(Szanszkritul: Aryātajñāna nāma mahāyāna sūtra)

(Tibetiül: ‘Phags pa ‘da’ ka ma ye shes she bya ba theg pa chen po’i mdo)

Egyszer ezt a beszédet hallottam: a Bhagavan az istenek királyának palotájában tartózkodott az Akanisthában, s tanította a Dharmát az egész udvartartásnak. Miután Ákásagarbha leborult a Bhagavan előtt, ezt kérdezte:

- Világ Tiszteltje, hogyan lássa a bódhiszattva a tudatot a halál idején?

Akkor a Bhagavan válaszolt:

- Ákásagarbha, mikor egy bódhiszattva haldoklik, a halál idejének bölcsességén meditáljon. Ez bölcsesség az, hogy mivel minden jelenség természeténél fogva tiszta, a dolgok nemlétének gondolata a legjobb meditáció. Mivel minden jelenség benne van a bódhicsittában, a nagy együttérzés gondolata a legjobb meditáció. Mivel minden jelenség észlelhetetlen és világosan tiszta, a semmilyen dologhoz sem ragaszkodó gondolat a legjobb meditáció. Mert a tudat felismerése a bölcsesség, a buddhaságot máshol nem kereső gondolat a legjobb meditáció.

A Bhagavan ezt versben is elmondta:

Mivel minden jelenség természeténél fogva tiszta,

Meditálj a dolgok nemlétének gondolatán.

Bódhicsittával,

Meditálj a nagy együttérzés gondolatán.

Természeténél fogva észlelhetetlen, világos tisztaság,

Meditálj mindenféle dologhoz való ragaszkodás nélkül.

A tudat a bölcsesség megjelenésének oka,

Ne keresd a buddhaságot máshol.

Így beszélt a Bhagavan, és az udvartartás, Ákásagarbha bódhiszattva, stb., mind nagyon elégedett volt és dícsérték a Buddha szavait.

A bölcsesség a halál idején mahájána szútra teljes.