Guru bódhicsitta namámi

A guruk akik a tudatra magára mutatnak rá senki máshoz nem hasonlatosak:

Végeztek saját szükségleteikkel és mások szükségleteit vették magukra.

Éberségük határtalan, együttérzésük egyetemes.

Kedves és kegyes guruim előtt leborulok.

Igen, a guruk rámutatnak miként vannak a dolgok,

De a guru aki természetes létező belül van.

Gurum a tudat, íme így vagy te:

Nincs kezdeted: csak természetesen jelen vagy.

Szerencsétlenség nem árt neked, javítások nem hatnak rád,

Nem jössz vagy mész, nem változol az idővel,

És nem mondhatom, hogy létezel vagy nem létezel.

Nem tudlak látni, hallani, ízlelni, szagolni vagy megérinteni:

Nem egy dolog vagy, mégis minden tapasztalat forrása vagy.

Bárhogy is próbálkoznék, nem tudok semmire sem mutatni és azt mondani "Ez vagy te"

De mikor ülök és nem kereslek, mindenben jelen vagy.

Nem vagy feltételeknek alávetett, jónak vagy rossznak.

Finomabb mindennél, nem ragaszkodsz semmihez.

Nem dologként minden dolog alapja vagy.

Értelmezéstől szabadon, tisztán megjelensz mikor nem értelmezek.

Mivel nem vagy sehol bármiként bárhol megjelensz.

Mégsem tartozol egyetlen helyhez sem.

Így, mivel nem vagy valami amire rámutathatnék,

Te vagy a gurum!

Mi a szellemi történeted? Íme:

Mert a távolság nem alkalmazható rád,

Minden lényben jelen vagy.

Tiszta szándékaid miatt

Minden lény a te családodhoz tartozik.

Nagy együttérzésed miatt

Minden lény eredendően teljes felébredésedben lakozik.

Hatalmas tetteid miatt

Mindenbe belefogsz és elsajátítasz a szamszárában és a nirvánában.

Mert a változás nem alkalmazható rád,

Még mikor hibásan is nézem a dolgokat, ami igaz az még mindig itt van.

Egy pillanatra sem mentél el.

És mégis, bár régi társ vagy, mindenkinek bajos meglátni téged.

Mert a halál nem érint meg,

Mindig is az állandó őr voltál: ez elképesztő!

Óh, gurum a tudat,

Találkozom veled önmagamra ismerésemkor.

Imádkozom hozzád kétely és habozás elengedésével.

Tisztellek elengedéssel és természetes elnyugvással.

Szolgállak folyamatos tartózkodással a dolgok természetében.

Ellátlak étellel erőfeszítés nélküli tartózkodással az üres tisztaságban.

Ellátlak itallal tudván figyelem és szétszórtság nem számít.

Öltöztetlek ismerve a jelenségeket és hangokat mint varázsszavakat.

Leültetlek a nem-visszaható révület párnájára.

Megkoronázlak azzal ami mindig itt volt de nem lehetett megtalálni.

Felajánlásokat teszek neked úgy, hogy nem csinálok semmit azzal ami megjelenik.

Múlt, jelen és jövő - te mindig az

Azonosságot nem fenntartó teljes tudás szentélyében élsz.

Folyamatosan mélyebb útmutatást adsz tapasztalatokban

Anélkül, hogy szamszára vagy nirvána irányába hajlana.

Milyen csodás vagy, gurum a tudat!

És mennyire kedves vagy, együttérzéssel támogatsz!

Mily sok erőd van korábbi gyakorlásból!

Milyen csodás vagy - együttérzésed sosem ér véget!

Mikor így fordulok hozzád

Erőhullámok áramlanak keresztül.

Elmenekülés nélkül nem megyek többé a szamszárába.

Elmenés nélkül megérkezek a buddhasághoz.

Értem, hogy semmilyen tapasztalat sem jó vagy rossz.

A különbség buddhák és köznapi lények közt a közvetlen tudás.

Mikor közvetlenül ismerem milyen pontosan a tudat

És az ismeret teljes és jelenvaló, az a buddha.

Amit akkor lehet tenni az szavakkal nem elmondható.

Mikor kinézek, egy guru taníthat, de ez az, ami történik:

Mivel nem ismerem a tudatot magát közvetlenül

Létezőnek veszem azt ami nem létező.

A múltat üldözve régi szokásokba és fájdalomba zuhanok.

Ezt nevezik köznapi lénynek.

Hadd legyek a saját őröm.

A szamszárával kapcsolatban nem űzöm azt ami elmúlt, nem hagyom a megtörténttel zavartatni magam.

A nagy erőfeszítés nem létrehozni nirvánát:

A tudatban nyugodom és nem csinálok semmit.

Nem tudom azonosítani a tudatot ekként vagy akként.

Megjelenik ahogy finomítom ezt a csodás nem tudást.

És ez a megértés beteljesítő.

Íme az, hogy miként tudom hogy beteljesítő.

Az üresség pont itt van: nem kell vadásznom az igazság birodalmára.

Ami felbukkan csak megjelenik: nem kell meggátolnom a forma birodalmát.

A tudat szabad úgy ahogy van: nem kell irányítanom a létezés három birodalmát.

A szamszára gyökerénél fogva elpusztult: nem kell semmit sem eldobnom.

Tudatom a buddha: nem kell reménykednem semmi felől.

Mindig is így volt: nem kell semmit sem gyakorolnom.

Hát nem jobb így munkálkodni?

Ha a szemlélődők szétszortság nélkül tekintenek a tudatra

Szabadok a tudattól ami tekint, mi a gond?

Ha a mély meditálók folyamatosan a nem elválasztottságon meditálnak

Elengedik ami meditál, mi a gond?

Ha gyakorlók akik állandóan a felébredés erejével gyakorolnak

Megértik a nem gyakorlás természetes jelenlétét, mi a gond?

Ha az igazság tanítói akik figyelmesen védekeznek a képzetesítő tudat ellen

Megszabadulnak magától a tudattól, mi a gond?

Sok jó gurutól tanultam:

Mindegyik guru saját tanácsát adta.

Így, gurum a tudat,

Rád nézek, rád hallgatok és útmutatásod keresem újra és újra.

Imádkozom a hét kedves és kegyelmes guruhoz[1],

Dicsőítem őket, felajánlásokat teszek nekik, és kérem az ő erejüket.

Így cselekedve közvetlenül tudom, hogy a tudat a guru.

Mivel ez a tudás belsőleg jelenik meg,

Mikor írásokat látok amik ellentmondanak vagy ütköznek a tapasztalatommal:

A jelentést veszem és nem a szavakat.

Ez a dal egy bolond ember gagyarászása.

Nem kérek senkit hogy nézze el.

Semmi elnézés, és ne is ajánljanak fel érte semmit.

Lábjegyzet:

[1] Ez a sor valószínűleg a Sangpa vonal első hét gurujára utal: Vadzsradhara, Niguma, Szukhasziddhi, Maitrépa, Ráhula, Csungpo Naldzsor és Mocsokpa.