惠能即會祖意。三鼓入室。祖以袈裟遮圍。不令人見。為說金剛經。至應無所住而生其心。惠能言下大悟。一切萬法不離自性。

Hui-neng a pátriárka üzenetének megfelelően az éj harmadik szakában belépett a szobába. A pátriárka köpenyével eltakarta magukat, hogy mások ne lássák őket, majd a Gyémánt szútráról beszélt. Amint ahhoz a részhez ért, hogy „Ébreszd fel tudatod semmire sem támasztva!¹”, Hui-neng a szavakra teljesen megvilágosodott, megértve, a dharmák összessége nincs külön saját természetétől.

(Hatodik Pátiárka szútrája)

A Pradnyápáramitá szútrák központi fogalma, az üresség komoly változáson ment keresztül az idők során. Ám ettől még nem veszítette el eredeti jelentését. Látszólag a Buddha-tudat tanítása egyenesen ellent mond a mindent átható üresség tételének, minthogy például a Nirvána szútra 34. fejezetében olvasható ez a kijelentés: „A Dharma-test valóban állandóság, boldogság, énség, tisztaság.”² Először ezt a két fogalmat kell kibékíteni egymással, hogy utána ennek az átalakulásnak a jelentőségét értékelni tudjuk, s ezzel együtt világossá legyen a Dharma változatlan volta is.

Ürességből Buddha-tudat

Az üresség lényege minden nézet elhagyása, ahogyan azt Nágárdzsuna³ megfogalmazta. Ebből könnyen az az elképzelés fakadhat, hogy az ember megannyi nézetét fokozatosan ki kellene iktatni. Ez azonban árnyékokkal való harc lenne, mert mivel eredendően minden jelenség természete üres, így nincs is mit elpusztítani. Ennek belátása első nekifutásra általában igen nehéz. Így jönnek képbe a különféle ügyes eszközök. A feltehetőleg leggyakrabban alkalmazott eszköz, illetve út a bölcsességgel megszabadulás⁴, aminek egyik lényegi mozdulata, amit a Cūḷasuññatā sutta kommentárjában⁵ ellen-belátásnak⁶ neveznek. A módszer az, hogy ahelyett, hogy valamely jelenséget vizsgálna az ember, a vizsgálódó tudatra tekint rá, s látja be annak állandótlanságát, ezáltal nyerve megszabadulást. A pradnyápáramitá esetében ugyanerről van szó, az üresség felismerésével megszűnnek a téves nézetek. A Buddha-tudat már eleve mentes minden nézettől, tehát annak nincs szüksége semmiféle belátásra. „Hallva ezt saját fényedet fordítod világosságodra. Nem keresel többé mást. Felismered, test-tudatod nem különbözik a Pátriárkákétól és Buddhákétól. Többé nincs dolgod. Ezt nevezik a Törvény elérésének.⁷” - fogalmazta meg Lin-csi. Tehát itt nem azt ismerjük fel, hogy a tudatállapot üres, hanem magára a tudatra látunk rá, mint ami eredendően szennyezetlen és ragaszkodástól mentes. És így elkerülhető az a félreértés, hogy folyamatosan és fokozatosan egyenként kellene elvágni a nézeteket. Ehelyett azonban megjelenhet az a tévedés, hogy van valami ténylegesen különálló tudat, hasonlóan ahhoz, mint mikor az üresség maga válik nézetté. Így miként a pradnyápáramitá tanításoknál a létezés és nemlétezés fogalma a betegség és az üresség tanítása a gyógyszer, úgy a zen tanításokban gyakran az üresség fogalma, mint Buddha-tudat, a betegség, s a jelenségekre való rámutatás a gyógyszer. Ám valójában a betegség és a gyógyszer is ugyanaz maradt, csupán más nevet kaptak. Másrészt azonban mégis beszélhetünk alacsonyabb és magasabb szintű tanításról, de csupán elméleti szinten. Az üresség és a Buddha-tudat kapcsolatát világítom meg jobban a következőkben.

