Tilópa Mahásziddha:

TITKOS UTASÍTÁS A MAHÁMUDRÁ MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ

India nyelvén: Mahámudra-upadésa

Tibet nyelvén: Phyag-rgya chen-po'i man-ngag

Hódolat az egyszerre-jelentkezőnek, a Dicsőnek!

Bár a Mahámudrára senki sem tanítható,

szerencsés Nárópa, ki önmagad sanyargattad,

s a mester iránti tiszteletből tűrtél sok szenvedést,

nyisd ki jól a szíved, és figyelj reám!

Ó jöjj, és nézd e világi dolgok múló természetét;

egyikük sem állandó, álom és illúzió mind!

Káprázat és szemfényvesztés – valójában nincsenek is:

Térj észhez és hagyd ott evilági dolgaidat!

Hagyj hátra otthont és barátot, vess véget

a vonzások és taszítások e szövevényének,

vonulj az erdő mélyére, vagy egy hegyi barlangba,

és ott meditálj egymagadba!

Légy ott csupán, mint aki nem is meditál,

s az elérhetetlent elérve, a Mahámudrát elnyered!

A forgatagban haszontalan minden –

csak vonzásra és taszításra ad okot.

Lényegtelen mindaz, ami készített, megalkotott:

a Valóság Szívét kutasd!

Elméddel az elmén túlit meg nem pillanthatod.

Keresve a keresetlent meg nem találhatod.

Ha az elméntúli keresetlent elérni akarod,

tudatod gyökerénél messd el,

a pőre jelenlét tudatában pihenj!

Hadd ülepedjen le a gondolatok kusza hordaléka.

Ne tagadj, és ne erőltess semmit!

Hagyj csak mindent úgy, ahogy van,

s ha nincs többé mit akarnod és megtagadnod,

a Mahámudrá szabadságát akkor éred el!

Vágd ki gyökerestül e fát: makacs tudatodat,

hogy a létforgatag hajtásai, levelei, virágai

egy csapásra elhervadjanak!

Ha egy sötét helyen nagy hirtelen lámpást gyújtasz,

a több százezer éves sötétség mind egyszerre oszlik el.

Ha öntudatod tiszta fényét gyújtod lángra, csak egy pillanatra,

bűnöd lehet akár többszázezer éves, mind egyszerre múlik el.

A rossz felfogású, ki e szóból nem ért, a levegő-feleslegét jól fújja ki,

hogy légzése csak a pőre jelenlétre szűküljön le,

fagyassza meg tekintetét, s tudatát sokféleképp addig eddze,

míg a jelenlét tudatában önmagában meg nem áll.

Ha a világűr közepét próbálnád megkeresni, rájönnél:

sem közepe, sem vége nincsen, épp ugyanígy:

ha a tudat önmagára irányulva önnön lényegét kutatja,

megáll ott a gondolkozás, saját arcát a tudat ekkor pillantja meg!

Mint az égen szertefoszló

bárányfelhő, mely

sehová sem lett,

és sehol sem maradt,

úgy foszlik szét minden

gondolat, mihelyt

önmagát megpillantva

a tudatosság

hullámzása

megszakad.

Mint ahogy a színtelen és alaktalan űrt

sem fehér, sem fekete felhő be nem színezheti, el nem takarhatja,

úgy a tudat színtelen és alaktalan tiszta fényét

sem fehér, sem fekete tett be nem mocskolhatja.

Ahogy a tündöklő napkorong szívéből kiáradó fényt

többszázezer éves sötétség sem tompíthatja,

úgy az öntudat tisztán ragyogó szívének sugárzását

többszázezer éves körforgásnak homálya sem takarhatja.

Noha a világűrt, az eget üresnek nevezzük,

mégsem foghatjuk rá, hogy az ég tényleg olyan.

Az öntudatot pedig tiszta, ragyogó fénynek hívjuk,

noha nincs miről beszélnünk, ami valóban olyan.

Az égboltot vajon mi támasztja alá?

Mit támaszt az alá? És azt mi tartja fenn?

Az öntudatot a Mahámudrában semmi sem támasztja:

Lazíts! A keresetlen, természetes jelenben engedd el magad!

