Tathágata azt hirdette: "A Buddha tanítása, a Buddha tanítása", akkor ő ezeket nem-tanításként hirdette. Ezért hívjuk a Buddha tanításának.

IX.
1. A Buddha akkor azt kérdezte:
Nos, mit gondolsz, ó, Szubhúti, vajon a folyamba-lépő így gondolkodik-e: "Megszereztem a folyamba-lépés gyümölcsét?"

2. Szubhúti így válaszolt:
Bizony nem, ó, Buddha, a folyamba-lépő nem gondolkodik így: "Megszereztem a folyamba-lépés gyümölcsét." És miért nem?

3. Mert, ó, Buddha, nem tett szert semmire sem. Nem szerzett semmiféle láthatót, sem hangokat, sem szagokat, sem ízeket, sem tapinthatót, sem gondolhatót. Ezért nevezzük őt folyamba lépőnek.

4. Ha, ó, Buddha, egy folyamba-lépő így gondolkodna: "Megszereztem a folyamba-lépés gyümölcsét" akkor hitet táplálna egy énben, hinne egy élőlényben, hinne egy lélekben, hinne egy személyben.
5. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, vajon az egyszer visszatérő így gondolkodik-e: "Megszereztem az egyszer-visszatérés gyümölcsét?"

6. Szubhúti ezt válaszolta:
Bizony nem, ó, Buddha, az egyszer-visszatérő nem gondolkodik így: "Megszereztem az egyszer-visszatérés gyümölcsét." Hogy miért nem? Mert ő nem önálló létező, aki elérte az egyszer-visszatérés állapotát. Ezért nevezzük egyszer-visszatérőnek.
7. A Buddha ezután ezt kérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, vajon a vissza-nem-térő így gondolkodik-e: "Megszereztem a vissza-nem-térés gyümölcsét?"
8. Szubhúti így felelt:
Bizony nem, ó, Buddha, a vissza-nem-térő nem gondolkodik így: "Megszereztem a vissza-nem-térés gyümölcsét" Hogy miért nem? Mert ő nem önálló létező, aki elérte a vissza-nem-térés állapotát Ezért nevezzük őt vissza-nem-térőnek.
9. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, vajon a szent így gondolkodik-e: "Megszereztem a szentség gyümölcsét"?
10. Szubhúti így válaszolt:
Bizony nem, ó, Buddha, a szent nem gondolkodik így: "Megszereztem a szentség gyümölcsét" Hogy miért nem? Mert ő nem önálló létező, akit szentnek nevezünk. Ezért nevezzük szentnek.

11. S ha, ó, Buddha, egy szent a következőképpen gondolkodna: "elértem a szentség állapotát", akkor hinne egy énségben, hinne egy élőlényben, hinne egy lélekben, hinne egy személyben. És miért?

12. A tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata, azt mondta rólam, hogy legelső vagyok a békességben lakozók között. Én, ó, Buddha, szent vagyok, megszabadultam a szenvedélyektől. És, ó, Buddha, mégsem gondolkodom így: szent vagyok, megszabadultam a szenvedélyektől.

13. Ha, ó, Buddha, úgy gondolnám, hogy elértem az arhatság állapotát, akkor a Tathágata tévesen állította volna rólam: "Szubhúti, a jó családnak e fia, aki a legelső a békességben lakozók között, nem lakozik sehol, ezért nevezzük őt békességben lakozónak, bizony, békességben lakozónak!"

X.

1. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, van-e bármi, amit a Tathágata a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Dípankara Tathágatától vett át?

2. Szubhúti így felelt
Bizony nincs, ó, Buddha; nincs semmi, amit a Tathágata a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Dípankara Tathágatától vett volna át.

3. A Buddha ekkor így szólt
Ha, ó, Szubhúti, egy bódhiszattva azt mondaná: "Számos Buddha Földet fogok teremteni", akkor nem mondana igazat. Hogy miért? Mert, ó, Szubhúti, amikor a Tathágata azt hirdette "számos világ, bizony, számos világ", akkor ő nem-számosként hirdette ezt. Ezért nevezzük ezeket számos világnak.

4. Tehát, ó, Szubhúti, egy nemes szellemű bódhiszattva ilyen módon alakítson ki független tudatot, mely nem bízik semmiben, nem bízik a láthatóban, nem bízik a hangban, szagban, ízben, tapinthatóban, gondolhatóban.

5. Nos, vegyünk például egy embert, ó, Szubhúti, akinek hatalmas teste van, olyan nagy, mint a Szurnéru, a hegyek királya. Gondolod, ó, Szubhúti, hogy az hatalmas lenne?

7. Szubhúti így válaszolt:
Igen, ó, Buddha, igen, az hatalmas lenne. És miért? Mert, ó, Buddha, mikor a Tathágata azt hirdette: "test, test, bizony", akkor ő ezt nem testként hirdette. Ezért nevezzük hatalmas testnek.

XI.

1. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, ha oly sok Gangesz folyó lenne, ahány homokszem van a hatalmas Gangesz folyóban, akkor sok homokszem lenne bennük?