Nincs tudat

Csao-csou tisztelendőt megkérdezte egy szerzetes:

- A kutyának is van Buddha-természete, vagy nincs?

Csou válaszolt:

- Nincs.⁸

Elsőként ezt az esetet veszem, mert ahogy Vu-men mondta: „ez a Zen főbejárata”⁹. Vagyis ha ez világos, akkor onnantól nincs nehéz dolgunk.

Pradnyápáramitá szerinti magyarázat: Egy dolog, adott esetben a kutya, nem rendelkezhet az ürességgel, hisz olyan, hogy kutya, végső soron nem is létezik. Ezen felül, az ürességet nem lehet sem létezőnek, sem nemlétezőnek nevezni, mert e végletes nézetektől mentes. Maga a kutya üres, se kívül, se belül, se közte nincs külön üresség. Ily módon Csao-csou válasza nem valaminek az egyszerű tagadását jelenti, hanem a jelenségek megragadhatatlanságát fejezi ki.

Zen szerinti magyarázat: A Buddha-tudat mindenütt egyetemesen jelenvaló, határtalan és korlátlan. Azt tanítják, hogy lássuk meg saját természetünket, ám ez lehetetlen. Aki azt képzeli, hogy valahol is megtalálhatja tudatát, csak egy második fejet keres, hogy a jelenlegire húzza. Ahogy felhagyunk a kereséssel, máris minden világos.

Egyesített magyarázat: Első ránézésre könnyű lenne azt mondani, hogy a különbség csupán annyi, hogy az egyik esetben ürességnek, a másik esetben tudatnak hívják. Ennél többről van szó. A probléma, amit ez az eset felvet, hogy vajon a viszonylagos kapcsolatban van-e a végsővel, vagy még általánosabban, mi a viszony a Buddhák és az érző lények között. Azonban már ott hiba van, ahol felvetődik egy ilyen kérdés, mert tévesen tárgyakként ragadja meg mindkettőt. A különbség a pradnyápáramitá és a zen között már a probléma értelmezésében kiderül. Az üresség tanításának szempontjából a hiba ott van, hogy önálló jelenségekként látjuk a dolgokat, míg a tudatból kiindulva a tévedés abban van, hogy egy jelenséget tekintünk valódi természetünknek. És ezután ezekre az eltérő bajokra ad eltérő orvosságot, vagyis egyrészt a tárgyak független létéről alkotott képzet megszüntetése, másrészt a tudatra való rálátás a tudattartamon függés helyett. A közös mindkettőben, hogy a cél a nem ragaszkodás megvalósítása. És mert lényegében az üresség és a Buddha-tudat jelentése egyformán a ragaszkodástól mentesség, így végső értelemben felcserélhető fogalmak.

Időtlen valóság

Ma nagymester és Paj-csang sétáltak, mikor vadkacsákat láttak elrepülni.
Nagymester mondta:
- Mi az?
Csang mondta:
- Vadkacsák.
Nagymester mondta:
- És hová ment?
Csang mondta:
- El is repült.
Nagymester megragadta Paj-csang orrának hegyét. Csang fájdalmasan üvöltött. Nagymester mondta:
- Mi repült már el?¹⁰

Pradnyápáramitá szerinti magyarázat: „A múlt tudat elérhetetlen. A jelen tudat elérhetetlen. A jövő tudat elérhetetlen.” - hangzik el a Gyémánt szútrában.¹¹ Vagyis a probléma lényegét itt az idő fogalmában lehet megragadni. A köznapi látásmód szerint a dolgok a múltból jönnek a jelenbe, s a jelenből haladnak a jövőbe. Azonban, Nágárdzsuna érvelésével élve: „Ha a múlton alapulna jövő és jelen, jövő és jelen megmaradna a múltban. ... Mivel nem alapszik a múlton, ezért nem létezik jövő idő és nem létezik jelen idő, így egyik sem létezik.”¹² Vagyis helyesen megvizsgálva az idő kérdését, kiderül, nem lehet azt állítani, hogy létezne. Ebből pedig következik az is, hogy a múltbéli tetteknek nincs jelenbeli, s a jelenbeli tetteknek nincs jövőbeli gyümölcse, tehát ennek belátása, mármint az idő ürességének, valóban megszabadulás¹³.

