A szútra amit „Hibátlan Tisztaságnak” neveznek

Beszélgetés Gangóttara világi nővel

Így hallottam.

Egyszer a Buddha Anáthapindika kertjében tartózkodott, a Dzséta Ligetben közel Srávasztíhoz. Akkor egy világi nő, akit Gangóttarának hívtak eljött Srávasztibeli lakhelyéről, hogy lássa a Buddhát. Fejét a Buddha lábaihoz hajtotta, egyik oldalra húzódott és leült.

A Világ Tiszteltje megkérdezte Gangóttarát: „Honnan jössz?”

A világi nő megkérdezte a Buddhát: „Világ Tiszteltje, ha valaki megkérdezne egy varázslattal létrehozott lényt, hogy vajon honnan jön, hogyan kellene válaszolni?”

A Világ Tiszteltje mondta neki: „Egy varázslattal létrehozott lény nem jön és nem is megy, nem születik és nem is tűnik el; hogy beszélhet valaki egy helyről, ahonnan ez a lény jött?”

Akkor a világi nő kérdezte: „Tán nem igaz, hogy minden dolog látszólagos, miként a varázslat?”

A Buddha mondta: „Igen valóban, amit mondasz az igaz.”

Gangóttara megkérdezte: „Ha minden dolog látszólagos, mint a varázslat, miért kérdezted meg tőlem, hogy honnan jöttem?”

A Világ Tiszteltje mondta neki: „Egy varázslattal létrehozott lény nem megy a létezés gyötrelmes síkjaira, sem pedig a mennybe; és a Nirvánát sem éri el. Gangóttara, ez rád is igaz?”

A világi nő válaszolt: „Ahogy én látom, ha a saját testem különbözne egy varázslattal létrehozottól, akkor beszélhetnék a létezés jó vagy gyötrelmes síkjaira menésről, vagy a Nirvána eléréséről. Nem látok különbséget azonban az én testem és egy varázslattal létrehozott között, így hogyan tudnék beszélni a létezés jó vagy szörnyűséges síkjaira menésről, vagy a Nirvána eléréséről?

Továbbá, Világ Tiszteltje, a Nirvána saját természeténél fogva olyan, hogy nem születik újra a jó vagy szörnyűséges síkokon, nem is tapasztal Parinirvánát. Úgy látom, hogy ugyan ez igaz saját természetemre is.”

A Buddha kérdezte: „Keresed a Nirvána állapotát?”

Gangóttara visszakérdezett: „Ha ezt a kérdést annak tennék fel, aki sosem jött létre, hogyan kellene megválaszolni?”

A Buddha válaszolt: „Ami sosem jött létre az maga a Nirvána.”

Gangóttara kérdezte: „Vajon nem azonos minden dolog a Nirvánával?”

A Buddha válaszolt: „De igen, de igen.”

„Világ Tiszteltje, ha minden dolog azonos a Nirvánával, miért kérdezted tőlem: „Keresed a Nirvána állapotátt?” Ezenkívül, Világ Tiszteltje, ha egy varázslattal létrehozott lény megkérdezne egy másik varázslattal létrehozott lényt: „Keresed a Nirvána állapotát?” mit kellene válaszolni?”

A Világ Tiszteltje mondta neki: „Egy varázslattal létrehozott lénynek nincsenek tudati kötődései (és így nem keres semmit).”

Gangóttara érdeklődött: „A Tathágata kérdése valamiféle tudati kötődésből származik?”

A Világ Tiszteltje mondta neki: „Feltettem a kérdést mert a gyülekezetben vannak jó férfiak és jó nők akiket el lehet vinni az érettséghez. Én szabad vagyok a tudati kötődésektől. Miért? Mert a Tathágata tudja, hogy még a dolgok nevei sem foghatóak fel, nem hogy a dolgok maguk, vagy azok akik a Nirvánát keresik.”

Gangóttara mondta: „Ha így van, miért kell a jó gyökereket felhalmozni a megvilágosodás eléréséért?”

[A Buddha válaszolt:] „Sem a bódhiszattvák sem az ő jó gyökereik nem foghatóak fel, mert a Bódhiszattvák tudatában nincs megkülönböztető gondolat arra vonatkozóan, hogy vajon jó gyökereket halmoznak-e fel, vagy sem.”

Gangóttara kérdezte: „Mit értesz az alatt „nincs megkülönböztető gondolat”?”

A Világ Tiszteltje válaszolt: „A megkülönböztető gondolat hiányát nem lehet megérteni vagy megragadni a gondolkodással. Miért? Mert a [nem megkülönböztető gondolat] állapotában még a tudat is felfoghatatlan, nemhogy a tudati működések. Ezt az állapotot, amiben a tudat felfoghatatlan, úgy nevezik megérthetetlen. Nem lehet megragadni vagy felismerni; sem nem tiszta sem nem tisztátalan. Miért van így? Mert, ahogy a Tathágata mindig tanítja, minden dolog olyan üres és akadálytalan mint a tér.”