Ha kötelékeid fellazulnak, megszabadulásod kétségtelen.

Az égbolthoz hasonlít a tudat természete:

Nincs olyan jelenség, ami ne tartozna bele.

Hagyj fel minden ténykedéssel,

engedj el, lazulj bele!

Ne szólj semmit: a szó visszhang csupán!

Ne gondolkozz: lásd, mint múlik el a világ!

A test üreges nádszál, nem lévén veleje.

A tudat, a tér közepe, az elmét meghaladja,

Ne nyomj el és ne erőltess semmit,

lazíts el e térben - engedj el mindent és nyugodj bele!

A Mahámudrá az, ha az elmét semmi sem támasztja meg.

Ha hozzászoksz ehhez, a teljes megvilágosodást elnyered.

Ha nincs észrevett tárgy, a tudat fénylő természete felragyog.

Nincs út, amit követned kéne: az oszlatva-sugárzók útja ez,

a megszokhatatlan. Ha hozzászoksz ehhez,

a teljes megvilágosodást akkor elnyered.

Minden szemlélet fölött úrrá lesz az, kinek

szemében szemlélt és szemlélő megszűnik.

A meditáció fölött csak az nyerhet uralmat,

akinek egyetlen meditációs támasza sem marad.

A cselekvés fölött csak az nyerhet uralmat,

aki erőfeszítés nélkül ténykedik.

Az eredmény csak akkor válhat valóra,

ha a remény és félelem tovatűnik.

Mindezek sosem keletkezett alapját

hajlamok homálya sosem fedi.

Ne légy egykedvű, de semmit se várj:

E nem keletkezett valóság szívében engedd el magad!

A jelenségvilág így magában világlik,

és az elme a dolgokból kifogy.

A szemlélet királya az a nézet, amely a korlátok alól felszabadult.

A meditáció királya az, amely mindennek korlátlan szabadságot ad.

A cselekvés királya az, amely erőltetés nélkül, önmagából fakad.

Az eredmény királya az, aki pártatlanul, önmagában létezik.

Tetted előbb zúgó hegyipatak,

később mint a Gangesz, lassan, megfontoltan halad,

végül elnyugszik a most tengerében,

mint a gyermek anyja ölében.

Sem a titkos mantrák, sem az önfelülmúló megismerés,

sem a fegyelmi rendszabályzat kosarának tanai,

sem a szent szövegek, sem a filozófiai rendszerek

nem képesek megláttatni a Mahámudrá tiszta fényét.

Ne figyelj semmire, számolj le minden másra-vágyással.

A gondolatok, mint a tenger hullámai, maguktól kélnek, maguktól elülnek.

Ha másra-vágyás ébred benned, a ragyogó fényt nem láthatod!

Ha bármiféle elvhez igyekszel tartani magad,

igazi kötelmedet akkor elhanyagolod.

De ha nem távolodsz el attól, ami sehol sincs és nem látható,

a szilárd megtapasztalás lámpásaként világítasz

a nemtudás sötétjében.

Ha minden másra-vágyással leszámolsz,

és semmiféle szélsőségbe nem esel bele,

az összes szentirat és tanítás jelentését megérted.

Ha ebbe belenyugszol, a körforgás börtönéből kijutsz.

Ha ebben kitartasz, bűntudatod fátyla a fénybe enyészik,

és a tanítás lámpásának fognak nevezni.

Az ostobaság szülöttjeit, kik nem hisznek ebben,

a létesülés örvénye mindig elragadja;

mennyi kínszenvedést kell ezért megélniük szegényeknek!

A kíntól menekülni vágyó bölcs mesterre bízza magát,

kinek jótékony hatására felszabadul az elméje.

Ha nőtárssal gyakorolsz, és az üres gyönyör-tudat felkél,

egyensúlyozd ki a módszer és bölcsesség energiáját,

lassan engedd le, majd vezesd fel a fejtető-csakrába,

tartsd meg ott, és áraszd el vele a testet!

Így hosszú életet élhetsz, miközben hajad nem őszül,

az életerőtől kicsattansz, arcod teliholdként ragyog.

Csodás képességeid hamar jelentkeznek,

és minden a végső megvalósítás felé mutat.

