Így tegyen ki képzett a célokban,

ki keresztül akar törni a béke állapotához:

Legyen alkalmas, erényes és őszinte,

könnyen tanítható, kedves és nem büszke,

elégedett és könnyen támogatható,

kevés feladattal, könnyedén élő,

nyugodt érzékszervekkel, önmagán uralkodó,

mértékletes és nem kapzsi a támogatókkal.

A legcsekélyebb dolgot sem teszi,

amit a bölcsek később felróhatnának.

Gondolja: Boldog, elnyugodott,

legyen minden lény boldog szívében.

Bármilyen lény legyen is,

gyenge vagy erős, kivétel nélkül,

hosszú, nagy,

közepes, rövid,

kifinomult, durva,

látott és nem látott,

közeli és távoli,

született és születést kereső:

Legyen minden lény boldog szívében.

Senki ne tévesszen meg mást,

vagy vessen meg bárkit bárhol,

vagy kívánjon másnak szenvedést

dühből, vagy védekezésből.

Ahogy egy anya kockáztatná életét,

hogy megvédje gyermekét, egyetlen gyermekét,

ugyan így kéne egy határtalan szívet fenntartania

minden lénnyel szemben.

Szeretettel a világmindenség iránt,

tartson fenn egy határtalan szívet:

Felül, alul, s körülötte mindenhol,

akadálytalan, ellenségeskedés, vagy gyűlölet nélküli.

Akár áll, sétál,

ül, vagy fekszik,

amíg éber,

eme tudatosság mellett határozza el magát.

Ezt hívják isteni lakhelynek

itt és most.

Nem ragadják el nézetek,

de erényes és tökéletes a látásban,

legyőzte érzéki élvezetek iránti vágyát,

újra soha többé

nem kerül az anyaméhbe.

(KN 1, Khuddhakapatha 9. – Karanija Métta szutta; Thanisszáró Bikkhu és Nyánamoli Théra fordításából.)

Szerzetesek, aki a szereteten keresztüli éberség-szabadulást fenntartja, fejleszti, űzi, kezeli a gyeplőt és alapként veszi, megalapozza, megszilárdítja, megerősíti, s jól alkalmazza, tizenegy haszonnal számolhat. Milyen tizeneggyel?

Könnyedén alszik, könnyedén ébred, nem álmodik rosszat. Kedves az emberi lényeknek, kedves a nem emberi lényeknek. Az istenek védelmezik. Sem tűz, méreg, sem fegyver nem érintheti. Tudata könnyen tesz szert összeszedettségre. Megjelenése ragyogó. Zavarodottság nélkül hal meg és a Brahmá világokba megy, ha nem jutna magasabbra.

Ez az a tizenegy haszon, amivel számolhat az, aki a szereteten keresztüli éberség-szabadulást fenntartja, fejleszti, űzi, kezeli a gyeplőt és alapként veszi, megalapozza, megszilárdítja, megerősíti, s jól alkalmazza.

(AN XI.16 – Métta szutta; Thanisszáró Bikkhu fordításából.)

Ezt a Magasztos mondta, az Arahant mondta, s én így hallottam: Az azonnal a (mennybe való) felemelkedést eredményező erények összes területe nem teszi ki a szereteten keresztüli éberség-szabadulás tizenhatodát. A szeretet – felülmúlva azokat – ragyog, lángol, s sugárzik.

Éppen ahogy az összes csillag fénye nem teszi ki a hold fényességének tizenhatodát, ahogy a hold – felülmúlva azokat – ragyog, lángol, s sugárzik, még inkább, az azonnal a mennybe való felemelkedést eredményező erények összes területe nem teszi ki a szereteten keresztüli éberség-szabadulás tizenhatodát. A szeretet – felülmúlva azokat – ragyog, lángol, s sugárzik.

Éppen ahogy az esőzések utolsó hónapjában, ősszel, mikor az ég tiszta és felhőtlen, a nap, felemelkedve az égre, legyőzi a sötétségbe merült teret, ragyog, lángol, s sugárzik, még inkább, az azonnal a mennybe való felemelkedést eredményező erények összes területe nem teszi ki a szereteten keresztüli éberség-szabadulás tizenhatodát. A szeretet – felülmúlva azokat – ragyog, lángol, s sugárzik.

Éppen ahogy a hajnal előtti sötétségben a hajnalcsillag ragyog, lángol, s sugárzik, még inkább, az azonnal a mennybe való felemelkedést eredményező erények összes területe nem teszi ki a szereteten keresztüli éberség-szabadulás tizenhatodát. A szeretet – felülmúlva azokat – ragyog, lángol, s sugárzik.

Mikor valaki kifejleszti éberen

a határtalan szeretetet,

a béklyókat elkoptatta

a szerzemények

megszűnését látva.

Ha szennyezetlen tudattal

szeretetet érzel

akárcsak egy lény iránt,

abból képzetté válsz.

De egy Nemes Ember,

együtt érző tudattal

minden lény iránt,

rengeteg erényt termel.

Királyi látnokok, kik meghódították

a lényektől nyüzsgő földet,

nekiláttak áldozni:

a lóáldozat, emberáldozat,

víz szertartás, szóma szertartás,

és az „Akadálytalan”,

de ezek nem teszik ki

a szeretet egy jól kifejlesztett tudatának

tizenhatodát;

ahogy az összes csillagkép sem teszi ki

a hold fényességének

tizenhatodát.

Aki nem öl,

s nem is bír ölésre mást,

nem hódít,

s nem is bír hódításra mást,

minden lény iránt szeretettel,

senki iránt sem érez ellenségeskedést.

(KN 4, Itivuttaka 27. – Thanisszáró Bikkhu és John D. Ireland fordításából.)