2. Szubhúti így felelt:
Bizony, nagyon sok Gangesz folyó lenne, hát még a bennük lévő homokszemek száma milyen rengeteg!

3. A Buddha így szólt:
Nos, azt mondom néked, ó, Szubhúti, kinyilvánítom előtted, ha egy nő vagy egy férfi oly sok világot megtöltene a hét nemes anyaggal, mint ahány homokszem van azokban a Gangesz folyókban, és ajándékul adná a tökéletesen és teljesen megvilágosodott tathágatáknak, mit gondolsz, ó, Szubhúti, vajon az a nő vagy férfi, e tette által nagy érdemet halmozna-e föl?
4. Szubhúti így válaszolt:
Igen, ó, Buddha, az a nő vagy férfi e tette révén nagy érdemet halmozna föl, mérhetetlenül nagyot és megszámlálhatatlanul sokat.

5. A Buddha így folytatta:
És ha, ó, Szubhúti, egy nő vagy egy férfi, megtöltené azt a rengeteg világot a hét nemes anyaggal, és odaajándékozná a tökéletesen és teljesen megvilágosodott tathágatáknak,

6. s ha egy jó család másik fia vagy leánya a Tan e magyarázatából kiválasztana egyetlen négysoros versszakot, és azt tökéletesen megtanítaná másoknak, és elmagyarázná nekik, ő e tette révén mérhetetlenül nagyobb és megszámlálhatatlanul több érdemet halmozna fel.

XII.
1. Továbbá, ó, Szubhúti, a világnak az a része, melyben a Tan e magyarázatából kiválasztottak csupán egy négysoros versszakot, s azt tökéletesen megtanították és elmagyarázták, olyan lesz, mint egy áldott szentély az egész világ számára, isteneivel, embereivel és szellemeivel együtt.

2. Mit mondjunk akkor azokról, akik a Tan e magyarázatát teljes egészében, végig megtanulják, elismétlik, megértik és maradéktalanul elmagyarázzák másoknak? Ők, ó, Szubhúti, a legmagasabb áldásban részesülnek. És a földnek azon a helyén ott él majd a Buddha, vagy az őt képviselő tanítvány.

XIII.
1. E szavak után a tiszteletreméltó Szubhúti így szólt a Buddhához:

Ó, Buddha, mi legyen a neve, a Tan e magyarázatának, s hogyan jegyezzem meg?
2. Ezután a Buddha így beszélt a tiszteletreméltó Szubhútihoz:

A Tannak ezt a magyarázatát, ó, Szubhúti, Túlvivő Bölcsességnek hívják, és e néven jegyezd meg. S mondd csak, mit gondolsz, ó, Szubhúti, volt-e bármi, amit a Tathágata hirdetett?
3. Szubhúti így felelt:
Bizony nem hirdetett semmit a Tathágata.
4. A Buddha szólt:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, a földek pora, amit e milliószor millió világot tartalmazó mindenség tartalmaz, vajon sok-e?

5. Szubhúti felelte:
Igen, ó, Buddha, igen, a föld pora bizony rengeteg. Hogy miért? Mert, ó, Buddha, amit a Tathágata a föld pora ként tanított, azt nem-porként tanította. Ezért nevezzük a föld porának. S amit a Tathágata mindenségként hirdetett, azt nem-mindenségként hirdette. Ezért nevezzük mindenségnek.
5. A Buddha szólt:

Mit gondolsz, ó, Szubhúti egy tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata látható-e harminckét jegyébő1?

6. Szubhúti felelte:
Bizony nem, ó, Buddha, egy tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata, nem látható harminckét jegyéből. Hogy miért?

7. Mert amit a Tathágata harminckét jegyeként hirdetett, azt a Tathágata nem-jegyként hirdette. Ezért nevezzük a harminckét jegyének.
8. A Buddha szólt:
Ha, ó, Szubhúti, egy nő vagy egy férfi naponta annyiszor föláldozná az életét, ahány homokszem van a Gangesz folyóban, és így tenne annyi világkorszakon keresztül, ahány homokszem van a Gangeszben,

9. s ha egy másik ember a Tannak e magyarázatából kiválasztana csak egyetlen négysoros versszakot, és azt tökéletesen megtanítaná és elmagyarázná másoknak, ez utóbbi, tette révén mérhetetlenül nagyobb és megszámlálhatatlanul több érdemet halmozna fel.

XIV.
1. Akkor a tiszteletreméltó Szubhútit megindította a Tan ereje, s könnyekre fakadt. Azután megtörölte a szemét, és így szólt a Buddhához:

2. Csodálatos, ó, Buddha, rendkívül csodálatos, milyen maradéktalanul hirdette e Tant a Tathágata azon lények javára, akik a legfelsőbb ösvényre léptek. Általa, ó Buddha, felismerés ébredt bennem.

3. Bizony, korábban sohasem hallottam ilyen tanítást a Tanró1. Azok a bódhiszattvák, ó, Buddha, akik hallják majd, mikor e szútrát hirdetik, s róla helyes felfogást alakítanak ki magukban, a legmagasabb áldásban részesülnek. Hogy miért?

4. Mert a helyes felfogás valójában nem felfogás. Ezért hirdeti a Tathágata: "A helyes felfogás - a helyes felfogás!" Nekem nem nehéz elfogadnom és elhinnem ezt a Tanró1 szóló értekezést, mely kihirdettetett.