Kolofon:

E huszonnyolc versszakos titkos utasítást a Mahámudrá megvalósításához Tilópa, a nagy guru és

mahásziddha adta át a Gangesz folyó partján Nárópának, a bölcs kasmíri beérkezettnek, tizenkét

megpróbáltatásának végeztével. Nárópa e tanítást huszonnyolc verszakban, szanszkritul adta át Marpa

Csökji Lodrőnek, a nagy tibeti fordítónak, aki tibeti szabadfordítást készített belőle szülőfalujában, a Tibet

és Bhután határán fekvő Pulahariban.

Az indiai Kangra-völgyben fekvő Tasi-dzsong kolosorban Khamtrul Rinpócse szóbeli tanítása alapján

angolra fordította Kunzang Tenzin (Keith Dowman), 1977-ben. Az általa felhasznált szöveg a Gyalwa

Karmapa szikkimi kolostorában, a Rumtekben nyomtatott Do ha mdzod brgyad ces bya ba Phyag rgya

chen po'i man ngag gsal bar ston pa'i gzhung című, Mahámudrá-útmutatásokat tartalmazó gyűjteményből

származik, melyben a mű Phyag rgya chen po'i man ngag, vagy Phyag rgya chen po'i tshig rkang nyi shu

rtsa brgyad pa címen szerepel. (Megtalálható Keith Dowman honlapján a www.KeithDowman.net-en.)

E fordítást a tibeti Tengyur pekingi kiadásában 3132-es szám alatt szereplő Phyag chen

Ganga ma című szöveggel egybevetette, a versszakokat az ott található sorrendnek megfelelően

átrendezte és Keith Dowman 1997-es budapesti tanításai alapján magyarra fordította Kunzang Tendzin

(Agócs Tamás), Buda városában, az Úr 2000-ik évében.

SZARVAM MANGALAM!

Minden Lénynek Béke Adassék!

Megjelent az alábbi könyv függelékeként:

Sabkar Lama: A Garuda röpte (A Tan Kapuja, 2003)

181-6. oldal

---

Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban

Tisztelet a Nyolcvannégy Mahásziddhának!
Tisztelet a Mahámudrának!
Tisztelet a Vadzsra Dákininek!

A Mahámudrát nem lehet tanítani. De legértelmesebb Narópa,
Mivel szigorú gyakorlást végeztél,
Kitartó a szenvedésben és odaadó voltál a Gurud iránt,
Magasztos, fogadd e titkos útmutatást szívedbe.

Áll valamin a tér? Min nyugszik?
Miként a tér, a Mahámudra semmitől sem függ;
Lazíts és állapodj meg az egynemű tisztaság folyamában,
És kötelékeid engedésével a megszabadulás bizonyos.

Az üres ég nézésében a látvány megszűnik;
Hasonlóképp, mikor a tudat néz magába a tudatba,
A csapongó és fogalmi gondolat sora véget ér
És elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.

Mint a reggeli köd, ami a levegővben eloszlik,
Nem megy sehova, hanem megszűnik létezni,
A fogalmiasítás hullámai, a tudat összes terméke, eloszlik,
Mikor tudatod igaz természetét látod.

A tiszta térnek sem színe sem alakja
És nem szennyezhető feketévé, vagy fehérré;
Ugyanígy, a tudat lényege túl van színen és alakon
És nem szennyezik fekete vagy fehér tettek.

Ezer világkorszak sötétsége erőtlen
Hogy elhomályosítsa a nap szívének kristály tisztaságát;
Hasonlóképp a szamszára világkorszakai erőtlenek
Hogy elfátyolozzák a tudat lényegének tiszta fényét.

Bár a teret üresnek mondják,
Valójában kifejezhetetlen;
Bár a tudat természetét tiszta fénynek hívják,
Minden megnevezése alaptalan szóbeszéd.

A tudat eredeti természete térszerű;
Áthat és körbefog minden dolgot a nap alatt.

Légy mozdulatlan és maradj ellazult őszinte nyugalomban,
Légy csendben és hagyd a hangot visszhangként verődni,
Tartsd tudatod némán és figyeld minden világ végét.