Zen szerinti magyarázat: A tudat tiszta egén megjelenik rengeteg dolog, akadály nélkül haladnak világkorszakokon át. De abban a pillanatban, ahogy múltbéli ügyeken rágódunk, saját fényességünket homályosítjuk el. Ezért szükség van a tudat lecsendesítésére, azonban ez még önmagában kevés. Rá kell látnunk magára a figyelemre, az örökkön mozdulatlan égre.

Egyesített magyarázat: Az üresség valóságában ugyanúgy nem létezik idő, miként a Buddha-tudatban sem. Ily módon üresség és tudat nem különbözik. A különbség ott van, hogy a pradnyápáramitá magyarázat esetében a viszonylagosból indulunk ki a végső felé, míg a tathágatagarbha tanításánál a végső a kezdeti pont, s onnan halad a viszonylagos irányába.

Így jött és úgy ment

Vej-san kérdezte Jang-sant:

- Honnan jössz?

Jang mondta:

- A rizsföldről.

San mondta:

- Hányan vannak a rizsföldön?

Jang ledöfte ásóját és összefont kezekkel állt.

San mondta:

- A déli hegyen sokan vágják a füvet.

Jang felemelte ásóját és azonnal távozott.¹⁴

Pradnyápáramitá szerinti magyarázat: Az ürességnek van viszonylagos és végső jelentése is, illetve megkülönböztetik az én ürességét a dolgok ürességétől. Ha csupán az én ürességét látjuk be, akkor még nem léptünk a Nagy Jármű ösvényére. Viszont tévedés azt gondolni, hogy valójában két üresség, vagy többféle jármű létezne. Az üresség végső értelmének megfelelően nem léteznek önálló dolgok, nincsen semmi, amit állítani, vagy tagadni lehetne. A viszonylagos üresség a világ látszólagos oldala, ahol az ok és okozat működése érvényesül, ahol a jelenségek egymással kölcsönös függésben léteznek.

Zen szerinti magyarázat: „Az egy íz jelleg nélküli jósága olyan, mint a nagy tér, nincs amit ne foglalna magában, minden egyes lény természetének megfelelő. Mindenki eléri eredeti helyét. Így elhagyják a tudatot és az ént, az Egy Dharma beteljesedik.”¹⁵ A Buddha-tudat nyugodt és éber, s ez a két tulajdonsága nem válik szét. Mindkét jellegét meg kell valósítani, hogy tökéletesen működhessünk a világban. Csak a mozdulatlanságba merülni, bár tudás, de tehetetlenség. Csak a tevékenységre figyelni, bár együttérzés, de bölcsesség híján eredménytelen. Lényegében a fél megvalósítás még nem megvalósítás. Aki egyazon karddal képes életet elvenni és életet adni, valóban emberek és istenek tanítója.

Egyesített magyarázat: A bódhiszattva együttesen sajátítja el a bölcsességet és az együttérzést. Kizárólag így képes a lényeket átvezetni a béke és boldogság túlpartjára. Ha csupán a végsőt ismerné, abban merülne el, akkor nem teljesíteni fogadalmát, hanem magára hagyná a szamszárát, s oda többé nem térne vissza. Ha pedig csak a jó szándék vezérelné, attól még, mivel ő maga sem szabadult meg a kötöttségektől, így a szenvedő lényeket sem lenne képes megmenteni. A különbség itt a pradnyápáramitá és a zen magyarázatában az, hogy az üresség viszonylagos szintje elkülönül a végső szinttől, ezért két igazságról beszél, míg a valódi természetben nyugalom és éberség elválaszthatatlan és nem kettős. De ez inkább eszköz szerinti különbség itt is, minthogy a Buddha mondta: „Ennek megmutatása minden dharma megmutatása.”¹⁶

Túl jutott, teljesen túl jutott

Feng-hszüe tisztelendőt kérdezte egy szerzetes:

- Beszéd és hallgatás egyaránt kerülendő. Így hogyan mondod el hibátlanul?