5. S azok a lények szintén, ó, Buddha, akik a jövőben élnek majd, az utolsó időben, az utolsó pillanatban, az utolsó ötszáz évben, az igaz Tan romlása idején, akik a Tan e magyarázatát megtanulják, ó, Buddha, emlékezetükbe vésik, elismétlik, megértik és maradéktalanul elmagyarázzák másoknak, azok valóban a legmagasabb áldásban fognak részesülni.
6. Bennük, ó, Buddha, nem fog megjelenni az énség, egy lény, egy lélek vagy egy személy képzete, s nem fog létezni számukra sem képzet, sem nem-képzet. És miért? Mert, ó, Buddha, az énség képzete nem-képzet, és a lény, lélek, személy képzete is nem-képzet. És miért? Mert az áldott buddhák megszabadultak minden képzettő1.

7. E szavak után a Buddha így szólt a tiszteletreméltó Szubhútihoz:
Így van, Szubhúti, így van. Azoknak a lényeknek, ó, Szubhúti, akik hallják e szútra felolvasását, és nem remegnek, nem ijednek, nem riadnak meg, a legmagasabb áldásban lesz részük. Hogy miért? Mert, ó, Szubhúti, ezt a Tathágata hirdette felülmúlhatatlan bölcsességként.

8. És, ó, Szubhúti, amit a Tathágata felülmúlhatatlan bölcsességként hirdet, ugyanazt tanítja számtalan áldott buddha is. Ezért nevezzük felülmúlhatatlan bölcsességnek.
9. Továbbá, ó, Szubhúti, a tűrés legmagasabb tökéletessége, mely egy tathágatára jellemző, szintén nem tökéletesség. Hogy miért? Mert, ó, Szubhúti, abban az időben, amikor Kalinga királya lefaragta a húst minden tagomról, nekem nem volt énség-, lény-, lélek- vagy személy-képzetem, nem volt sem képzetem, sem nem-képzetem. Hogy miért?

10. Mert, ó, Szubhúti, ha akkor az énség képzete támadt volna bennem, akkor a rosszakarat képzete is megjelent volna. Ha a lény, lélek vagy személy képzete támadt volna bennem, akkor az ártani vágyás képzete is megjelent volna. És miért?

11. Mert, ó, Szubhúti, én emlékezem előző ötszáz életemre, mikor türelmet hirdető bölcsként éltem. Akkor sem rendelkeztem az énség, lény, lélek vagy személyiség képzetével.

12. Ezért tehát, ó, Szubhúti, egy nemes szellemű bódhiszattvának, miután elvetett minden képzetet, tudatát föl kell emelnie a legmagasabb tökéletes tudás szintjére. Tudatát olyanná kell formálnia, hogy ne bízzon a látásban, hallásban, szaglásban, ízlelésben, tapintásban, gondolkodásban, ne bízzon valamiben, ne bízzon semmiben, ne bízzon bármiben. Hogy miért?

13. Mert amiben megbízik, az valójában megbízhatatlan. Ezért hirdeti a Tathágata: "Ne adjon ajándékot az a bódhiszattva, aki bármiben is megbízik, ne adjon az, aki bízik a formában, hallásban, szaglásban, ízlelésben vagy bármi kézzelfoghatóban."
14. Továbbá, ó, Szubhúti, a bódhiszattva minden lénynek így adjon ajándékot. És miért? Mert, ó, Szubhúti, a lény képzete nem-képzet. S azok, akikről a Tathágata mint minden lényről beszélt, valójában nem-lények. Hogy miért?

15. Mert, ó, Szubhúti, a Tathágata a valóságot mondja, azt mondja, ami igaz, úgy mondja a dolgokat, ahogyan vannak; egy tathágata nem mond valótlant.
16. S továbbá, ó, Szubhúti, a Tanban, amit a Tathágata tökéletesen ismert és hirdetett, nincs igazság, sem hamisság.
17. Mint ahogy egy sötét helyre belépő ember sem lát semmit, ugyanilyennek kell tekintenünk a tárgyak csapdájába esett bódhiszattvát, aki a tárgyakban elmerülvén ajándékot ad. Ám az az ember, akinek van szeme, sok tárgyat lát, mikor az éjszaka sötétje elmúlt, és fölkelt a nap.

18. Ugyanilyennek kell tekintenünk egy bódhiszattvát, aki nem esett a tárgyak csapdájába, és aki nem merülvén el a tárgyakban ajándékot ad.
19. S továbbá, ó, Szubhúti, egy jó család azon fiait és lányait, akik megtanulják ezt az értekezést a Tanról, megőrzik emlékezetükben, elismétlik, megértik, és maradéktalanul elmagyarázzák másoknak, azokat, ó, Szubhúti, buddha-tudásával meg fogja ismerni a Tathágata, buddha-szemével látni fogja a Tathágata. Ezek a lények mind, ó, Szubhúti, mérhetetlenül nagy és megszámlálhatatlanul sok érdemet hoznak létre, s őriznek meg.