A test lényegileg üres, mint a nádszár
És a tudat, mint tiszta tér, teljesen meghaladja a gondolatvilágot:
Nyugodj belső természetedbe elhagyás és irányítás nélkül,
Tárgy nélküli tudat a Mahámudra,
És a gyakorlás tökéletesítésével elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.

A Mahámudra tiszta fényét nem tudják felfedni
Szentiratai, vagy elméleti értekezései
A Mantravádának, a Páramitáknak, vagy a Tripitakának;
Elkendőzik a tiszta fényt fogalmak és eszmék.

Merev előírások rögzítésével megrontod az igazi szamaját,
De a tudati cselekvések megállásával minden rögzült fogalom elhal;
Mikor az óceán áradása egységben van békés mélyével,
Mikor a tudat sosem tér el a meghatározatlan nem-fogalmi igazságtól,
A töretlen szamaja szellemi sötétségben gyújtott lámpás.

Értelmi önteltségtől szabadon, dogmatikus elvek visszautasításával,
Minden iskola és irat igazsága felfedetik.

A Mahámudrában elmélyülve szabad vagy a szamszára börtönétől;
A Mahámudrába helyezkedve felemésztődik bűntudat és bánat;
És mint a Mahámudrá tanítója, te vagy a Tan fénye.

A bolond, aki tudatlanságában elutasítja a Mahámudrát,
Nem ismer mást, csak küzdelmet a szamszára áradásában.
Légy együttérző azokkal, kik folytonos szorongásban szenvednek!
Ha eleged van a nem enyhülő fájdalomból és megszabadulásra vágysz, tarts ki egy tanító mellett,
Mert mikor áldása megérinti szívedet, tudatod megszabadul.

KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!
Befektetni a szamszárába hasztalan; az minden aggály gyökere.
Mivel a világi érdekeltség értelmetlen, keresd a valóság szívét!

A tudat kettőségeinek meghaladásában van a Legfelsőbb látás;
A nyugodt és csendes tudatban vna a Legfelsőbb Meditáció;
A természetességben van a Legfelsőbb Cselekvés;
És mikor minden remény és félelem meghalt, a Célt elérted.

Minden tudati képen túl a tudat természetesen tiszta:
Ösvény nélkül követed a Buddhák ösvényét;
Módszer nélkül nyered el a legfelsőbb megvilágosodást.

KJÉ MA! Figyelj rokonszenvvel!
Belátással sanyarú világi helyzetedbe,
Megérted semmi sem tartós, hogy minden álomszerű,
Értelmetlen káprázat, mi feszültséget és unalmat kelt,
Fordulj meg és hagyd el földi törekvéseid.

Vágd el érdekeltségedet otthonoddal és barátaiddal
És meditálj egyedül az erdőben vagy a hegyekben,
Légy ott a nem-meditáció állapotában
És eléred a nem-elérést, eléred a Mahámudrát.

A fa kiterjeszti ágait és leveleket növeszt,
De mikor gyökerét elvágják, lombja elfonnyad;
Ugyanígy, mikor a tudat gyökerét elvágod,
A szamszára fájának ágai meghalnak.

Ezer világkorszak sötétségét elűzi egyetlen lámpás;
Hasonlóképp, a tudat tiszta fényének egyetlen villanása
Kitörli világkorszakok karmikus kötöttségeit és szellemi vagságát.

KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!
A tudaton túli igazságot nem ragadja meg a tudat semelyik képessége;
Kényszeres cselekvéssel nem érthető a nem-cselekvés értelme;
Hogy felismerd a nem-cselekvés és tudaton túli értelmét,
Vágd el a tudatot gyökerénél és maradj a csupasz éberségben.

Hagyd a tudati cselekvés saras vizeit megtisztulni;
Tartózkodj az igenlő és tagadó kivetítésektől -
hagyd egyedül a jelenségeket:
A tapasztalati világ, hozzáadás és elvevés nélkül, a Mahámudra.

A születetlen mindenütt jelenlevő alap feloldja késztetéseid és káprázataid:
Ne légy öntelt vagy számító, hanem maradj a születetlen lényegben
És hagyd minden elméleted magadról és a világról elolvadni.

A legmagasabb látás kinyit minden kaput;
A legmagasabb meditáció megméri a végtelen mélységeket;
A legmagasabb cselekvés irányítatlan, mégis határozott;
És a legmagasabb cél a köznapi lény remények és félelmek nélkül.