Gangóttara érdeklődött: „Ha minden dolog üres mint a tér, miért beszél a Világ Tiszteltje formáról, érzésről, felfogásról, késztetésről és tudatról; a [tizennyolc] elemről; a [tizenkét] bejáratról; a függő keletkezés tizenkettes láncolatáról; a szennyezettről és a szennyezetlenről; a tisztáról és a tisztátalanról, a Szamszáráról és a Nirvánáról?”

A Buddha mondta Gangóttarának: „Amikor egy „énről” beszélek, akkor, bár kifejezem a fogalmat egy szóval, valójában, az „én” természete felfoghatatlan. Formáról beszélek, de a valóságban a forma természete felfoghatatlan, és ez ugyanígy van a többi [dharmákkal], egészen a Nirvánáig. Épp ahogy nem tudjuk megtalálni a vizet a délibábban, ugyanúgy nem tudunk találni természetet a formában, és ez ugyanígy van a többivel, egészen a Nirvánáig.

Gangóttara, csak az a személy aki a Dharmával összhangban levő tiszta módon gyakorol, s látja meg hogy semmit sem lehet felfogni, érdemli meg hogy a tiszta mód igazi gyakorlójának nevezzék. Mivel a beképzelt azt mondja, hogy megértett valamit, nem lehet azt mondani róla, hogy biztosan megalapozódott a valódi tiszta módban. Az ilyen beképzelt emberek meg fognak rémülni és kétkedni fognak mikor hallják ezt a mély Dharmát. Képtelenek lesznek magukat megszabadítani a születéstől, öregségtől, betegségtől, haláltól, aggódástól, szomorúságtól, szenvedéstől és a zaklatottságtól.

Gangóttara, Parinirvánám után lesznek olyan emberek, akik képesek terjeszteni ezt a mély Dharmát, ami meg tudja állítani a Szamszára körforgását. Azonban egyes bolondok, gonosz nézeteik miatt, gyűlölni fogják azokat a Dharma mestereket és ártani akarnak majd nekik. Az ilyen bolondok a pokolba zuhannak ezért.”

Gangóttara kérdezte: „Erről a mély Dharmáról beszélsz, ami meg tudja állítani a Szamszára körforgását. Mit értesz az alatt, hogy „meg tudja állítani a Szamszára körforgását”?”

A Világ Tiszteltje válaszolt: „Megállítani a Szamszára körforgását nem más, mint átlátni a valóságot, a megérthetetlen birodalmát. Egy ilyen Dharmát nem lehet megsérteni vagy elpusztítani. Ezért nevezik a Dharmának, ami meg tudja állítani a Szamszára körforgását.”

Akkor a Világ Tiszteltje barátságosan mosolygott és homlokából kék, sárga, vörös, fehér és kristálytiszta fényeket bocsátott ki. A fények bevilágították mind a számtalan földeket, elérve egészen a Brahmá Mennyig, aztán megfordultak és beléptek a Buddha fejének a tetején.

Ezt látva, a tiszteletreméltó Ánanda ezt gondolta magában: „A Tathágata, az Érdemes, a Tökéletesen Megvilágosodott, nem mosolyog ok nélkül.” Felkelt ültéből, kitakarta jobb vállát, jobb térdére ereszkedett és összetette tenyereit a Buddha irányába, érdeklődve: „Miért mosolygott a Buddha?”

A Buddha válaszolt: „Emlékszem, a múltban, ezer Tathágata ugyanúgy tanította ezt a Dharmát itt, és mindegyik gyülekezetet egy világi nő vezette, akit Gangóttarának hívtak. Miután hallották ezt a Dharmát, a világi nő és az egész gyülekezet elhagyta a világi életet. [Idővel] beléptek a maradék nélküli Nirvánába.”

Ánanda megkérdezte a Buddhát: „Milyen nevet kellene adni ennek a szútrának és hogyan kellene elfogadni és fenntartani ezt?”

A Buddha válaszolt: „Ezt a szútrát „Hibátlan Tisztaságnak” nevezik, és így kellene elfogadni és fenntartani ezzel a névvel.”

Ennek a szútrának a tanítása alatt, hétszáz szerzetes és négyszáz apáca szabadult meg a szennyeződésektől örökre és vált tudatuk szabaddá.

Akkor, a Vágybirodalom istenei varázslattal létrehoztak különféle csodálatos mennyei virágokat és a Buddhára szórták, mondva: „Ritka valóban ez a világi nő, aki félelem nélkül egyenlő feltételek mellett tud beszélgetni a Tathágatával. Bizonnyal már számtalan Buddhát szolgált és tett nekik felajánlásokat, és mindenféle jó gyökereket ültetett el jelenlétükben.”

Miután a Buddha befejezte a szútra elmondását, Gangóttara világi nő és az összes isten, ember, aszúra, gandharva, meg a többiek, örvendeztek a Buddha tanításán. Hittel elfogadták és elkezdték tiszteletteljesen követni azt.