XV.
1. És ha, ó, Szubhúti, egy nő vagy férfi annyiszor áldozná föl magát egy reggelen, ahány homokszem van a Gangeszben, s ha ugyanezt tenné délben és este is, s ha ugyanígy föláldozná magát több százezerszer milliószor milliárd korszakon keresztül,

2. s ha valaki más, miután hallotta a Tan e magyarázatát, elfogadná azt, akkor ez utóbbi e tette révén mérhetetlenül nagyobb és megszámlálhatatlanul több érdemet halmozna fel.

3. Mit mondjunk akkor arról, aki miután leírta ezt a szútrát, megtanulja, emlékezetében őrzi, megérti, és hiánytalanul elmagyarázza másoknak?
4. Továbbá, ó, Szubhúti, a Tan e magyarázata elgondolhatatlan és páratlan. Ezt a Tathágata hirdette azok részére, akik ráléptek a legfelsőbb és legnagyszerűbb ösvényre.

5. S akik megtanulják a Tan e magyarázatát, akik emlékezetükben őrzik, elismétlik, megértik, és hiánytalanul elmagyarázzák másoknak, azokat buddha-tudásával meg fogja ismerni a Tathágata, buddha-szemével látni fogja a Tathágata.

6.  Ezek a lények mind, ó, Szubhúti, mérhetetlenül nagy érdemeket szereznek, felfoghatatlan, páratlan, mérhetetlen és határtalan érdemek halmazát. Ezek a lények mind, ó, Szubhúti, egyaránt részesülnek a buddha-tudatból. És miért?

7. Mert lehetetlen, ó, Szubhúti, hogy a Tan e magyarázatát a kevésbé eltökéltek is hallják, olyanok, akik hisznek az énségben, lényben, lélekben, vagy személyben. Lehetetlen, hogy a Tan e magyarázatát olyanok is hallják, megtanulják, őrizzék emlékezetükben, ismételjék és megértsék, akik nem tettek bódhiszattva-fogadalmat. Ez nem lehetséges.
8. Továbbá, ó, Szubhúti, a világnak az a része, ahol e szútrát magyarázzák majd, az istenek, emberek és félistenek egész világa számára az imádat tárgya lesz, olyan, mint egy áldott szentély.

XVI.
1. Továbbá, ó, Szubhúti, egy jó család fiai vagy lányai, akik megtanulják, emlékezetükbe vésik, elismétlik, megértik, maradéktalanul a szívükbe fogadják, és hiánytalanul elmagyarázzák másoknak e szútrákat, megaláztatnak, bizony, megaláztatnak. És miért?

2. Mert, ó, Szubhúti, bármi rosszat követtek el e lények korábbi életeikben, oly dolgokat cselekedvén, melyek feltétlenül szenvedéshez vezetnek, e mostani életükben megaláztatásukkal eltörlik ama korábbi tetteiket, és elérik egy buddha megvilágosodását.
3. Emlékszem, ó, Szubhúti, hogy a múltban, jóval Dípankara Tathágata előtt, a számtalan, teljességgel megszámlálhatatlan világkorszakok során élt nyolcvannégyezer milliószor milliárd buddha, akiket megörvendeztettem, és később sem fordultam el tőlük.

4. Ha most az általam így fölhalmozott érdemek nagyságát összevetjük azokéval, akik az utolsó időben, az utolsó pillanatban, az utolsó ötszáz évben, az igaz Tan romlása idején, megtanulják e szútrát, ó, Szubhúti, emlékezetükbe vésik, elismétlik, megértik és maradéktalanul elmagyarázzák másoknak,

5. akkor ez utóbbiak érdemeihez viszonyítva, ó, Szubhúti, az előbb említettek egy század, sőt, egy ezred, százezred, de még egy tízmilliomod, százmilliomod részt sem tesznek ki. Arányuk számszerűen, törttel, számolással, összehasonlítással, közelítéssel vagy megfeleltetéssel ki nem fejezhető.
6. És ha, ó, Szubhúti, szólnom kellene az érdemekről, melyeket a jó családok e fiai és lányai gyűjtöttek, valamint arról, hogy e fiak és leányok milyen nagy érdemeket fognak még fölhalmozni és megőrizni abban az időben, akkor a lények eszüket vesztenék, gondolataik összezavarodnának.

7. Továbbá, ó, Szubhúti, mivel a Tan e magyarázata, melyet a Tathágata hirdet, elgondolhatatlan és páratlan, érthető, hogy a gyümölcse is felfoghatatlan.

XVII.
1. Akkor a tiszteletreméltó Szubhúti így szólt a Tathágatához:
Hogyan viselkedjen valaki, miután a bódhiszattvák ösvényére lépett, miként haladjon, s hogyan zabolázza meg gondolatait?

2. A Buddha így felelt:
Aki a bódhiszattvák ösvényére lépett, így alakítsa a gondolatait:
Minden lényt át kell mentenem a nirvána tökéletes világába, mely nem hagy nyomot maga után. De miután így megszabadítottam őket, egyetlen lényt sem szabadítottam meg. És miért?