Először a karmád olyan, mint a szurdokban ömlő folyó;
Középidőban áramlása, mint a Gangesz, finoman kanyarog;
És végül, ahogy a folyó eggyé válik az óceánnal,
Tökélyben végződik, mint anya és fia találkozása.

Ha tudatod tompa és képtelen gyakorolni ezeket az útmutatásokat,
Tartsd vissza lényegi lélegzetedet és bocsásd ki éberséged életerejét,
Rögzített nézés gyakorlásával - a tudat összeszedésének módszereivel,
Fegyelmezd magad, míg megmarad a teljes éberség állapota.

Mikor karmamudrát gyakorolsz, a boldogság és üresség
tiszta ébersége fel fog kelni:
Belátás és eszköz áldott egységében összeszedetten,
Lassan küld le, tartsd meg és húzd fel a bódhicsittát,
És vezesd el a forráshoz, telítsd az egész testet.
De csak ha vágy és ragaszkodás nincs már, akkor fog amaz éberség felkelni.

Akkor hosszú életet és örök fiatalságot nyersz, megtelsz mint a hold,
Ami ragyogó és tiszta, az oroszlán erejével,
Gyorsan földi hatalmat és a legfőbb megvilágosodást megszerzed.

Maradjon ez a magvas útmutató a Mahámudrához
A szerencsés lények szívében.

A "Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban" a Nagy Guru és Mahásziddha Tilópa adta át a Kasmíri Pandit, Bölcs és Sziddha Narópának közel a Gangeszhez a Tizenkét Gyakorlat teljesítésének alkalmával. Narópa a tanítást szanszkritul adtá át huszonnyolc versszakban a nagy tibeti fordító, Mar pa Chos kyi blos gros-nak, aki egy szabad fordítást készített falujában, Pulahari-ban, a Tibet-Bhután határon.
Ezt a szöveget tartalmazza a Mahámudra útmutatás gyűjteménye, amit úgy hívnak: Do ha mdzod brgyad ces bya ba Phyag rgya chen po'i man ngag gsal bar ston pa'i gzhung, melyet a Gyalwa Karmapa kolostorában nyomtattak ki a szikkimi Rumtek-ben. A tibeti címe: Phyag rgya chen po'i man ngag, or Phyag rgya chen po rdo rje'i tsig rkang nyi shu rtsa brgyad pa.
Az angol fordítást Kunzang Tenzin készítette 1977-ben, azután, hogy Khamtrul Rinpoche átadta neki a szóbeli tanításokat Indiában, a Kangra völgyben, Tashi Jong-ban.
Magyarra fordította: Hadházi Zsolt.

---

Tilópa: A mahámudrá éneke

A mahámudra túl van szavakon és jelképeken,
De neked, buzgó és hűséges Narópa, ezt el kell mondanom.

Az ürességnek nem kell támasz. A mahámudra nem nyugszik semmin sem.

Erőfeszítés nélkül, de természetesnek maradva,
Letörheted az igát, így elérheted a megszabadulást.

Ha semmit sem keresel a térbe nézve,
Ha a tudattal figyeled a tudatot,
Elpusztítod a megkülönböztetéseket és eléred a buddhaságot.

Az égen vándorló felhőknek nincs gyökerük, nincs otthonuk,
És a tudatban suhanó megkülönöztető gondolatoknak sincs.
Mikor meglátod az én-tudatot, a megkülönböztetés leáll.

A térben alakok és színek formálódnak
De se fekete, se fehér nem színezi a teret.
Minden dolog az én-tudatból jelenik meg.
Erények és vétkek nem szennyezik a tudatot.

Az idők szötétsége nem takarja el a ragyogó napot.
A szamszára hosszú világkorszakai sosem rejthetik el a tudat csillogó fényét.

Bár szavakat mondanak az üresség magyarázatához, az ürességet mint olyat sosem lehet
kifejezni. Bár azt mondjuk "a tudat világos fény", az túl van minden szón és
jelképen. Bár a tudat lényegében üres, minden dolgot átölel és magában foglal.

