Valódi a viszonylagosban.

Az éj harmadik szakában
Mielőtt a hold megjelenik,
Nem furcsa hogy találkozáskor
Nem ismerjük fel egymást,
Keblemben rejtegetem
Régi napok utálatát.

Viszonylagos a valódiban.

Kora hajnalban öregasszony
Régi tükör elé áll,
Arcát nyomban tisztán látja
De nem hasonlít önmagára,
Jaj ne! Kábult fejjel
Akarja felismerni képét.

A valódiból jövés.

A semmiből van út
El szennytől és portól,
Még ha be is tartod a tiltást
A jelenlegi császár nevéről,
Akkor is legyőzöd ki régebben
Minden szájat be tudott fogni.

Az egység elérése.

Két kard hegye összeér
Nincs szükség menekülésre,
A kiváló kardforgató olyan
Mint tűzben a lótusz,
Úgy tűnik az ilyen mint
Ki eget hasító akaratú.

Az egységbe érés.

Nem esik létbe vagy semmibe
Ki érhet fel vele?
Mindenki szeretné elhagyni
A köznapok folyamát,
Azonban ő mégis visszatér
Leülni a koromba.