3. Mert ha egy bódhiszattva hisz egy lény bármiféle fogalmában, akkor nem nevezhető bódhiszattvának, hasonlóképpen, ha a lélek vagy a személy fogalmában, és így tovább. Hogy miért? Mert, ó, Szubhúti, mert nincs olyan létező, mint a bódhiszattvák ösvényére lépő lény.
4. Mit gondolsz, ó, Szubhúti, a legmagasabb tökéletes tudásra vonatkozóan van-e bármi, amit a Tathágata a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Dípankara Tathágatától vett át?
5. Ekkor a tiszteletreméltó Szubhúti így válaszolt a Buddhának:

Amennyire megértettem a Buddha által tanítottak jelentését, nincs semmi a legmagasabb tökéletes tudásra vonatkozóan, amit a Tathágata a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Dípankara Tathágatától vett volna át.
6. Ezután a Buddha így szólt a tiszteletreméltó Szubhútihoz:
Így van, Szubhúti, így van. Nincs semmi a legmagasabb tökéletes tudásra vonatkozóan, amit a Tathágata a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Dípankara Tathágatától vett volna át.

7. És ha, ó Szubhúti, a Tathágata bármit átvett volna Dípankara Tathágatától, akkor ő nem jósolta volna meg nekem, hogy: "Ó, fiam, beló1ed a jövőben tökéletesen és teljesen megvilágosodott tathágata lesz, Sákjamuni nevezetű."
8. S mivel, ó, Szubhúti, nincs semmi, amit a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata átvett volna a legmagasabb tökéletes tudást illetően, ezért jósolta nekem Dípankara Tathágata, hogy: "Fiam, belőled a jövőben tökéletesen és teljesen megvilágosodott tathágata lesz, Sákjamuni nevezetű."
9. És miért? Mert a tathágata név annyit jelent, mint valódi olyanság. És bárki, ó, Szubhúti, aki azt állítaná, hogy a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata megismerte a legmagasabb tökéletes tudást, valótlant mondana, és valami hamissággal rágalmazna engem, ó, Szubhúti. És miért?

10. Mert nincs olyasmi, ó, Szubhúti, amit a Tathágata megismert volna a legmagasabb tökéletes tudásra vonatkozóan. És abban, ó, Szubhúti, amit a Tathágata megismert és tanított, nincsen sem igazság, sem hamisság. 11. Ezért hirdeti a Tathágata: "Minden létező Buddha-létező." És miért? Mert a Tathágata minden létezőt nem-létezőként hirdetett. Ezért nevezünk minden létezőt Buddha-létezőnek.
12. Nos, vegyünk például egy embert, ó, Szubhúti, akinek hatalmas teste van.
13. A tiszteletreméltó Szubhúti megjegyezte:
Az az ember, akiről a Tathágata úgy beszélt, mint testtel rendelkező emberről, mint nagy testtel rendelkező emberről, róla, ó, Buddha, úgy beszélt a Tathágata mint nem-testtel rendelkező emberről, s ezért nevezzük őt testtel, sőt, nagy testtel rendelkező embernek.
14. A Buddha mondta:
Így van, ó, Szubhúti, és ha egy bódhiszattva azt mondaná "Megmentek minden lényt", akkor őt nem nevezhetnénk bódhiszattvának. Hogy miért? Van-e bármi, amit bódhiszattvának nevezünk?
15. Szubhúti azt felelte:

Bizony nincs, ó, Buddha, nincs semmi, amit bódhiszattvának nevezünk.

16. A Buddha így szólt:
Ezért tanítja a Tathágata: "Egyetlen létezőnek sincs önvalója, élete, lelke, személyisége" Ha, ó, Szubhúti, egy bódhiszattva azt mondaná: "Számos Buddha Földet fogok teremteni", akkor nem mondana igazat. És miért?

17. Mert amikor "számos Buddha Földről, bizony, számos Buddha Földről" esett szó, ó, Szubhúti, akkor ezekről a Tathágata mint nem-Buddha Földekről beszélt. Ezért nevezzük ezeket Buddha Földeknek.
18. A bódhiszattva, ó, Szubhúti, aki tudja, hogy minden létező önvaló nélküli, azt nemes szellemű bódhiszattvának nevezi a tökéletesen és teljesen megvilágosodott Tathágata.

XVIII.
1. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, rende1kezik-e a Tathágata testi szemmel?
2. Szubhúti azt felelte:
Így van, ó, Buddha, a Tathágata rendelkezik testi szemmel.

3. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, rendelkezik-e a Tathágata isteni szemmel?
4. Szubhúti azt felelte:
Így van, ó, Buddha, a Tathágata rendelkezik isteni szemmel.

5. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, rendelkezik-e a Tathágata bölcsesség-szemmel?
6. Szubhúti azt felelte:
Így van, ó, Buddha, a Tathágata rendelkezik bölcsesség-szemmel.
7. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, rendelkezik-e a Tathágata a Tan szemével?
8. Szubhúti azt felelte:

Így van, ó, Buddha, a Tathágata rendelkezik a Tan szemével.
9. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, rendelkezik-e a Tathágata egy buddha szemével?
10. Szubhúti azt felelte:
Így van, ó, Buddha, a Tathágata rendelkezik egy buddha szemével.
11. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, használta-e a Tathágata az "ahány homokszem van a hatalmas Gangesz folyóban" kifejezést a homokszemekre?
12. Szubhúti azt felelte:
Így van, ó, Buddha, a Tathágata használta a homokszemek kifejezést.
13. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, ha oly sok Gangesz folyó lenne, mint ahány homokszem van a hatalmas Gangesz folyóban; s ha annyi világ lenne, mint ahány homokszem ezekben van, akkor sok világ lenne?
14. Szubhúti azt felelte:
Így van, ó, Buddha, így van, akkor e világok száma nagy lenne.
15. Akkor a Buddha mondá:
Ahány lény található együttvéve azokban a világokban, én mindegyikük összetett gondolatmenetét ismerem. És miért? Mert amirő1 gondolatmenetként, bizony, gondolatmenetként volt szó, ó, Szubhúti, azt a Tathágata nem-gondolatmenetként hirdette, ezért neveztük gondolatmenetnek És miért?

16. Mert, ó, Szubhúti, a múltbeli gondolat nem ragadható meg, a jövőbeli gondolat nem ragadható meg, és a jelenlegi gondolat sem ragadható meg.

XIX.
1. Mit gondolsz, ó, Szubhúti, ha egy jó család fia vagy lánya ezt a milliószor millió világot magában foglaló mindenséget megtöltené a hét nemes anyaggal, és ajándékul adná a tökéletesen és teljesen megvilágosodott buddháknak, vajon ama jó család fia vagy lánya ennek következtében nagy érdemet halmozna-e fel?
2. Szubhúti így felelt:
Igen, nagyot.
3. A Buddha így szólt:
Így van, Szubhúti, így van; a jó család ama fia vagy lánya e tette révén nagy érdemet halmozna föl, mérhetetlenül nagyot és megszámlálhatatlanul sokat. És miért?

4. Mert ami érdemhalmazként került szóba, azt a tathágata nem-érdemhalmazként hirdette. Ha, ó, Szubhúti, létezne érdemhalmaz, akkor a Tathágata nem hirdette volna: "Az érdemhalmaz, az érdemhalmaz!"

XX.

1. Mit gondolsz tehát, Szubhúti, látható-e a Tathágata testének szemmel látható alakjában?

2. Szubhúti így felelt:
Bizony nem, ó, Buddha, a Tathágata nem látható meg testének szemmel látható alakjában. Hogy miért?

3. Mert, ami, ó, Buddha, a látható test alakjaként, a látható test alakjaként került szóba, azt a Tathágata a látható test nem-alakjaként hirdette, ezért nevezzük azt a látható test alakjának.
4. A Buddha kérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, látható-e egy tathágata ismertetőjegyei alapján?
5. Szubhúti így válaszolt:
Bizony nem, ó, Buddha, egy tathágata nem látható saját jegyei alapján. Hogy miért? Mert amit a Tathágata saját jegyként hirdetett, azt valójában a nem-saját jegyekként hirdette, s ezért nevezzük ezeket saját jegyeknek.

XXI.

1. A Buddha megkérdezte:
Mit gondolsz, ó, Szubhúti, ily módon gondolkodik-e a Tathágata: "Én tanítottam a Tant?"

2. Szubhúti így felelt:
Bizony nem, ó, Buddha, a Tathágata nem gondolkodik így: "Én tanítottam a Tant."

3. A Buddha azt mondta:
Ha valaki azt mondaná, hogy a Tathágata tanította a Tant, akkor hamisan szólna; mintha olyasmibe kapaszkodna, ami nincs ott. Hogy miért? Mert, ó, Szubhúti, a Tan tanításáról, bizony, a Tan tanításáról esett szó.

4. Ó, Szubhúti, nincs semmi, amit a "Tan tanítása" néven észlelhetnénk.
5. Ezután a tiszteletreméltó Szubhúti e szavakkal fordult a Buddhához:

Vajon, ó, Buddha, lesz bármely lény a jövőben, az utolsó időben, az utolsó pillanatban, az utolsó ötszáz évben, az igaz Tan romlása idején, aki e Tan hallatán hinni fog?

6. A Buddha felelte:
Ők, Szubhúti, se lények, se nem-lények. És miért? Mert, ó, Szubhúti, akikről mint lényekről, mint lényekről eset szó, azokról mint nem-lényekró1 beszélt a Tathágata, s ezért nevezzük őket lényeknek.

XXII.
1. Mit gondolsz, Szubhúti, létezik-e bármi, amit a legmagasabb tökéletes tudásként ismerne a Tathágata?
2. A tiszteletreméltó Szubhúti így válaszolt:
Bizony nincs, ó, Buddha, nincs semmi, amit a legmagasabb tökéletes tudásként ismerne a Tathágata.
3. A Buddha hozzáfűzte:
Így van, Szubhúti, így van. A legkisebb dolog sem található vagy ragadható meg abban, azért nevezzük a legmagasabb tökéletes tudásnak.

XXIII.
1. Továbbá, Szubhúti, abban minden ugyanolyan, azon belül nincsen semmi különbség, s ezért nevezzük a legmagasabb tökéletes tudásnak. Mentes az önvalótó1, létezéstől, élettől, személyiségtől

2. a legmagasabb tökéletes tudás mindig ugyanaz, s minden üdvös dologgal azonos. Hogy miért?