Hszüe válaszolt:

„Emlékszem egyszer déli földön tavasszal

Foglyok daloltak, virágok illatoztak.”¹⁷

Pradnyápáramitá szerinti magyarázat: „Túl van még a szamszárán és nirvánán is”¹⁸, így az ürességről nem mondható, hogy az viszonylagos, végső, mindkettő, vagy egyik sem. Ezért nevezik önfelülmúló¹⁹ megismerésnek²⁰, mert nem csupán minden máson, hanem önmagán is túllép. Van egy érdekes „érvelési mód” a Gyémánt szútrában, aminek a menete: A az nem-A, ezért A. Például: „A fenséges Buddha-földek nem fenségesek. Ezért nevezik fenségeseknek.”²¹ Ez azt jelenti, hogy amint nincs jelen a ragaszkodás, az énképzet, vagyis beláttuk a jelenség ürességét, akkor csupán úgy látjuk a dolgokat, ahogyan azok vannak. „A látottban csak a látott van. A hallottban csak a hallott van. ...”²² Vagyis a jelenségek ürességének maradéktalan belátása, ami már nem ragad le sem a jelenségeknél, mint kezdetben, sem pedig az ürességnél, mint a gyakorlás során, végül a jelenségek tisztán látásához vezet, ami maga az üresség látása, ahogy a Szív szútra mondja: „A forma nem különbözik az ürességtől. Az üresség nem különbözik a formától. A forma valóban az üresség. Az üresség valóban a forma.”²³

Zen szerinti magyarázat: A tudat akadálytalan és jelleg nélküli, így mindenütt jelen való. Nincs semmi, ami különbözne valódi természetünktől. Azt mondani, hogy létezik Buddha-tudat, már önmagában por a szemben, hát még az, hogy a tudatot fel kellene ismerni. Nincs mit keresni, így már minden eredendően tökéletes. Egyszerűnek és hétköznapinak lenni, nincs ennél több tennivaló.

Egyesített magyarázat: Hogyan menti meg a bódhiszattva az összes érző lényt a maradéktalan nirvánába juttatásukkal?²⁴ Úgy, hogy nem látja a lényeket magától különbözőnek, felismeri, hogy egy megszabadulása mindenki megszabadulása, s fordítva, mindenki megszabadulása egy megszabadulása. Ezért ment meg minden érző lényt. De természetesen ezzel együtt abba a hibába sem esik, hogy önmagát azonosnak gondolja bármivel, vagy bárkivel is. Minthogy ez a tökéletes és felülmúlhatatlan megvilágosodás szintje, így itt semmilyen különbség nincs az üresség és a Buddha-tudat tanítása között.

Összefoglalás

Négy különböző eset kapcsán négy téma került összehasonlításra: az éntelenség, az okozatiság, a két igazság és a megszabadulás. Ezt akár négy szintnek is tekinthetjük: srávaka, pratjékabuddha, bódhiszattva, buddha. Ami alapvető különbség kiderült a pradnyápáramitá és a tathágatagarbha tanítások között, az, hogy az ürességgel inkább a tapasztalattárgyakat, míg a Buddha-tudattal a tapasztaló alanyt veszik elsődlegesnek. Ebből adódik aztán a módszerbeli különbség is, hogy az ürességet felismerni, a Buddha-tudatra pedig rálátni kell. Mindkettő veleje a nem ragaszkodás, csupán a pradnyápáramitá szerint ez azt jelenti, hogy a képzetekhez nem ragaszkodunk, míg a zen szerint azt, hogy rálátunk arra, amiben nincsen ragaszkodás. Végül egyazon eredményre jut a két módszer, a szenvedéstől való megszabadulásra. „A karmájuknak megfelelően, értsd meg, a Buddhák ügyes eszközeik erejével az Egy Buddha Járműben hármat különböztetnek meg és mondanak.”²⁵