Belépni a buddhizmus kapuján annyi, mint menedéket venni a Három Drágaságban, a Három Kincsben, a Három Ékkőben, vagyis a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában.

Menedéket veszek a Buddhában.

A Buddha, aki a Magasztos, a Győzedelmes, a Tökéletesen Megvilágosodott. Ő az, aki elérte a teljes megszabadulást a szenvedéstől, legyőzte a három mérget, a sóvárgást, a haragot és a tudatlanságot, aki közvetlenül felismerte a Négy Nemes Igazságot. Látta, hogy a lények tudati hajlamaik szerint jutnak jó és rossz életre, látta, hogy minden érző lény szenved, s ezért megforgatta a Tan kerekét, átadta tudását. Ő a Tanító, aki megmutatta az utat, a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, mely elvezet a Nirvánához.

Menedéket veszek a Dharmában.

A Dharma az a felülmúlhatatlan tanítás, mely a Buddhától származik, melyre ő ráismert, de nem kitalált. Mindenkinek lehetősége van eme tanítás követésére, melyben nincsenek titkok. Ezt a tanítást kell megismerni, megérteni és megvalósítani ahhoz, hogy ne a saját berögződött hajlamainktól vezéreltetve járjunk vakon az életben és a halálban.

Menedéket veszek a Szanghában.

A Szangha a gyakorlók közössége, mely megőrzi, fenntartja és ápolja a Buddha tanítását. Olyan törekvők, akik le kívánnak számolni a mulandó dolgokhoz való ragaszkodással, akik önmaguk és a világ teljes megismerésére törekszenek azért, hogy többé ne tudatlanságuk tévképzeteinek csapdájában kínlódjanak.

Másodszor veszek menedéket a Buddhában.

A Buddha a megvilágosodás bölcsessége, mely minden értelmezést meghalad, ami a valóság hibátlan látása és a hajlamoktól való teljes mentesség. Az a rálátás, ami közvetlenül tapasztalatilag megmutatja mindennek állandótlan, tünékeny voltát, azt, hogy valamely mulandóhoz való ragaszkodás csakis szenvedéssel jár, s a mulandó és szenvedésteli jelenségek nem rendelkeznek semmilyen végső természettel, önálló lényeggel. Ez a bölcsesség nem a megélt elvetése, vagy elutasítása, hanem annak tévedéstől mentes élménye.

Másodszor veszek menedéket a Dharmában.

A Dharma a tudat megtisztítása az olyan szennyektől, melyek elhomályosítják az ember látását. Ez a lecsendesítése a kusza gondolatoknak és érzelmeknek, melyet azon belátás követ, ami a jelenségeket olyannak észleli, amilyenek, s így megvalósul a bölcsesség.

Másodszor veszek menedéket a Szanghában.

A Szangha a cselekedetek, a beszéd és a tudattartamok megfegyelmezése, ami nem engedi, hogy a sóvárgás, a harag és a bizonytalanság képzetei magukkal ragadják az embert. Ez a talaja és alapja minden gyakorlásnak és megvalósításnak.

Harmadszor veszek menedéket a Buddhában.

A Buddha maga a tudat. Az a tudat, mely sosem szennyezett és sosem megtisztuló, ami eredendően lényege mindennek. Ez a tudat jellegzetességek nélküli, megragadhatatlan, nem létrejövő és nem elmúló. Maga a megvilágosodás kezdet és vég nélkül, mely korlátoktól mentes.

Harmadszor veszek menedéket a Dharmában.

A Dharma a tökéletes éberség. Fénye sosem homályos, mindent átható, mindenütt jelenvaló. Nem befolyásolják a jelenségek, de azoktól nem különül el, mert nem hoz létre megkülönböztetést.

Harmadszor veszek menedéket a Szanghában.

A Szangha a valódi együttérzés. Nem valamilyen szándékból keletkezett, hanem eleve működő, mindenre kiterjedő. A lényeknek megfelelően jelenik meg minden esetben, hogy végül egy se maradjon a szenvedés birodalmában.

Ez röviden a hármas menedékvétel, mely a buddhizmusba való belépést jelenti. De ne gondoljuk azt, hogy itt három, vagy épp háromszor három különböző dologról van szó. A menedék végső soron saját magunk vagyunk, nem elszigetelten minden és mindenki mástól, hanem azokat felölelve és magunkban foglalva, miként minket is az összes többi jelenség felölel és magában foglal egyszerre.