3. Mert amelyeket mint üdvös dolgokat, bizony, mint üdvös dolgokat hirdetett a Tathágata, ó, Szubhúti, azokat mint nem-dolgokat hirdette, s ezért nevezzük őket üdvös dolgoknak.

XXIV.
1. És ha, ó, Szubhúti, egy nő, avagy férfi, annyi halmot gyűjtene össze a hét nemes anyagból, ahány Szuméru, a hegyek királya található egy milliószor milliónyi világot tartalmazó mindenségben, s ezeket ajándékul adná a tökéletesen és teljesen megvilágosodott tathágatáknak;

2. s ha egy jó család fia vagy lánya kiválasztana a Tan e magyarázatából, e Túlvivő Bölcsességből egy versszakot, mindössze négy sort, s ezt megtanítaná másoknak, akkor, ó, Szubhúti, ez utóbbi érdemeihez viszonyítva,

3. az előbb említett érdemek egy század, sőt, ezred, százezred, tízmilliomod, százmilliomod, százezred tízmilliomod részt sem tennének ki. Arányuk számmal, törttel, számolással, összehasonlítással, közelítéssel vagy megfeleltetéssel ki nem fejezhető.

XXV.

1. Mit gondolsz, ó, Szubhúti, vajon így gondolkodik-e egy tathágata: "Lényeket szabadítottam meg." Nem szabad így vélekedned, ó, Szubhúti. És miért? Mert nincs olyan lény, akit a Tathágata szabadított meg.

2. És ha lenne olyan lény, akit a Tathágata szabadított meg, akkor a Tathágata hinne egy énségben, hinne egy lényben, hinne egy lélekben, hinne egy személyiségben. S amit az énségben való hitnek nevezünk, azt nem-hitként hirdeti a Tathágata.

3. S mégis a gyermeteg, tudatlan lények hittek benne; ám ezeket a gyermeteg, tudatlan lényeket valójában mint nem-lényeket tanította a Tathágata. Ezért nevezzük őket gyermeteg, tudatlan lényeknek.

XXVI.
1. Mit gondolsz, ó, Szubhúti, látható-e a Tathágata ismertetőjegyei alapján?

2. Szubhúti így felelt:
Bizony nem, ó, Buddha. Amennyire én ismerem a Tathágata magyarázatának értelmét, a Tathágata nem látható azáltal, hogy jeleket birtokol.

3. A Buddha így szólt:
Helyes, helyes, Szubhúti, így van, Szubhúti, úgy van, ahogy mondod, egy tathágata nem látható saját jegyei alapján. Hogy miért?

4. Mert, ó, Szubhúti, ha egy tathágata látható lenne azáltal, hogy jegyeket birtokol, akkor egy kerékforgató világkirály is tathágata lenne; ezért egy tathágata nem látható saját jegyei alapján.

5. A Buddha ez alkalomból a következő gáthát mondta:

6. Akik a formám alapján láttak, s a hangom alapján hallottak engem,

Azok helytelen úton járnak, s nem pillanthatnak meg soha.

7. Egy buddha a Tan alapján látható meg, mert a buddháknak Tan-testük van;
A Tan igaz természete nem érthető meg, s nem ragadható meg, mint egy tárgy.

XXVII.
1. Mit gondolsz, ó, Szubhúti, vajon a Tathágata ismertetőjegyei révén ismerte meg a legmagasabb tökéletes tudást? Nem szabad ezt gondolnod, ó, Szubhúti. Hogy miért?

2. Mert, ó, Szubhúti, a legmagasabb tökéletes tudást a Tathágata nem saját jegyei alapján ismerte meg.

3. S ne mondja senki, ó, Szubhúti, hogy bárminek az elpusztítását vagy megsemmisítését hirdetik azok, akik a bódhiszattvák ösvényére léptek.

XXVIII.
1. És ha, ó, Szubhúti, egy jó családból származó fiú, avagy leány annyi világmindenséget megtölt a hét nemes anyaggal, ahány homokszem van a Gangesz folyóban, és ajándékul adja a tökéletesen és teljesen megvilágosodott tathágatáknak;

2. s ha egy bódhiszattva rendületlenül megmarad az önvaló nélküli és nem-teremtett dolgokban, akkor ez utóbbi, cselekedete alapján mérhetetlenül nagyobb és megszámlálhatatlanul több érdemet halmoz föl.
3. Azonban, ó, Szubhúti, egy nemes szellemű bódhiszattva ne tekintse magáénak a felhalmozott érdemeket.
4. A tiszteletreméltó Szubhúti megkérdezte:
Tehát egy bódhiszattva ne tekintse magáénak a felhalmozott érdemeket?
5. A Buddha így válaszolt:
Szerezzen érdemeket, de ne ragaszkodjon hozzájuk. Ezért mondjuk így: szerezzen érdemeket.

XXIX.
1. S továbbá, ó, Szubhúti, ha valaki azt mondaná, hogy a Tathágata megy, jön, áll, ül, vagy lefekszik, az, ó, Szubhúti, nem érti a tanításaimat. És miért?