Ne csinálj semmit a testtel, csak nyugtasd el.
Szorosan csukd be szád és maradj csendben.
Ürítsd ki tudatod és ne gondolj semmire se.
Mint egy üreges bambusz, kényelmesen legyen tested.
Adás és vevés nélkül tudatod helyezd nyugalomba.
A mahámudra olyan, mint a semmihez sem kötődő tudat.
Így gyakorolva idővel eléred a buddhaságot.

A mantra és a tökéletességek gyakorlása, útmutatások a szútrákban és
az előírásokban, és a tanítások az iskoláktól és iratokból
nem hozzák el a Belső Igazság megvalósítását.
Mert ha a tudat vággyal telve célt keres, csak
elrejti a fényt.

Aki megtartja a tantrikus előírásokat, mégis megkülönböztet, elárulja a megvilágosodás
fogadalmait.
Állíts meg minden cselekvést, hagyj el minden vágyat, hagyd a gondolatokat megjelenni és eltűnni, ahogyan vannak
mint az óceán hullámai.
Aki sosem bántalmazza a nem-tartózkodást sem a nem-megkülönböztetés alapelveit,
betartja a tantrikus előírásokat.

Aki elhagyja a vágyat és nem ragaszkodik ehhez vagy ahhoz,
Látja a valódi jelentését az iratoknak.

A mahámudrában minden bűnöd elég. A mahámudrában megszabadulsz
eme világ börtönétől. Ez a Dharma legfőbb fáklyája. Akik
nem hisznek benne, azok bolondok, kik örökre nyomorúságban és bánatban fognak fetrengeni.

A megszabadulásra törekvéshez támaszkodj egy gurura. Mikor tudatod megkapja
a guru áltását, a megszabadulás közel van.
Jaj, ebben a világban minden dolog értelmetlen, csupán a bánat magvai.
A kis tanítások tettekhez vezetnek. Csak olyan tanításokat kövess, melyek nagyok.

Túllépni a kettősségen a királyi nézet, legyőzni a zavarodottságot a királyi gyakorlat, a nem-gyakorlás ösvénye a buddhák útja. Aki
azt az ösvényt játja, eléri a buddhaságot.

Múlandó ez a világ, mint a látomások és az álmok.
Lényege nincsen. Ne ragaszkodj a világhoz se rokonodhoz.
Vágd el a vágy és gyűlölet köteleit. Meditálj erdőkben és hegyekben.
Ha erőfeszítés nélkül könnyedén megmaradsz a "természetes állapotban", hamarosan a mahámudrát
elnyered és eléred a nem-elérést.

Vágd el a fa gyökerét és a levelek elfonnyadnak.
Vágd el a tudatod gyökerét és a szamszára összeomlik.

Bármely lámpa fénye eloszlatja egy pillanat alatt hosszú világkorszakok sötétségét.
A tudat erős fénye egyetlen villanással elégeti a tudatlanság fátyolát.

Aki ragaszkodik a tudathoz, nem látja az igazságot, ami túl van a tudaton.
Aki küzd a Dharma gyakorlásátért nem találja meg a gyakorláson-túli igazságát.
Tisztán vágj keresztül a tudat gyökerén és nézz csupaszon.
Szakadj le minden megkülönöztetéstől és maradj könnyedén.

Ne adj és vágy, csak maradj természetes, mert a mahámudta túl van minden
elfogadáson és elutasításon.
Mivel a tudatosság nem született, senki sem akadályozhatja vagy szennyezheti be.
Megmaradva a "születetlen" birodalomban, minden jelenség eloszlik a
végső Dharmába.
Minden akaratosság és büszkeség semmivé tűnik.
A legfelsőbb megértés meghalad minden ezt és azt.
A legfelsőbb tetthez nagy találékonyság tartozik, ragaszkodás nélkül.
A legfelsőbb elérés az itt levő megértése remény nélkül.

Először a jógi tudatát zúgónak érzi, mint a vízesés.
Középidőben, mint a Gangesz, lassan és finoman folyik.
Végül egy nagy tágas óceán,
ahol a gyerek és anya fényei eggyé olvadnak.

(Forrás: Teachings of the Buddha, Ed. Jack Kornfield. Fordítás: Hadházi Zsolt)