2. Mert a tathágata kifejezés olyan valakit jelöl, aki nem távozik sehová, s nem érkezett sehonnan, s ezért nevezik tathágatának, lévén tökéletesen és teljesen megvilágosodott.

XXX.
1. Továbbá, ó, Szubhúti, ha egy jó családból származó fiú vagy lány venne annyi világot, ahány porszemet tartalmaznak a földek ebben milliószor millió világot felölelő mindenségben, s ezeket olyan finom porrá őrölné, mint amilyen mérhetetlenül nagy erőkifejtéssel előállítható, és amit a legkisebb részecskék halmazának nevezünk, akkor, mit gondolsz, ó, Szubhúti, sok részecskébó1 álló halmaz lenne az?
2. Szubhúti azt felelte:
Igen Buddha, igen, az bizony sok részecskéből álló halmaz lenne. Hogy miért? Mert, ó, Buddha, ha sok részecskéből álló halmaz lenne, akkor a Buddha nem nevezné sok részecskéből álló halmaznak. Hogy miért?

3. Mert amit a Tathágata sok részecskébő1 álló halmazként hirdetett, azt a részecskék nem-halmazaként hirdette a Tathágata, s ezért sok részecskéből álló halmaznak nevezzük.

4. És amit milliószor millió világot felölelő mindenségként hirdetett a Tathágata, azt nem-mindenségként hirdette a Tathágata; s ezért azt milliószor millió világból álló mindenségnek nevezzük. És miért?

5. Mert, ó, Buddha, ha volna egy világmindenség, akkor létezne az anyagba vetett hit; s amit a Tathágata az anyagba vetett hitként hirdetett, azt nem-hitként hirdette a Tathágata, s ezért azt az anyagba vetett hitnek nevezzük.
6. A Buddha hozzátette:
És maga az "anyagba vetett hit" is, ó, Szubhúti, kimondhatatlan és kifejezhetetlen; nem dolog és nem nem-dolog, s mégis ragaszkodnak hozzá a gyermeteg lények és a tudatlanok.

XXXI.
1. Hogy miért? Mert, ó, Szubhúti, ha egy ember azt mondaná, hogy a Tathágata az énségben való hitet, a lényben való hitet, a lélekben való hitet, a személyiségben való hitet hirdette, igazat szólna-e?
2. Szubhúti így felelt:
Bizony nem, ó, Buddha, bizony nem; nem mondana igazat. Hogy miért? Mert, ó, Buddha, amit az énségben való hitként hirdetett a Tathágata, azt nem-hitként hirdette; ezért nevezzük az énségben való hitnek.
3. A Buddha így szólt:

Így tehát, ó, Szubhúti, minden dolgot így kell érzékelnie, szemlélnie, és elhinnie annak, aki a bódhiszattvák ösvényére lépett. S olyan módon kell ezeket észlelni, szemlélni és elhinni, hogy az ember ne higgyen sem egy dolog képzetében, sem egy nem-dolog képzetében. És miért?

4. Mert mondván: "Egy dolog képzetét, egy dolog képzetét úgy hirdette a Tathágata, mint egy dolog nem-képzetét."

XXXII.
1. És, ó, Szubhúti, ha egy nemes szellemű bódhiszattva számtalan mérhetetlenül nagy világmindenséget megtöltene a hét nemes anyaggal, és ajándékba adná azokat a tökéletesen és teljesen megvilágosodott tathágatáknak;

2. s ha egy jó család fia vagy lánya kiválasztana a Tan e magyarázatából, e Túlvivő Bölcsességből egy mindössze négysoros versszakot, s ezt megtanulná, elismételné, megértené, és hiánytalanul elmagyarázná másoknak, akkor ez utóbbi mérhetetlenül nagyobb és megszámlálhatatlanul több érdemet halmozna fel.

3. S mi a magyarázata ennek?

Mint csillag az égen, káprázat, gyertyaláng,

Délibáb, harmatcsepp, buborék.

Álom, cikázó villám, felhő -
Tekintsünk ilyennek mindent, mi összetett.

4. Így beszélt a Buddha. A kiváló Szubhúti, a szerzetesek és az apácák, a hűséges világi hívők: férfiak és nők, valamint a bódhiszattvák, s az egész világ, isteneivel, embereivel, félisteneivel és gandharváival együtt elragadtatottan magasztalta a Buddha tanítását.

Így végződik a Gyémántvágó szútra, az áldott Túlvivő Bölcsesség.

FORRÁSOK

Bánfalvi András, Gyémánt szútra, Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1998.

The Diamond Sutra, Provided by The Plum Village and SUNY Stony Brook BSPG

The Diamond Sutra, Concord Grove Press, 1983.

The Diamond Sutra, tr. by A. F. Price, The Buddhist Society, London, 1947.

The Diamond Sutra, tr. by E.B. Cowell, F. Max Mulller, and J. Takakusu

Agócs Tamás: A Gyémántvágó szútra, 1997.

Han Shan kommentárja a Gyémánt szútrához, Ch’an and Zen Teaching – First Series, tr. by Charles Luk

Vajra Prajna Paramita Sutra, Buddhist Text Translation Society, 1997.